AZ ELSŐ ASSZONY

Vörös haja messze kilángolt
A fruska-nyájból. Még soha
Kis, kálvinista iskola
Nem láthatott ilyen csodát még:
Gizella kis zsidó leány volt.

Félt, idegen volt ott sokáig
S ha fölzajdult a cinterem,
Ő nem játszott: sétált velem,
De kék szeme, buggyant-vér ajka
Vén lelkemmel még ma is játszik.

Tudtam, hogy számomra csodát hoz
E más leány: csodát, sokat,
Izgató élet-titkokat.
Utáltam a többi leányt, mind
S Gizellám, lelkem ma se átkoz.

Gizellám, én ma sem haragszom.
Tavasz virult a Föld felett
S kis, hím lelkem hogy reszketett
S hogy olvasztott kis leány-ajkad:
Ma is sínylem, óh, első asszony.