Kötet, Rész 
 1   1, 26 |            faleveleken, s boldognak érezzük magunkat, hogy még… köhöghetünk.~
 2   1, 122|        Belekapaszkodunk a múltba, s érezzük a szerelmet. Elhitetjük
 3   1, 138|             lumpolás után is jobban érezzük mi a katzenjammert, mint
 4   1, 151|           nem kell sehová se menni. Érezzük mi is, hogy az érdekközösség
 5   1, 215|        szabadságra az embert, s úgy érezzük, hogy: a szabadság ünnepe
 6   1, 217|       célunk kenyeret gyûjteni.~Nem érezzük a közösség átszellemültekké
 7   1, 255|        asztalok. Szinte elkülönítve érezzük magunkat a világtól ebben
 8   1, 320|            Mihelyt a zug melegségét érezzük, nagyon is hajlandók az
 9   1, 330|             csak így, csak ilyenkor érezzük, karácsony táján.~Ilyenkor
10   1, 360|         kérdést. Mert mi fokozottan érezzük az újságírói bajok keserûségeit.
11   1, 388|            ünnep.~E pillanatban úgy érezzük, hogy e kor hangulata távol,
12   1, 428|          kályhánkban a tûz, fázunk. Érezzük, hogy most a napnak kellene
13   2, 43 |          pedig sok-soknak a hiányát érezzük.~Télen kedves affektálással
14   2, 52 |           becsapni akarják: gyakran érezzük a sokáig visszafojtott
15   2, 70 |       áradatot.~Néhány esztendõ óta érezzük a butaság közeledését, halljuk
16   2, 84 |            a budapesti szaklapot, s érezzük belõle fölcsapkodni a fiatal
17   2, 88 |             párt bemondta a csõdöt.~Érezzük a fájdalmat, nem tagadjuk,
18   2, 88 |         fájdalmat, nem tagadjuk, de érezzük a fájdalom mellett azt a
19   2, 126|             nekünk ez a gúnyolódás… Érezzük a nagy szégyen súlyát, mely
20   2, 272|     kiirtottak minden hitet.~Mi úgy érezzük, hogy a választandó parlamentnek
21   3, 71 |         lázadozni, Heine gyötrelmét érezzük most s könnyes szemekkel
22   3, 90 |            joga valakinek? Most úgy érezzük nincs. A butákat sem irigyeljük,
23   3, 93 |              akik dogmák között nem érezzük jól magunkat, csak tisztulunk
24   3, 119|           Dehogy. Elmúlnak õk. Csak érezzük, nézzük, hogy az üres helyek
25   3, 129|        vacsora.~Forradalom? Valóban érezzük a forradalmat. A leigázott
26   3, 133|         káptalannal meg így és úgy… Érezzük, hogy ez az ütés nem fáj
27   3, 160|          volna az õ nagy öregét. Mi érezzük és tudjuk: mennyire nem
28   4, 33 |            A modern élet nyavalyáit érezzük, de e nyavalyák nélkül élni
29   4, 57 |      Nagyváradon élni. Hiszen máris érezzük a társadalomban a „veteres
30   4, 64 |          Tisza elintéztetett, s úgy érezzük, jó sokára elintéztetett
31   4, 77 |            pedig ide néz ma. Szinte érezzük a nagy, az általános, az
32   4, 97 |            van-e? Itt és most - úgy érezzük - szinte ízetlen volna errõl
33   4, 97 |            több, mint politika. Úgy érezzük, hogy ihletése a nemzeti
34   4, 114|            ama „Veronika” vers. Úgy érezzük, hogy poéta, teljes poéta,
35   4, 147|           irogatott. Úgy valljuk és érezzük - hogy mi nem változtunk,
36   4, 160|  Nagyváradon -~Históriai eseménynek érezzük a Nemzeti Színház nagyváradi
37   4, 161|        lázában égõ Nagyváradot, úgy érezzük, hogy az új székház méltó
38   5, 14 |   nagyrakészülõdés ideges rángásait érezzük. Még folyik a harc az egyházzal,
39   5, 51 |             kiállítás fõcsarnokába. Érezzük a messze harctér minden
40   6, 12 |         életet néha nagyon nehéznek érezzük, akik futunk, izzadunk,
41   6, 45 |         német munkáskar bízó erejét érezzük. A Kalevala új strófáit
42   6, 85 |          hát mi is csak ezt látjuk, érezzük ki az életbõl? A magyar
43   6, 102|        fölpattanásairól mond, õnála érezzük legjobban a magyar költõk
44   7, 56 | önérzéseinkkel, mindennel. Ilyenkor érezzük, hogy minden emberlelkek
45   7, 60 |           emberi érzések forróságát érezzük ki költeményébõl. Hívõ nemes
46   7, 72 |   Névtelentõl. És ha írunk, szemeit érezzük az írásaink fölött. Vajon
47   7, 120|    Amerikába mennek Julián baráték. Érezzük a legenda csodálatos elevenségét.
48   7, 123|         Fényes Samu. Magunk mellett érezzük õt mi mind, kik Árpád földjén
49   7, 123|             ember körmeinek nyomait érezzük. Akart szépet és okosat
50   7, 130|          nagy, szoros szomszédságát érezzük. A puritán erkölcsök csúfolását.
51   7, 145|            csak. Olvassuk csak. Nem érezzük olcsó embernek ezt a Kisbán
52   7, 146|        lehetett megoldani. Most nem érezzük mindeniken. Néha sokat mond,
53   7, 192|          beszédeket, és megindultan érezzük újra: milyen rettentõ vesztesége
54   8, 47 |         busong. Mi, modern lázadók, érezzük, hogy a modern társadalom
55   8, 55 |           vagyunk, ott angol az úr, érezzük azonnal. Hogy nem szeretik
56   8, 99 |        félistenek. Annál jobb, hadd érezzük, hogy emberek vagyunk mindnyájan.
57   8, 170|          újságolvasója. Érzik õk és érezzük mi is, hogy itt egy kegyetlen
58   8, 176|            hogy - látni fognak.~Úgy érezzük, hogy remegõ pápista lelke
59   9, 32 |            A többit tudjuk, látjuk, érezzük, nincs menekvés.~Kossuth
60   9, 39 |             Balkán-szagot magunk is érezzük orrunk teljességével a horvát
61   9, 47 |     maffiákat érzünk mindenütt. Úgy érezzük, hogy állandó és sokféle
62   9, 96 |            csak azt látjuk s érezve érezzük, hogy bizonyos ügyeket nem
63   9, 96 |            nemzet és társadalom. Mi érezzük legjobban, hogy katona -
64   9, 116|              Mert jaj azoknak - így érezzük -, akik kénytelenek vértelen
65   9, 128|     különbek, hogy magyarok. Ma, mi érezzük, hogy a közfelfogás szerint
66   9, 162|         szívében van. Fiatal népnek érezzük magunkat, s a fiatalságnak
67   9, 211|           kevésrõl sokat daloló. De érezzük, hogy a többi is benne alszik
68  10, 2  |             ám nem csodálkozunk, de érezzük, hogy ez mind rendjén van,
69  10, 44 |         legsúlyosabb terhét máig is érezzük.~Ha nem is a dogma értelmében,
70  10, 88 |        megint politikai bõrünkön is érezzük, hogy a fõvárosunk - Bécs.
71  10, 99 |             valami fontosat vesztve érezzük, hogy pár év alatt mije
72  10, 99 |            amikor olyan kivételesen érezzük, hogy milyen sok lelkességet
73  11, 37 |          nincs, csupán az, hogy nem érezzük a szenvedéseinket. A mindenre
74  11, 116|             és hangulatú történetén érezzük (ez nem csináltsága, tehát
 
  |