VIHAR ÉS FA

Kóbor gyermekem hazajött:
Kicsi Békességem
S a fák és a záporos vihar
Nagy egyességét nézem,
Csókos csatáját bámulom.

Hogy kelleti magát a fa,
Hajlong erre-arra
S hogy bízza rá magát odadón
Mégiscsak a viharra,
Ki zordan leplez vágyakat.

Békesség, kicsi gyermekem,
Maradjunk mi eggyütt:
Bomoljon a fa meg a vihar,
Mi csöndben leselkedjünk,
Hátha betoppan valaki.

Hátha vihart hoz valaki
Viharnál is jobban,
Lombosnak érzem a lelkemet
S az Élet szíve dobban
Ott künn és a szivemben is.

S ha elfutsz, kóbor gyermekem,
Ujból visszavárlak,
Addig viharral ölelkezem
S nem árt ez igazi fának
S aztán itt maradsz: gyermekem.