A HOLNAP ELÉBE

»Állj meg.« Ordít utánam az éjben
Cafra sereggel a Tegnap.
»Állj meg.« És én megyek, megyek.

»Állj meg.« Vágok a sűrü bozótnak,
Holdnak, pokolnak, fellegeknek
És egyedűl és egyedűl.

Vár, vár: futok a Holnap elébe.
Apám, anyám, papok és bárdok,
Nem kelletek, nem kelletek.

Ősök, árnyak, tegnapi legények,
Testvéreim vérben és kupában:
Undok Tegnap, maradjatok.

Megyek a bús, nagyszerű Sötétnek.
»Állj meg!« Nem. Előttem a Holnap.
Engem vár, engem, rohanok.