AZ AKARAT CSELÉDJEI

Cselédjei az Akaratnak
Most a századok között,
Mikor így kiütközött
Lelke a szép ember-fenevadnak:
Mi vagyunk cselédjei,
Cselédjei.

Az akarat - és bús cselédek:
Istenem, én Istenem,
Lehunyom felhős szemem
S talán átkozódni nem rút vétek,
Mégis fáj az átkozás,
Az átkozás.

Cselédjei az Akaratnak,
Titkon fájunk most magunk
S csak titkon, hogy siratunk -:
Kiket akartunk szépnek, szabadnak:
Másnak a cselédjei,
Cselédjei.