Kötet, Rész
1 1, 1 | szerelem tüzében és elvesznek örökre.~Ha úgy lenne, Gretchen?
2 1, 10 | hogy először szeret, hogy örökre szeretni fog.~De csak egy
3 1, 10 | világát.~Óh! mert ha nálam örökre hiányzott volna az életen
4 1, 14 | megvigasztalt, mert hiszen mi örökre fiatalok maradunk.~Debreczeni
5 1, 17 | élni fog, s magyar lesz örökre.~De azért halljátok óvó
6 1, 19 | megõrjítenek!~Beteggé tettek, örökre beteggé.~Beteg a szívem,
7 1, 48 | hogy a mese teljes legyen - örökre letett az intrikus szerepekrõl.~…
8 1, 126| sokoldalú és ügyes Rubos, az örökre víg és mindig mûvészi Sziklay
9 1, 170| szeretetért az õ neve, az õ emléke örökre áldott.~Óh, mert olyan ritkán
10 1, 170| templomában nyugszik, s örökre élõ szelleme súgja meg azoknak,
11 1, 190| társadalom buta elfogultsága tett örökre szerencsétlenné.~Debreczen
12 1, 237| érzékeny agyveleje vagy örökre zaklatni fogja, vagy elborul.
13 1, 244| szabadelvûségnek, s az lesz örökre.~Erre adott nekünk büszke
14 1, 317| egy könyve jelen meg, vagy örökre, hírtelen eltûnik egy-egy
15 1, 318| minden erõ elõtt. Hogy a vad örökre él az emberben. Hogy rokonság
16 1, 321| impresszióit. A téma nem régi: örökre új. De az õ édesapja katonatiszt
17 1, 402| a büntetést, hogy elment örökre a kedvünk a romantika-mentéstõl.~
18 1, 458| ideáljától, a színpadtól, de örökre lemondani nem tudott róla.
19 1, 513| pillanatnyi gondolkozás után talán örökre elhallgatnánk.~Hát ilyen
20 2, 93 | le. Ábrányi Kornél talán örökre le fog most már mondani
21 2, 122| föltámasztani a nagyorrú, bátor, örökre hadakozó, egész világgal
22 2, 153| a legjobb menni, elmenni örökre. Hát én megyek…~Kabdebó
23 3, 22 | temetõ s a geszti kripta örökre élõ, újra és újra feltámadó,
24 3, 90 | emberi dokumentumnak, egy örökre újnak… Van-e az élethez
25 3, 160| nagyságát lejáratni, õt magát örökre eltemetni, akik mindent
26 3, 194| kívánják, hogy az ifjúság örökre meggyûlölje a köztársaság
27 3, 217| félnek sem szabad s hogy örökre a Tisza buktatás emlékeibõl
28 4, 33 | Ezen el tudnék ringani örökre, Ez lebírja az én idegeimet.~
29 4, 77 | álmát most már elõbb-utóbb örökre széttépi? A klerikális „
30 4, 186| gondos családapa szótlanul, örökre elhagyott, amit mi, a magyar
31 5, 58 | elveszi a japánok kedvét örökre a hõsködéstõl.~És már-már
32 5, 86 | képes megérteni egy nõt. Örökre egy átvilágíthatatlan sötét
33 5, 195| feleségétõl: - temess ide, hogy örökre itt maradjak a bûnöm helyén.~
34 6, 26 | reformáló bizottságban s akarják örökre kiirtani a barbár múlt minden
35 6, 143| boldog hittel, hogy nótái örökre fogják forralni a szíveket.
36 7, 5 | anyós-vicceknek joguk van örökre élni.~A német trónörökös
37 7, 74 | Bizonyos korok eszméi mielõtt örökre meghalnának, föltámadnak
38 8, 15 | A Maison des Arts tehát örökre lehetetlenség. Közel az
39 8, 119| bizony - akárhogy fáj - örökre vége van a szent, nagyböjti,
40 8, 148| velünk. Az elköltözött lelkek örökre elnémulnak a mi számunkra.
41 9, 91 | elsõ akadémiai koszorú után örökre elintéztük a fiatal írót.
42 9, 116| azonban félezer évre vagy örökre megsemmisítheti ezt a nemzetet.~
43 9, 180| nálunk is, mindenütt és örökre igaz igazság, de nálunk
44 10, 23 | királlyal s Edwárddal talán örökre ki is veszett a Párizsban
45 10, 34 | akkor tudta nagyszerûen, örökre szeretni, amikor Etelka
46 10, 34 | s érzem, érzem, hogy ez örökre titok marad, mint minden
47 10, 42 | dolgoknak a gyûjtõ s vajmi örökre elrejtõ szállás-alkotmánya,
48 10, 65 | az] emberek halála után örökre emlegetik. És énnekem egyesem
49 10, 65 | festeni, hogy az emberek örökre emlegessenek.”~*~„Szent
50 11, 28 | Germánia szíve és kardja által örökre védett Királyföldön, legyen
51 11, 118| meg, akik már végzetesen s örökre magyarok. Barta maga pedig
|