VÁLASZ BAJNOKI HÍVÁSOKRA

Gerő Ödönnek küldöm

Csüggedt unszolók, vert, öreg fiúk,
Tépett hitű szentek,
Hívásotokat sírva köszönöm:
Nyakunkon tartja lábát még bakónk
S ti hörögve is háborut üzentek.

Jön a levél innen is, onnan is:
A száz szinű őszön:
Mégiscsak a legszebb szín vón a vér,
Mégse hagyjuk, hogy a bomlott szemű
S a bomlott fejű kaján játszva győzzön.

Új Csaba-nép, új, bajnoki mezők,
Én értem a titkot:
Hívogatjátok önlelkeitek,
A dacot, az istent és a halált,
Mikor másokat háborúba hívtok.

Hát ott leszek, ha jő gyülekezés,
Ha törten, ha bénán.
Ki közénk áll, nem kap finnyás kezet
S harcolunk, mint egybevert mártirok
Fenevadakkal cézári arénán.

S ne legyen majd köztünk arc rebbenő,
Tartsa titkát, tartsa,
Hogy ez már csak a kétségbeesés,
A Jövőnek szóló megmutatás
S a kínpadra vont becsületnek harca.