AZ ASSZONY JUSSA

Bíbor-vágyaiból a Multnak
Obeliszkként te megmaradtál:
Mályva-szinű, bús asszony-sírkő
A síromnál.

Tudom én, hogy magad őrzöd csak,
Mikor az én síromat őrzöd,
De a Halált s ami több nála,
Megelőzöd.

Ott fogsz pompázni tompa fénnyel
S mikor síromhoz latrok jőnek,
Hirdetni fogod szent, nagy jussát
A volt nőnek.

Hirdetni fogod: te akartad
S mindent, mi történt, te akartál
S hogy nálam is hatalmasabb vagy
S a Halálnál.