A MINDENT HURCOLVA

Búsulásának ő haragját
Velem mindig kínlatta a Minden,
Kényes, szegény, kész idegeimben
Véreznek föl a háboruk
S lelkemben a Minden csatázva
Szünetlen riadót rivall
S örökös forradalmival
Kell hurcolnom magamban a Mindent.

Bennem próbálja ki csatáit
Nagy és kis bujtása a Titoknak,
Ős kisértetek bennem vihognak,
Míg szétszabadulnak, előbb,
Éltemben, dús-bús dolgaimban,
Hűs éjszakán, hős nappalon,
Örökös a lakodalom
S jelentnem kell mindennek a Mindent.

Játsznak velem nagy rendelések,
Miként áprilisok a virággal
S világlok ezer kis élet-lánggal
Gyulandó, nagy lángok előtt -
A mindig nyugtalan Mindennek
Bolond, kicsi heroldja, én,
A Nap korán-kelt Holdja, én,
Ki holtáig borzonja a Mindent.