A NAGY POSVÁNYON ÁT

Szaladjunk hát a nagy posványon át,
Vannak lyányok és vannak még csodák.

Hiúk is vannak és vannak szegények
És vannak még túl-ifjasan legények.

Vagyunk még mindég dölyfös vénhedők,
Kik nem hajolnak az Idő előtt.

Kik hajlottan, posványon is úgy járunk:
Egy-egy leány a lépésünk, az álmunk.

Magyar honunkban sok-sok a csoda,
Életünk: fölfalt életek soka.

De világot okozunk a világnak:
S mégis hozzánk jönnek mind, akik látnak.