Kötet, Rész

 1   1, 148|      csend mindenütt, mintha az a tenger élet rettegve várná az arató
 2   1, 195|    kártyával alsózni a nagy szláv tenger közepette. A nagy mûvész
 3   1, 266|      Kaukázus helyén forrongott a tenger.~Nem voltunk mi, félistenkedõ
 4   2, 35 |         Tisztelt Szerkesztõ Úr! A tenger mormolását hallgatom pár
 5   2, 35 |          hallgatom pár hét óta. A tenger mormolásáról sokféle véleményt
 6   2, 182|         orfeum szekérrel hordja a tenger bujaságot, s õk ezt már
 7   2, 227|          az elsõ felvonás, mely a tenger fenekét ábrázolta, és a
 8   4, 14 |         ha majd germán vagy szláv tenger ömlik a mi élhetetlenségünkre!?~
 9   4, 33 |         láza csapott felém, s itt tenger a tenger, nem laguna. A
10   4, 33 |     csapott felém, s itt tenger a tenger, nem laguna. A ruganyos
11   4, 33 |         temetõre, Veneziára. Ha a tenger nem kárpótol, ha véletlenül
12   4, 33 |         halott Veneziánál.~Csak a tenger nagy önmagában is. A tenger
13   4, 33 |       tenger nagy önmagában is. A tenger az egyetlen. Ezen el tudnék
14   4, 33 |     kérdés mindez.~De mert csak a tenger úr rajtam, dühösen rázom
15   4, 98 |           Falait az erdélyi román tenger mossa. Itt is bent világok
16   5, 58 |      parkra most fölsivít az azúr tenger szele. Bent a fényes játékbarlangban
17   5, 58 |         aranyakat.~Az ég borús. A tenger nyugtalan, de nyugtalanságában
18   5, 59 |          keresem itt a legazúrabb tenger partjain, hol már nincs
19   5, 59 |        keresnivaló. Az ég azúr. A tenger még azúrabb. De szomjúhozóan
20   5, 59 |           mégis idejött.~Zúgott a tenger, s ostoba zúgása nem volt
21   5, 63 |       mesetengerig. És kék volt a tenger és illatoztak a virágok.
22   5, 63 |       galambháza mellett ültem. A tenger zúgott. A szél fölsüvített
23   5, 63 |          járó.~Meg is ismer tán a tenger:~Sápadt ember, álom ember,~
24   5, 73 |         igézetes, mélységes kék a tenger. Ni, amott Cap-Martin. Óh,
25   5, 73 |           mint nyargal bele a kék tenger lila borulatos barnasága
26   5, 77 |  állomáson, valamelyik fapadon. A tenger csodaszép s a hercegnõ olvasgatja
27   5, 86 |        mellett a kék, fehér habos tenger, mint a délibáb a fehér
28   6, 3  |      Csöndes, szép napokon, ott a tenger mellett, míg a szezón nem
29   6, 118|        lelkeink miként repültek a tenger felé, hol is viaskodott
30   6, 129|           a boldog gazdagokat kék tenger, virágerdõ és sugárözön
31   6, 146|        Bártfán? Milyen most ott a tenger? A rózsa-erdõket nem aszalta
32   7, 146|         alkonyi napon megy a mély tenger felé. „Babérág az evezõje,
33   7, 146|         suhan el égbe, viharba, a tenger mélyeire, s többé se híre,
34   7, 167|         forradalom dúl a vizen. A tenger kóbor, úszó városai megvadultak.
35   7, 194|          kész. Éjszakánként zúg a tenger, s különös morajlások hangzanak.
36   8, 63 |        elsüllyedt, szerencsétlen, tenger alatt járó francia gõzösnek
37   8, 71 |           a déli, úri, finom, kék tenger megbolondult. Erõnek erejével
38   9, 9  |        föld, fekete az ég, forr a tenger, Szent Januárius, segíts.”
39   9, 9  |        föld, fekete az ég, forr a tenger, Szent Januárius, segíts.”
40   9, 54 |         rábízzák magukat az utált tenger nyugtalan hátára.~Budapesti
41   9, 133|        megundorodott, elbénult. A tenger nyugodt, csodakék, az ég
42   9, 188|            De a Nap, de a fény, a tenger, a messze hegyek, a színek,
43  10, 2  |      öt-hat szemhatárnyi csillogó tenger s más efféle nagyszerûségek
44  10, 2  |           hegy, a harag, az Ég, a tenger, a mosoly, a Távol és a
45  10, 2  |         megkövült s felemelkedett tenger, s a tenger, mint elsimult
46  10, 2  |         felemelkedett tenger, s a tenger, mint elsimult hegyek. Az
47  10, 2  |            És miért sárga az azúr tenger, ha esõs, szurkos éjszakán
48  10, 2  |           kápolnában, s létezik a tenger. Belépünk, s egyszerre megint
49  10, 2  |           a mindenség egy haragos tenger, melybõl sárga dühöket kényszerít
50  10, 2  |     villan meg elõttünk, miként a tenger a tolakodó fénytõl, sötétsárgán,
51  10, 2  |        nézünk ki a kocsiablakon a tenger felé. És ilyenkor mondjuk
52  10, 8  |        átengedett az idegeneknek. Tenger, nap, jókedv, elegancia,
53  10, 19 |          a nizzai versenytér is a tenger mellett szûk és veszedelmes.
54  10, 36 |     germánság tengere és az igazi tenger is Nyugaton, a Sors és minden.
55  10, 52 |   elképzelése fog el bennünket: a tenger eléri Párizst, s csak a
56  10, 59 |           káprázatos, nagyszerû a tenger és itt a tenger. Úgy indultam
57  10, 59 |       nagyszerû a tenger és itt a tenger. Úgy indultam Firenzének,
58  10, 59 |        halálnál. S kanyarogtunk a tenger körül Génuán át Pisába,
59  10, 59 | álmélkodva, hogy Pisát elhagyta a tenger. Mert valóság: otthagyta,
60  10, 59 |        Mert valóság: otthagyta, a tenger sem tud állandó lenni, s
61  11, 13 |        kanyarog: egy kicsörtetett tenger röpít háztetõket, bútorokat,
62  11, 121|        Nizzában kék ég alatt, kék tenger partján, kék padon, a „Palais