|
I.
,Nagy tüzet csináltunk,
Ugye, Józsa testvér,
Hogyha most szalonnád volna,
Bizony hogy süthetnél.'
»Komám, eltévedtünk.
Nagy ez a sötétség,
Fölgyujtottuk a világot
S nem látunk egy lépést.«
,Ordasokkal élünk
Nádban, gazban, sárban,
Mi a célunk, mi a célunk
E nagy bujdosásban?'
»Hadd el, komám, hadd el,
Hadd el, komám, mindegy.
A Mennybéli régen-régen
Erre küldött minket.
»Majd eligazítja,
Hogyha jónak látja.
Addig pedig kóborogjunk
Tovább a világba.«
II.
,Tegnap ott, máma itt győzelem-tort
ülnek.'
»Nem leszünk ott, pajtás, mikor megbékülnek.«
,Hallom, pajtás, holnap nagy csatába
visznek.'
»Minket, még ha győzünk, úgyis kisemmiznek.«
,Ez a gyászos világ viseli a láncot.'
»Ejh, ahol nincsen tűz, ropják ott a táncot.
»Csak vén kurucoknak keserű az élet,
Otthon cifrálkodnak gyönge fehérnépek.«
»Itt is elárulnak, ott is elárulnak,
Nem való ez nékünk, csupán csak nagy úrnak.«
,No, meg zsebrákoknak, úgy-e, koldus
társam?'
»Bár az otthonomat soha már ne lássam.
»Nincsen is már otthon, nincsen is már
semmi,
Jó lesz, pajtás, holnap a csatába menni.«
,Pedig be sok kedvvel jöttünk a
halálba.'
»Verje meg az Isten, aki
kitalálta.«
III.
,Deres füvet eszik
Jó lovunk s lelkünk, Cseke pajtás.'
»Mindegy már, cimbora,
Majtény innen csak egy jó hajtás.«
,S ha Majtényban leszünk,
Mondd csak, pajtás, végre mit értünk?'
»A szent szűz Mária,
Pátronánk: imádkozik értünk.«
,Hátha majd a sikon
Urak titkai fölborítnak?'
»Legalább, legalább
Híre lesz a majtényi síknak.«
,Ilyen kevés magyar
És ilyen sok-sok régi ellen.'
»Hát maradjunk, cimborám,
Hitben, hűségben, szeretetben.«
»Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vigyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.«
|