A HOLNAPUTÁNI ASSZONYKÁK

Déli órák, kacagó terek,
Vidám utcák,
Ti tudjátok, hogy szinte meghalok
Azokért néha,
Kikre bátran nézni se merek.

Vén voltommal, jaj, mit áhitok?
Kezdődő nők,
Álmomban is tapossák a szivem
Piciny és pompás,
Hosszuszárú topánkáitok.

Bús okosság, adj nekem erőt
Lemondásra,
Hogy fordítsam el mindig arcomat
Holnaputáni
Édes, apró asszonykák előtt.

Süldő istennők, ím, elereszt
Vágyó arcom
Benneteket talán örökre már:
Veronikákul
Asszonyibb nőket hív a kereszt.

De még egyszer hadd nézzek halott,
Szomjas vággyal
Ellebegő, drága, friss testetek
Után és sírva,
Kis kisasszonykák, utánatok