Part, Section
1 1906, 3 | rólunk ki se tudna,~És mintha minket ki se várna,~Baktattunk
2 1906, 4 | tenger,~Vörös bárkára visznek minket~Könnyel, virággal, félelemmel. ~
3 1907, 3 | Pénz, Pénz,~Óh, szánj meg minket. Ámen.«~
4 1908, 2 | ifjodott~Gyönyörűn azóta.~Csak minket csókolt öregre az idő,~Távolság,
5 1908, 2 | a fényes égig~Rángasson minket végig.~Ne legyen egy félpercnyi
6 1908, 4 | részeg balsors~Űz, kerget minket. ~Sokáig lesz, sokáig tart
7 1908, 7 | eleven öröm~Pártfogolna minket. ~Álcás, vén valómmal~Titkon
8 1909, 8 | vétkeinket,~Mert ő szeret minket~S poklok felé visz bár az
9 1910, 4 | Körülvettél balgákkal minket~S méltatlanul kínzott fejünkre~
10 1912, 1 | mindegy~S a Hold már ismer minket,~Vigyorog s nem hevít:~Sandítva
11 1912, 2 | S édes álmokban vesz meg minket~Az Isten hidege,~Hajhó,
12 1912, 4 | féljünk tőle,~Visznek holnap minket. ~Vén port kavargat~Valamely
13 1913, 2 | milyen furcsán néznek most minket.~Csalódás-kő ránk nem zuhant~
14 1913, 5 | Elherdáljuk a vérünk és inunk,~Minket kezdettől jégeső mosott,~
15 1913, 5 | lüktetünk a szivekben. ~Ki minket üldöz, szívét vágja ki,~
16 1913, 5 | üldöz, szívét vágja ki,~Ki minket nem ért, önmagát gyalázza,~
17 1914, 4 | Hallelujázni nem vihetnek minket,~Megmutatjuk egymásnak~Gyűlölet-szító,
18 1918, 2 | tudott az igazsághoz~Igazunk minket eljuttatni:~Hamupipőke a
19 1918, 2 | és régi:~Véletlen, ki esz minket. ~S az a szomorú és mindegy,~
20 1918, 3 | régen-régen~Erre küldött minket. ~»Majd eligazítja,~Hogyha
21 1918, 3 | nagy csatába visznek.'~»Minket, még ha győzünk, úgyis kisemmiznek.« ~,
22 AMegn, 1| mégis győzedelmes fajta:~Minket korszakok tűz-dühe nem edzett~
23 AMegn, 3| Mindegy~Túlságosan meggyőzött minket. ~A Mindegy, mi ma mindent
24 1923, 0 | újból nyergelték a lovat,~Minket tiporva, hogy tessenek Bécsnek. ~
|