AZ ÁRADÁSOK UTÁN

Balázs Bélának, szeretettel

Partom, karom magas, egyenes,
Ölem már mély, csöndes és tiszta.
Gyermekeim, fussatok vissza
Karom közé.

Óh, ti szomjas elkalandozók,
Gyermekeim, kóbor vizecskék,
Idegenbe tavaszos esték
Ne csaljanak.

Már mélyben és hívben törtetünk
S csak áradásnak virtusáért,
Vadvíz-kedvünk még melyre ráért,
Nem áradunk.

Borzasztnak esték és tavaszok,
Bennünk csak célunk sorsa rezdül
S mélykomolyan búgunk keresztül
Sík tájakon.

Mély, csöndes és tiszta, jó vizek,
Erős karok, egyenes partok,
Békés, tele, bús nóták rajtok:
Férfi-dalok.