Kötet, Rész

 1   1, 1  |           érzem, tudom, ezt súgja a szívem:~Te élsz, amíg egy szív
 2   1, 1  |             akkor gazdag áldozatot. Szívem gazdag volt érzésekben,
 3   1, 1  |         kelnek a nap hevétõl, az én szívem ne szeretne újra?~Ne szeretne
 4   1, 5  |            kéz gyöngéd érintését, s szívem ismét telve van ezer epedõ,
 5   1, 6  |            nem is várom a kritikát. Szívem még küzdõ helye az ifjúi
 6   1, 8  |             Ott ült mellettem, és a szívem mégsem dobogott, mégsem
 7   1, 8  |            van. A te szíved s az én szívem is örökös árvaságra van
 8   1, 10 |            szerető szavak.~És az én szívem elkezdett sebesebben verni.~
 9   1, 11 |        szomorú hangnak, megsajdul a szívem, fájni, nagyon fájni kezd:
10   1, 19 |           emberen.~Mert beteg az én szívem, beteg az én lelkem.~Nem
11   1, 19 |             örökre beteggé.~Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam,
12   1, 19 |        nyugalmam, hitem, nem érez a szívem.~Hazug a mosoly az ajkamon,
13   1, 19 |       vagyok, nagyon beteg, talán a szívem fáj, talán a szívem halt
14   1, 19 |         talán a szívem fáj, talán a szívem halt meg…~Debreczeni Főiskolai
15   1, 53 |            Miért ujjongsz, bolondos szívem? Hiszen olyan jó megdermedten
16   1, 110|          nap!…~…És én hiszek. Az én szívem átfogja a nagy ünnep varázsa,
17   1, 176|            szikrája volt: beégett a szívem közepéig…~Daloltam én is
18   1, 197|       melankolista - szóltam én, és szívem nagyot dobbant.~- Uram,
19   1, 214|            hagyjuk e sivár képet. A szívem megszakadna érzem, s végsõ
20   1, 225|          Gondolkozom, és elszorul a szívem. De szégyen és de kötelesség
21   1, 238|              Ám azért összeszorul a szívem… Kietlen éjszakában húzódik
22   1, 238|             de egytõl összeszorul a szívem: „e nagy világon nincsen
23   2, 126|             hányszor remegett meg a szívem magamnak is a kétségtõl,
24   2, 126|             Hányszor remegett meg a szívem a kétségtõl: vajon nekem
25   2, 286|             Menyem, New York szépe, Szívem, és a hónap végével a Vörös
26 Pot, 2  | halálvággyal.~...És összefacsarja a szívem a visszatartott keserûség.
27   4, 95 |         ifjak vagytok, s megtelik a szívem gyönyörûséggel, ha rátok
28   4, 107|             az életben. Az agyam, a szívem nagy tervek kohója. Ebbõl
29   5, 45 |              És szinte megszállotta szívem a gyûlölet, beszédével úgy
30   7, 64 |       elõszóban:~Félszázad perzselé szívem,~Míg e rózsát elültettem.~
31   7, 136|      veletek!~Borul az ég, vadabb a szívem~S vaskézzel a norvég rengetegből~
32   7, 180|        neveznek. És nekem nem volna szívem kicsúfolni ezt a szegény
33   9, 45 |          Alapjában agrárius, falusi szívem szeretné kidobogni azt a
34   9, 101|           igen régi tervem az, ha a szívem hirtelenül meg nem öl, végrendeletet
35  10, 105|          hogy rosszak az idegeim, a szívem, a tüdõm, a vesém, s mindez
36  11, 21 |      világtól elmaradt, konzervatív szívem lehet ennek a magyarázója:
37  11, 37 |      fennakadnak a szemeim, dobol a szívem: a Lipótmezõ Paradicsomán
38  11, 58 |   legutolsóbb könyvét, s tele van a szívem hála-riadalommal. Értem
39  11, 69 |         Halált.~ *~Csak hadd fájjon~Szívem e bolond hiányon,~Hogy nem
40  11, 89 |         szíved megint elõbb s az én szívem helyett szólott. Ha én sejtem,
41  11, 92 |          három napja mosolyog már a szívem rajta. Istenem, hiszen Ignotus,
42  11, 99 |          elepedtek, elfordult az én szívem énbennem: mert ellened rugódoztam -