ITT, A BOZÓTBAN

Hallom, itt, a bozótban,
Hogy minden nagyon jól van
Amott, ahol élnem kellene.

Grófék élik, mi érték,
Zsidó fölszedi bérét,
Barátságos a magyar világ.

Csak egyszer meggyógyulnék,
Csak egyszer szabadulnék,
De sok arcról tépek le mosolyt.

Majd lerántom a lárvát
S a síró magyar árvát
S ami csak fájhat, megmutatom.

Mint bennem, fojtón, bátran
Csap majd szét ez országban
Kén-tüzesen a keserüség.