NEM CSINÁLSZ HÁZAT

"...Fölálla azért Dávid király az ő lábaira, és monda:
Halljátok meg szómat, atyámfiai és én népem! Én magamban
elvégeztem nagy szívem szerint, hogy az Úr szövetsége ládájának
nyugodalmas házat csináltatnék, és a mi Istenünk lábainak
zsámolyt; hozzá is készítettem vala mindent, valami szükség
volna. De az Isten engemet megszólíta és mondá: Nem csinálsz
te házat az én nevemnek; mert hadakozó ember vagy, sok vért is
ontottál immár..."

Krónika I. könyve, 28.

Szabadulás fény-sáva olyan vékony
S a Halálig sem jutottam el,
Azután meg nincsen hajlékom
S hajlékot az Urnak sem épitettem
És itt állok hitetlen.

Harcaimnak emléke sem remegtet,
Tán helyettem járt itt valaki,
Aki bűnös csodákat kezdett:
Nézem és nem ismerem meg az arcom:
Ez az én hires harcom.

Csetepatáztam örökkön az Úrral
S pár zsoltárát megírtam talán,
S beszélik, hogy jöttem sok újjal,
Beszélik, hogy megbántottam sok régit,
Beszélik, így beszélik.

Nem férfi az Élet, de léha asszony
S még hogyha az Úr is int felé,
Nincs, amit lelkére aggasson
Az Úrnak s az urának sohse épít
S nem csinál semmit végig.

Óh, Élet, Asszony s előtte Halálnak,
Te rangos, ősi, nagy Félelem,
Hol van jó küszöbe a háznak,
Melyet az én Uramnak építettem,
Magamnak építettem?

Ha harcért jár ez, hajh, miért harcoltam
S miért volt a kiontotta vér?
Vagy átkozott vagy bolond voltam:
Házam nincs és idegen az én arcom:
Ez az én hires harcom.

1914 február 16