A dolog nagyon egyszerű,
Nekünk egy bölcs úr így beszélte:
»A cári ágyú bús nagyon,
Mert Napkeleten szégyen érte.
Máskor, ha szólt, rengett a Föld,
És gőgösen zúgott a Néva,
Most, ha bömböl, leszegezik
S ki is kacagják néha-néha.
A cári ágyú így dohog:
- Mért visztek engem Napkeletre?
Az orosz ágyúnak ma már
Csak itthon van ereje, kedve,
Gyujtsatok a szívembe itt,
Hol a céltábla nem japáni,
Próbálgassátok sűrüen:
Meglássátok, fogok találni!...
»-y.«
Budapesti Napló, 1905 január 22
NOÉ BÁRKÁJA*
Volt egyszer egy hajó,
Tarka népű bárka,
Szél-bali özönvíz
Omlott, csapott rája -
Mokra s kuruc mennykő
Tüzét mind ráhordta,
Noé bárkájának
Címezte, csufolta.
Hajh, hajh! Hol e hajó?
Tréfás kedvű átok:
Most a bal-vizeken
Keres Ararátot.
A régi bárkának
Férgesét kiszedte
S még tarkább sereggel
Száguld vad vizekre.
Negyvennyolcas tigris
És disszidens fóka,
Éjszakai bagoly
És nemzeti róka,
Szárnyaló turulok
És csökönyös rákok,
Ilyen Noé-bárkát
Tán Noé se látott.
Rajt' a szőlő-tő is,
Negyvennyolcas tőke,
(Régi, nemes nektárt
Kapunk-e még tőle?)
Kossuth-Noé viszi
Vadvizeken át is,
Hajh, de kár, hogy viszi
A filoxerát is.
»-y.«
Budapesti Napló, 1905 január 25
|