Part, Section
1 1906 | kedvelte és akarta őket.~Én el szoktam pusztítani a verseimet
2 1906, 1 | Ezek a szomorú, vén szemek~El nem engednek. Néznek.~
3 1906, 1 | Karollak, vonlak s mégsem érlek el,~Itt a fehér csönd, a fehér
4 1906, 1 | csend, ez a fehér lepel:~Űzz el magadtól, vagy én űzlek
5 1906, 1 | magadtól, vagy én űzlek el.~
6 1906, 1 | Ma a nép közé vegyülünk el,~Te a királyné s én a király.~
7 1906, 1 | életnek~Ne vegye még tőlem el. ~Élni, élni, be jó volna,~
8 1906, 2 | EL A FALUBÓL~ ~A kis harang
9 1906, 2 | fel innen, Város,~Ragadj el innen, Város:~Kik messze
10 1906, 2 | Lalla, lalla,~Rokkanva ér el az éjszakáig. ~Mocsaras
11 1906, 2 | pányvás ménet:~Vágjátok el a kötelét,~Mert lélek az,
12 1906, 2 | szeretkezve és dalolva~Dől el az élet alkonyán.~Pogány
13 1906, 2 | S egy kacagó szél suhan el~A nagy Ugar felett.~ ~
14 1906, 3 | borzongás,~Napszálltakor jön, el fog jönni, el~S akkor majd
15 1906, 3 | Napszálltakor jön, el fog jönni, el~S akkor majd hiába ébresztnek~
16 1906, 3 | lihegőt, fáradtat, tépettet,~El, a nagy Untság bús sivatagára. ~
17 1906, 3 | szegény, bús lelkem repedt el~S ha hideg éjek rémét dalsereggel~
18 1906, 3 | Valahol egy bús sóhaj szállt el~S most lelkemen pihen,~Valahol
19 1906, 3 | a rémekre hányom~S hogy el ne izzék, hogy legyen:~A
20 1906, 3 | részeg mámor-vérthen. ~Az el nem dalolt csodaszép daloknak,~
21 1906, 3 | aranyak muzsikája.~Némítsa el már ezt a zenét~A bűvös
22 1906, 4 | JÁRTAM MÁR DÉLEN~ ~Előttem el vad gépkocsik robognak,~
23 1907, 1 | KISFIÚ~ ~Az a kisfiú jár el hozzám~Mostanában, nevetve,
24 1907, 1 | Csak néha-néha torzul el az arcom.~Sokallom: mégis
25 1907, 2 | Paraszt zsályaként aludt el~S bús krizantém-fürttel
26 1907, 3 | hajnalok hosszú sorban~Suhannak el és részegen~Kopognak be
27 1907, 3 | új, nagy dalom,~De, íme, el akarok esni~Asztal alatt,
28 1907, 3 | viadalon« ~»Uram, bocsásd el bús szolgádat,~Nincs semmi
29 1907, 3 | csak egyszer~Számolnék el a szerelemmel.~
30 1907, 3 | Elment örökre, vagy sohse jön el~Valaki.~
31 1907, 3 | volt soha kékebb.~Menjünk el innen, integetnek~A rózsaszínű
32 1907, 3 | Mindjárt itt az este.~Menjünk el innen, amott várnak~Alkonyos,
33 1907, 3 | szép~Minden tájad, melyet el nem érünk.~
34 1907, 3 | könnyeim hullnak.~Száradjon el a keze,~Gonosz és boldog
35 1907, 3 | NÉMA MADARAK~ ~Ott húznak el minden délben,~Nyári délben,~
36 1907, 3 | sorsu~Verebek. ~S ott húznak el minden délben,~Nyári délben,~
37 1907, 4 | ITT~ ~Én meghalok, eressz el:~Itt hagylak egy kigyult
38 1907, 4 | kicsi volna.~Úgy nevezd el, ahogy tetszik,~Mindegy,
39 1907, 4 | Máriától Veronikáig~Ívelnek el a férfi-karok:~Veronikám,
40 1907, 4 | szól: »Én gyermekem, pihenj el,~Békülj meg az én ős szivemmel~
41 1907, 4 | elfáradt gyermek,~Úgy alszom el örökre.~
42 1907, 4 | harcot akar~S hagyjátok el a harctalant,~Föl, föl,
43 1907, 4 | mellemre, gyertek. ~Szívjátok el sok-vérű szómat,~Tanuljátok
44 1907, 4 | sok-vérű szómat,~Tanuljátok el az erőmet.~Így nőnek a kicsik,
45 1907, 4 | írást jól kibetűzzük,~Már el is futott néhány század. ~
46 1907, 4 | csodája:~Valaki az Értől indul el~S befut a szent, nagy Oceánba.~
47 1908, 1 | néked. ~Sok félelmemet vedd el értük,~Melyek velőimbe befújnak.~
48 1908, 2 | és az élet-öröm~Nem jön el hozzám, nem jön mégsem,
49 1908, 2 | csak adunk:~Így rendelte el ezt a Végzet-Isten. ~Nem
50 1908, 2 | kis, szamár gazok~Fojtják el, fogják az Isten növényét:~
51 1908, 2 | hátam alá a karod:~Úgy emelj el innen magadhoz,~Ne lássanak
52 1908, 3 | Az ajkaid közt rejtőznék el,~De a szemeid reám nyílnak:~
53 1908, 3 | fekete haját~Hányszor hozták el~Arcomra kócos, szőke leányok. ~
54 1908, 5 | szerelmet. ~Szörnyedjenek el, akik látják~Az én öleléseimet:~
55 1908, 5 | maflák hadát:~Így jöjjön el majd az az éjjel,~Így jöjjön
56 1908, 5 | az az éjjel,~Így jöjjön el majd az az éjjel. ~Így kárhozván
57 1908, 5 | a Holdnak,~Hadd ámuljon el csodaverten~S amíg mi összetapadunk,~
58 1908, 5 | szívem most sírva játssza el~A szív örök komédiáját.~
59 1908, 6 | fúlva kérdi:~»Miért megyünk el ilyen korán?«~S ha megmondom,
60 1908, 6 | gondolatok, virágok~Terülnek el. A sáros habok~Mintha olvadt
61 1908, 7 | halott.~Ilyen jó helyről el nem mehetett.~Megsimítom
62 1908, 7 | semmiképpen?~Földeljenek el szépen. ~Én már régen nem
63 1908, 7 | utánam,~Zúgó fülemig alig ér el,~Mértföldeket lép-lép a
64 1909, 1 | csupán a kardot~S a sorsvivők el nem mehetnek.~Hol álom-pipák
65 1909, 1 | meg minden prófétádat«~S el ne felejtsük az »üsd, nem
66 1909, 2 | asszonynak, akit hiába hagynék el már, s aki~hiába hagyna
67 1909, 2 | már, s aki~hiába hagyna el már engem, mert ma és~mindörökké
68 1909, 2 | ócska jószág,~És mégis, hidd el, ez az egy~Hajszás valamink:
69 1909, 2 | az évek és napok,~Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:~
70 1909, 2 | meghalnék, ha most,~Először, el nem érne. ~Megint megvertek,
71 1909, 3 | és itt lakott,~Búsan ment el, mennie kellett,~Házában
72 1909, 4 | Valami búsongó dac fog el,~Valami hivatlan hit fon
73 1909, 4 | Riadt madár felhőkben vész el~S ő forog, a kis szél-vitorla.~
74 1909, 4 | szeme megvakuljon. ~Álljon el a szive,~Süketen tétovázzon~
75 1909, 5 | Honnan indulsz és mikor jössz el?~Csak tudnám, ki vagy?~Megérkezel-e
76 1909, 5 | A Lóri csókja nem némult el,~A szép hangnál százszor
77 1909, 6 | rongy-életem?~Úri átok.~El kell mennem tihozzátok. ~
78 1909, 8 | titkos Erő, ámen,~Hervassz el engem, itt az óra~S erdődben
79 1909, 8 | teher:~Az ember könnyen megy el.~Gyönyörű-kék Itt az Ég. ~
80 1909, 8 | harsonád zenéje~S én induljak el a nagy éjbe,~Mint ki nagy
81 1909, 8 | templom, imádság,~Fogadja el sorsát az ember.~Ne várja,
82 1909, 8 | Mindent ő végeze. ~Háboruba el ő bocsájtott~S bűnökből
83 1909, 9 | nóta:~Más borért megyek el~Minden siratóba. ~Minél
84 1909, 9 | szép húgom: Este.~Némíts el és hordd szét a hírt,~Hogy
85 1909, 9 | befejezte.~S most mondja el utólszor másnak,~Milyen
86 1909, 9 | ne beszéljen.~Bujdosson el, ha tudja, merre,~Felejtse
87 1909, 9 | ha tudja, merre,~Felejtse el, hogy mit akart,~Piros szive
88 1910, 1 | érő szép vérem~Ott pusztul el a rézoltáron. ~A Gyülekezet
89 1910, 1 | dalosan~S hogy ne némuljon el a nóta. ~Én voltam, Isten,
90 1910, 1 | szeszélyedért~Mégsem égek el hiu lánggal. ~Együtt kezdtük,
91 1910, 1 | akarattal~Siettem, hogy el ne késsek. ~Itt az Élet,
92 1910, 1 | Isten,~Villámok hozták el szememig~S fürdettem gyakran
93 1910, 1 | Idő elszaladt:~Úgy menjek el, mint kiben maradt~Egy kevésnyi
94 1910, 1 | Ábelt:~Megöltem magamat. ~El sem bujdoshatom,~Nem mostam
95 1910, 2 | egyetlen asszonyomat: fogadja el~jajgató szolgájától ezeket
96 1910, 2 | Megromoltan és feledőn~Hagytam el a Multat. ~És megint szólék:
97 1910, 2 | van~S kissé búsan~Jöttem el valahonnan.~Jóéjszakát se
98 1910, 2 | Lemondásra,~Hogy fordítsam el mindig arcomat~Holnaputáni~
99 1910, 2 | hajlékom~S mellettem suhant el gépkocsin~Egy vörös asszony,
100 1910, 2 | gondom. ~Gazdagok ringyóit én el nem szerettem,~Koldusok
101 1910, 2 | szerettem,~Koldusok mátkáit soha el nem vettem,~Küzdöttem, csókoltam
102 1910, 2 | S érdemes harctéren esek el majd holtan. ~
103 1910, 3 | vérnek. ~Akárhogyan, de el nem múlni,~Akárhogyan, de
104 1910, 3 | Mely előtt váltva mondtam~El az éjféli imát. ~Csak láttam,
105 1910, 3 | bukását lesi. ~És hunyjon el az életem,~Mert csupa-csupa
106 1910, 3 | és kevés kalásszal~Értük el a mérésnek őszét,~Az apám
107 1910, 3 | lohadni,~Semmit se kérni, el se venni,~Nagy hűséggel
108 1910, 4 | sokszor kevélyen~Gondolkoztam el az élet-mélyen. ~De mindig
109 1910, 4 | Átkozni kéne és mégis áldjuk. ~El kéne dobni, százszor véljük~
110 1910, 4 | magunkból elkövetkezőket,~Ha el nem tiporjuk, kik utunkat
111 1910, 4 | bolyba sodort léttel~Sírom el, hogy nincs magyarság,~Nincs
112 1910, 4 | Mit az én életem~Pazarolt el érte. ~Magyarért kár volt,~
113 1910, 5 | szivembe belévert,~Ma felejtek el minden igazat~S ma bocsátok
114 1910, 5 | minden igazat~S ma bocsátok el minden régi némbert. ~Ma
115 1910, 5 | példátlan életet~S nem bocsátni el az én Máriámat. ~Óh, Mária,
116 1910, 5 | hajnalok~Zúgva, zuhogva. ~El nem apadhatsz még, életem
117 1910, 5 | harcát,~Ilyen csúnyán pihen el,~Ilyen csúnyán pihen el.~
118 1910, 5 | el,~Ilyen csúnyán pihen el.~
119 1910, 5 | árva rigóim,~Vesszetek. el: nem tudtatok~Harsogni elég
120 1910, 5 | én árva rigóim,~Vesszetek el: nem tudtatok~Harsogni elég
121 1910, 6 | szerettek, féltettek s talán már el is búcsúztattak.~ ~
122 1910, 6 | Mint orvok, úgy rejtőznek el~Titok-takarókba zárva.~Néhány
123 1910, 6 | parancsolnak? ~Hogyan tiportat el a sorsom,~Hogyan hal el
124 1910, 6 | el a sorsom,~Hogyan hal el minden, mi drága?~Óh, örök
125 1910, 6 | A FÉLELEM~ ~Most dobtak el: zuhantott fáklya~Alvandó,
126 1912, 1 | Ha ilyen könnyen lebben el~A hit, a máj és a tüdő~S
127 1912, 1 | Életet soha-soha~Érezni el ne üttessem,~Míg élek.~Óh,
128 1912, 1 | sereg~Villamos lámpa alszik el, ha~Jönnek~A távoli szekerek. ~
129 1912, 1 | Szokjék sötéthöz s maradjon el~Tőle is a kandi szerelem. ~
130 1912, 1 | tömlöc-kapuk. ~Fonnyadjon el gőgös pártája,~Mely a csók-díj
131 1912, 1 | senkinek vissza. ~Távozzak el én mindenkitől~Megsemmisülve,
132 1912, 1 | Egy suhanás se árulja el,~Mit lelkem úgyis titkolt:~
133 1912, 1 | aki itt volt. ~Felejtsem el én is magamat,~Nagyboldogan
134 1912, 2 | minden rendszeres.~Oltsd el a nagy lángokat:~Szeress,
135 1912, 2 | megyünk, megyünk,~Oltsátok el a nagy lángokat,~Szeressetek
136 1912, 2 | veszélyben,~Hajhó, nem éri hangom el.~Rongyoltan és térdig a
137 1912, 2 | sorsán zöld-lángosan ég el~Atyafias testem a csillogó
138 1912, 3 | tekints meg, Uram,~Ejtesd el bolond fegyverem~S ha mindenek
139 1912, 3 | HALK VIRÁGÉNEK~ ~ ~"Ne vess el engemet az én vénségemnek
140 1912, 3 | elfogy~az én erőm, ne hagyj el engemet... Mert szóltak
141 1912, 3 | árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem~és ide s tova
142 1912, 3 | keresztuton. ~Ami nem jött el, avagy ami rossz volt,~Most
143 1912, 4 | Ki hat temetőben sem fér el,~Úr szolgával s asszony
144 1912, 4 | ölelések~S vén lábomban el nem szaladt nagy útak~Lyányok
145 1912, 5 | láng-óhaját, hogy. ne csüggedjetek el:~Március van s határtalan
146 1912, 5 | a melle. ~Sohse tompult el elméje, sem szive~S bár
147 1912, 5 | éjjeli csillaga«~Indult el Ő s, ím, kövült Nap leve~
148 1912, 5 | örök, nyári titkot ástok el,~Majd, amikor engem temettek.~
149 1912, 5 | úrhoz.~Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte,~De sok
150 1912, 5 | zsivajja.~És ami benned él s el fog jönni hozzánk,~Mi néha
151 1912, 5 | táltosai fújnak,~Ördög hordjon el már minden bolond verset:~
152 1912, 5 | amíg rossz fogunk végleg el nem vásik:~Mégiscsak a legszebb,
153 1912, 6 | SZÍVEDET~ ~Jaj, most hallgatsz el, te, világgal megtelt~Mennynek
154 1912, 6 | kongasd a harangod,~Éld el a sorsod, éld el a szived. ~
155 1912, 6 | harangod,~Éld el a sorsod, éld el a szived. ~Égzengéssel vak
156 Margit, 0| nem-regény,~Majdnem semmi, tehát el kell takarni,~Nem volt benne
157 Margit, 0| szeme,~Tizenhatot futtattam el miatta.~Te vagy a hozzám-hangolt
158 Margit, 0| Vártuk és féltünk, hogy el talál jönni.~Piktorom, kivel
159 Margit, 0| nyakat szegénységes igának~S el kell bocsássa, mert élni
160 Margit, 0| én Ottokárnak magyaráztam el,~Elmagyaráztam százszor,
161 Margit, 0| még százszor magyaráztam el:~Margita másé, hogy majd
162 Margit, 0| másat-majmolás~Rontotta el magyaroknak a dolgunk~S
163 Margit, 0| most mindezt az ördög vigye el:~Justh akarjon, ha van,
164 Margit, 0| Hold-sütésnél vígan hitte el,~Amit másnak sem volna kár
165 Margit, 0| akartam.~- Mért kergette el már a szívemet~S mért kergette
166 Margit, 0| szívemet~S mért kergette el szívét a szivemtől?~Ottokár
167 1913, 0 | nőstényért elég botorság~Indulhat el még inaimból?~Hahogyha nem,
168 1913, 1 | Kit itt vagy ott temettem el~S nem volt záró a diadalmam~
169 1913, 1 | birtokom való. ~Mitsem vett el tőlem a Sors~S minden érdemest
170 1913, 1 | emlékek agg-szüzét dobd el~S fogd a jelent vígan, szabadon. ~
171 1913, 1 | lebben.~Minden perced bocsásd el csókkal,~Kinlódni is kéj
172 1913, 1 | hurcás, száz emlékét lökd el,~Széles mosollyal, csillogóan~
173 1913, 1 | nem tudók~S vigyétek csak el utálatomat~Régi bandájú
174 1913, 2 | horkanással~Veszek máris el már előtted,~Titokzatos,
175 1913, 2 | fényes Hazugság,~Küldd el hozzám asszony-hugod,~A
176 1913, 2 | szűzet, hazugot,~Küldd el hozzám, küldd el hozzám.~
177 1913, 2 | Küldd el hozzám, küldd el hozzám.~
178 1913, 2 | Léda-zsoltár.~Sohase kaptam, el hát sohse vettem:~Átadtam
179 1913, 2 | fonódni~S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:~Általam
180 1913, 2 | magunkat~És nem hisszük el, hogy szeretnek,~Ákombákomos
181 1913, 2 | arcom,~E más szemekhöz küldd el a tied,~Te várakozott asszony. ~
182 1913, 2 | vidámak,~Nem önti~Könnyel el csókos keserűség. ~Vár bennünket
183 1913, 2 | boszorkányom~Szívemre be ráhullsz)~»El foglak árulni,~Mert te is
184 1913, 3 | HÁT IMÍGYEN SÍROK~Fogadja el tőlem édes szüleimnek legifjabb
185 1913, 3 | könnyeket ma vájnak:~Szabadulj el, Öröm, szabadulj el, Bánat. ~
186 1913, 3 | Szabadulj el, Öröm, szabadulj el, Bánat. ~Örömmel, Bánattal
187 1913, 3 | kétségesek vannak,~Hadd mondjam el titkát ennek az Aranynak,~
188 1913, 3 | megkivánva látott,~Csahold el sírva azt az ifjuságot,~
189 1913, 3 | NE HAGYJUK EL MAGUNKAT~ ~ ~Ady Lajosnénak
190 1913, 3 | megöregedtél,~Ne hagyjuk el soha magunkat.~
191 1913, 4 | és fájdalmasan~Rejtenélek el a világtól. ~De ha holnap
192 1913, 4 | Gerinc-könnyítőn bánnak el a csókkal,~Hogy aztán még
193 1913, 4 | tervezel,~Soha, míg élek, el nem mehetsz innen. ~Annyi
194 1913, 4 | riadva~S meggyalázva~Hagyod el hű, öreg párod~És holnap
195 1913, 4 | Mesékkel és csókokkal bújjon el~Friss karjaid meleg kikötőjében. ~
196 1913, 4 | összeszedtem valamennyit: vedd el. ~Titkon, míg vén arcom
197 1913, 4 | bogozza?~Hozzám-vénülőn el kell majd hogy érj,~Bolondságok
198 1913, 4 | megérkezett. ~S úgy mondtam el doktoromnak,~Mint éjenti
199 1913, 4 | kór-tünetet. ~Úgy mondtam el: Bozótból jött,~Honnan jött
200 1913, 4 | is szabad. ~S úgy mondtam el önmagamnak~A lyányt, ki
201 1913, 4 | kivel és vajjon merre mész el?~Azután vége volna ennek
202 1913, 4 | S kijáró vérdíjad viszed el tőlem:~Az ifjuságod.~
203 1913, 5 | Megejti a Szó~S úgy futunk el ön-boldogságunknál,~Mint
204 1913, 5 | hozzák a háborút,~Hát vigyék el mészárszékre a testünk.~
205 1913, 5 | csúf Halált itt vetették el~Soha-soha ki-nem-kelésre~
206 1913, 5 | Harsogó Tavasz, kisérd el a harcunk.~
207 1913, 5 | magyar. ~Lám, miért kergetted el mosolyom,~E szépen betanultat,~
208 1914, 1 | bölcseség vén aszálya bennem:~El kell már megint nagy vizekre
209 1914, 1 | Engemet kötnek égbeli jegyek~S el kell hogy jöjjön nászaink
210 1914, 1 | időm örvény~S úgy futnak el napjaim,~Hogy nap napot
211 1914, 1 | zsarnokin életik. ~Másolja ám el életét a gyönge,~Fúrja magát
212 1914, 1 | arcom mégsem piríthatta el~Bűnös és nagy kisemberi
213 1914, 1 | ÉN FÁRADTAM EL~ ~ ~Bresztovszky Ernőnek
214 1914, 1 | adtam,~Csak az Idő szállt el mindig többre-várón~S mindig
215 1914, 1 | megbocsánat. ~Mert én fáradtam el, én voltam a dőre,~Adjatok
216 1914, 1 | fia lettél önmagadnak~S el kell járnod a Tavasz táncát,~
217 1914, 1 | meg fogok halni. ~Fogadd el, uram, áldozásomat.~
218 1914, 1 | hátha Páris nem ereszt el.)~
219 1914, 2 | Paphoz, némethöz, komiszhoz:~El tudtuk találni. ~Ám Kártévő
220 1914, 2 | akiket közös átkunk~Vett el tőlünk s szakított messze-messze,~
221 1914, 3 | MONDJAM EL SZÓBAN?~ ~Mondjam el szóban~
222 1914, 3 | MONDJAM EL SZÓBAN?~ ~Mondjam el szóban~Vagy hazug bókban,~
223 1914, 3 | adtak, hogy jólvan? ~Mondjam el dühvel,~Nagy-keserűvel:~
224 1914, 3 | manapság művel? ~Mondjam el sírva,~Hogy nincs, ki bírja,~
225 1914, 3 | nincs is sírja? ~Mondjam el talán,~Hogy kripták falán,~
226 1914, 3 | így énekellek: ~*~Nem jött el hozzám soha az én mátkám,~
227 1914, 3 | soha az én mátkám,~Nem jött el hozzám soha, aki kellett,~
228 1914, 3 | szivembe fultak. ~2. Nem jött el az én mátkám, bár de vártam,~
229 1914, 3 | olyan édességes,~Nem jött el az én mátkám s esteleg már.~
230 1914, 3 | olyan fényes?~Miért fut el a csillag és a mátka?~A
231 1914, 4 | több a viccnél).~És amit el se hinnél,~(Persze én se
232 1914, 4 | Gyermekeink szemébe titkokat,~El nem döntött harcainkkal,
233 1914, 5 | falábat~S mérföldekkel érlek el újra-újra~És tán összebujva~
234 1914, 5 | tarthatatlan, szerelmi titok. ~Óh, el kellene most harapnom nyelvem~
235 1914, 5 | reám némber-hahota,~Szalass el sorsom, szabadúlj el vágyam~
236 1914, 5 | Szalass el sorsom, szabadúlj el vágyam~S ha ölve aláz is
237 1914, 5 | szeretőm volt~S egyetlen, akit el nem én hagytam,~Tegnap megállott
238 1914, 5 | Szerelmi posta.~Az a másik is el akar hagyni~Az a másik is
239 1914, 5 | gonosztól,~Nem is szeretett még, el ne hagyjon.~
240 1914, 5 | rózsás erdőjében. ~Úgy búvok el élet-lopó szememmel,~Mint
241 1914, 5 | fájdalmat szánok,~Így mulnának el az ifju talányok,~Ha nagy
242 1918, 1 | Mindig a Halálba loholtak~S el nem hagyta őket a nóta. ~
243 1918, 1 | Állták, mert így rendelteték el~S be szép ilyen végzetes
244 1918, 1 | és élsz: így rendelteték el.~
245 1918, 1 | homlokom vérzik?~A Jövőt is el csak én dobtam~S tagadom
246 1918, 1 | Tombolj, Világ, most szabadult el~Pokloknak minden pokla rajtad,~
247 1918, 2 | amikor számüzötten~Rejtettem el bús, dühös arcom~S esküdöztem:~
248 1918, 2 | Vért új vérrel se moshat el már. ~Óh, párisi, dacos
249 1918, 3 | hol nevelgetett,~Nem mehet el beteghez a beteg~S nem ámulhat
250 1918, 3 | beteghez a beteg~S nem ámulhat el híres tájakon,~Hisz szomoruságra
251 1918, 3 | Hisz szomoruságra változtál el,~Seb lettél: fáj nagyon. ~
252 1918, 3 | Mint megcsalt mátkát~Küldöm el, hogy szánjátok. ~Vállalom
253 1918, 3 | nagy bujdosásban?' ~»Hadd el, komám, hadd el,~Hadd el,
254 1918, 3 | Hadd el, komám, hadd el,~Hadd el, komám, mindegy.~
255 1918, 3 | el, komám, hadd el,~Hadd el, komám, mindegy.~A Mennybéli
256 1918, 4 | temetések idején mentél el. ~Vajjon a Halál békült
257 1918, 4 | magyarral,~Megkéstünk kissé, el ne késsünk. ~Nagy, magyar
258 1918, 4 | birkózni a birkozókkal,~El a tettekkel, csitt a szókkal,~
259 AMegn, 0 | meréssel~Szántja, gondolja el e Bolygót. ~Nem mondom én,
260 AMegn, 0 | mostan figyelek~S most hiszem el, hogy elhinni szabad,~Hogy
261 AMegn, 1 | KARÁCSONYI ÉNEK~ ~Óhajtozom el a Magasságba,~Nagy a csúfság
262 AMegn, 1 | szebbeket tudtál. ~Óhajtozom el a Magasságba~Gyermekségemben
263 AMegn, 1 | világ,~Nem sietek, mert már el ugyse kések,~Csillag-zuhító
264 AMegn, 1 | S a Halálig sem jutottam el,~Azután meg nincsen hajlékom~
265 AMegn, 2 | másik partot~Mikor érem el már, nem tudom,~De hálásan
266 AMegn, 2 | Vagy csöndes erkélyre int el? ~Merre jár most a fogyó
267 AMegn, 2 | csodákban:~Csókollak, de el kell köszönni.~
268 AMegn, 2 | bölcseségnek. ~Mindenkit el kell temetnem,~De Téged,
269 AMegn, 2 | hogy kiként temesselek el.~
270 AMegn, 3 | bírhatatlant,~Mert így birom el a szívemet,~Ezt a jó és
271 AMegn, 3 | Nagy bűnökben virágzik el az Élet~És Jézus is szerette,
272 AMegn, 3 | most virítsz, ott viríts el,~Hol most pusztítsz, ott
273 AMegn, 3 | pusztítsz, ott pusztulj el.~
274 AMegn, 4 | fejükből csöndben~Száll el s nyári illattal vegyül.~
275 AMegn, 4 | MEGVÁRTALAK~ ~Te még nem indultál el útnak~S engem űzött az unalom,~
276 AMegn, 4 | Kopott, kis bárdjait hagyta el?~Avagy a száz-szoknya lobogót~
277 AMegn, 4 | csókos perzselés~Csufítja el az arcom:~Szépíts, csókolj,
278 AMegn, 4 | ha csak egy óra~Dalolta el dalát melletted~S nem nyílhat
279 AMegn, 4 | ha megyek, sorsom te vedd el,~Kinek az orkán oda-adta,~
280 1923, 0 | VIKTOR VALCERÉHÖZ~ ~Fussatok el, eskük és imák,~Ugyis elmulik
281 1923, 0 | világ,~Kopott kocsin siet el velem~Az eldobott, szegény
282 1923, 0 | szekeret rég. ~Fussatok el, eskük és imák,~Ugyis elmulik
283 1923, 0 | világ,~Kopott kocsin siet el velem~Az eldobott, szegény
284 1923, 0 | nagy nemeseknek~Küldötte el öket ellenük~A többi, a
285 1923, 0 | szakadt.~Szólok csöndben: el ne hagyd magad. ~Iszonya
286 1923, 0 | Megcsókolom a homlokodat~S feledd el,~Mert a Nemnél több az Igen. ~
287 1923, 0 | rakonca, csoda-szép:~Fogadd el szomjas, nagy hivét~A szádnak:
288 Vers, 0 | a hervadt virágon~Jöjjön el hát, jöjjön az élet. ~E
289 Vers, 0 | nyomorgunk, mert így rendeléd el,~Tűrjük, hogy kifütyölnek
290 Vers, 0 | templomba~Hosszú sorba~Indulnak el ifjak, vének,~Az én kedves
291 Vers, 0 | törjön is rám! -~Soha, soha el nem adlak. ~Csak egy rövid,
292 Vers, 0 | sziveddel~Érzed, érzed,~Hogy el fog veszni~Üdvösséged,~Csókolj
293 Vers, 0 | Ne hivogass, de te jöjj el,~Mikor én már nem hívhatlak.~
294 Vers, 0 | belőlem? Emberek közt járó,~El nem siratott, bús élő halott. ~
295 Vers, 0 | visszaemlékezném~Egy szép életre, mely el, tovaszállt,~Melyben még
296 Vers, 0 | nagy titkot:~Hogy feledni el nem tudlak,~Hogy nem leszek
297 Vers, 0 | históriára~És nem mereng el e felett?~Nem mondja, mint
298 MegEg, 0 | a lelkem,~Nem volt, mit el ne hittem volna,~Nem volt,
299 MegEg, 0 | már messze.~Az én világom el fog jönni:~Hajnaltalan csodás
300 MegEg, 0 | multam,~Feltámadok, bár el se multam,~Reménykedem,
301 MegEg, 0 | tábor. ~A lázas agy butuljon el örökre,~Nagy gondolatra
302 AKote, 0 | tart. ~Most örömzajt fojt el a gyász napja;~Nem zavarja
303 AKote, 0 | szíved, megtörne a lelked,~El nem bírnád soha azt a nagy
304 AKote, 0 | illatárja~Már nem bódít el... mindhiába! ~Azt a virágot
305 AKote, 0 | add nekem,~Mely ott hervad el kebleden,~Én könnyeim öntöm
306 AKote, 0 | Szivem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat!~Szeretni vágy
307 AKote, 0 | szolgák vagyunk!~- Dobjuk el a tettető álcát:~Ma gyásznap
308 AKote, 0 | vigasztaljuk önmagunk -~- Dobjuk el a tettető álcát:~Ma ünnep
309 AKote, 0 | a sírban.~Nem olvassák, el is felejtik,~Velem együtt
|