ÓH, FAJTÁM VÉRE

Egyazon fajtánk, ősi viharok
Harca és ölelése
Váratta rám két, fiatal karod.

Sok idegen, vad, csókos perzselés
Csufítja el az arcom:
Szépíts, csókolj, az élet már kevés.

Bolond, új kor: minden megváltozik,
De mi feledt nászunkban
Szép úr-fajtánk megint találkozik.

Kiket edzettek százados kohók,
Ím, egymás ajkán késtünk:
Egymást karolók és nem loholók.

Idegen utak s asszonyok hona
Oly hűs-halványan kisért,
Mintha nem jártam volna ott soha.

Mintha régi, bús-szerelmes titok
Nyillott volna ki bennünk,
Mely most már újra burkolódzni fog.

Óh, véremből véredzett büszke vér,
Bora közös hitünknek,
Lyánykóm, testem, urasztali kenyér.

Nagy szemed én nagy szememre terül,
Pilláink multat ásnak
S megindul szemem, mint rég, gyermekül.