LENNI KELL, LENNI

Rám néznek és minden rendben van:
»Nagy valaki ez, vagy nagy senki.«
Csupán azt nem kérdi senki sem:
Gyűlölni kell-e vagy szeretni?

Úgy bánnak velem, mint kisdeddel,
Hol elaltatnak, hol fölráznak.
Minek születtem: valakinek,
Prófétának vagy zsigorásnak?

Kóbor kutyának sorsa az enyém?
Ötszáz évre kell újra lenni?
Ostoba sors, ostoba sirás:
Lenni kell, lenni, lenni, lenni.