1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2102
Kötet, Rész
1501 9, 141| kevés öröme telt volna az én Stojits Iván barátomnak
1502 9, 158| e pillanatban, mikor az én asszonykocsisom nekivágott
1503 9, 158| háromkerekû alkalmatosságok. Az én asszonykocsisom nyugodtan
1504 9, 158| csúfondárosan kiabáltak az én kocsisomra. Jött egy autóbusz,
1505 9, 158| elférfiasodásra a nõt. Az én kocsisomnak nincs bajusza,
1506 9, 158| áldott állapotba jusson.~Az én kocsisom megint nagyon forgalmas
1507 9, 158| olcsón nem vitt sehova. De én még se ülök soha többé olyan
1508 9, 162| barátság emlékével. Azóta az én úti bajtársam egyre cseréli
1509 9, 162| betörõ szociáldemokráciától. „Én hiszek a szocializmusban,
1510 9, 162| bulgár [!] szociáldemokratát. Én szeretem s személyesen ismertem
1511 9, 162| ezért nem tudom és hiszem én ma már azt sem, hogy harmincöt
1512 9, 162| Mátyás megerõsítette az én kétségbeesett magyarságomnak
1513 9, 166| ceruzájával is leírja: veto. Hát én leírom anélkül, hogy kikiáltott,
1514 9, 166| kérdés, az lehetséges, hogy én és bajtársaim lázadók és
1515 9, 168| Jókai emberei? Élnek, és én is találkoztam velük, Erdélyben,
1516 9, 172| napokban megszagolták, hogy én Budapesten vagyok, s beállítottak
1517 9, 172| meg.~- Uram - válaszoltam én nem túlságosan bátor hangon -,
1518 9, 172| sereget gyûjt, mint Szerbia. - Én? - nem, uram, azaz urak,
1519 9, 172| nem, uram, azaz urak, én nem vétkeztem, én nem vagyok
1520 9, 172| urak, én nem vétkeztem, én nem vagyok olyan bûnös ember,
1521 9, 172| ember, mint önök hiszik: én csupán vagyok. Bûnnek elég
1522 9, 172| Béla urak.~- Tehát, uraim, én nem vagyok semmiféle titkos
1523 9, 172| magyar modernekhez, s az én állítólagos irodalmi lázadásom
1524 9, 172| Talán ilyen vezér lehetek én ugyanakkor, mikor a régi
1525 9, 172| Gondolják-e, uraim, hogy én helyrehozhatatlanul megsértettem
1526 9, 172| ezt tudnia kell.~- Nem, én nem tudom ezt az ügyet,
1527 9, 172| amely állítólag nevemben, az én nevemben dúl. Se Balassánál,
1528 9, 172| vagyok, mit jelentek, sem én, sem kortársaim nem dönthetjük
1529 9, 172| akarta megsérteni?~- Igen, én ezt kijelentem, s nem azért
1530 9, 172| ír, akikhez semmi közöm. Én inkább akarnék központi
1531 9, 173| Hogy Juhász Gyula úr az én mellemnek Rostand-idézet
1532 9, 173| lándzsáját szegzi, ez mutatja az én igazamat. A Duk-duk-cikket
1533 9, 173| uram, Juhász Gyula uram, én kilenc évvel ezelõtt már
1534 9, 173| maga ekéjével szántsa, ha én nem jövök? Babits Mihály
1535 9, 173| szenvedtek, Juhász uram, s én csak a hír gyümölcseit,
1536 9, 173| akik fölfalják, amihez én verselve, álmodozva hozzá
1537 9, 173| szó, de mit köszönhetek én a fiataloknak? Lélek nélkül
1538 9, 173| azok helyzetét, akikkel én akaratlanul harcba kerültem.~
1539 9, 173| és jegyében törhetett ki? Én egyetlen barátomtól se távolodtam
1540 9, 174| szerint az ember szenved. És én, ha nemsokára Brüsszelbe
1541 9, 175| mint itthon írtak magyarul. Én harmadszor olvastam el most,
1542 9, 175| a regénye se szomorú, de én a szomorúság szorító fekete
1543 9, 175| eleget, s aki úgy tudja, mint én, hogy Kabos Edét mennyi
1544 9, 177| la folie~pas du tout.”~És én öt esztendõ óta voltam és
1545 9, 177| már akkor is az volt, akit én akkor még csak gyûlölve-szeretve
1546 9, 177| ciklusokba-osztás volt ez, óh, én errõl tudnék beszélni, ha
1547 9, 178| egészen magyar példányát látom én már két-három év óta. Szociális
1548 9, 178| azt tanácsolta, hogy ne én mondjam meg Oláh Gábornak
1549 9, 178| kincs volna az még így is. Én ellágyulva és könnyes reménnyel
1550 9, 178| tudom csak nézni, ha az én lebecsült fajtámból mindjárt
1551 9, 178| elõtt. Így is az, és az én szememben még az is az,
1552 9, 178| Megrongált testem, hideg orcám.~Én nem féltem Oláh Gábort Solness
1553 9, 179| kényszerûség nélkül? Örülök, hogy én írhatom meg véletlenül legelõször,
1554 9, 180| harcolók és szerencsétlenek. Én is Jeremiásra gondolok,
1555 9, 180| magyarjaival.~„Vedd el az én kezembõl e harag borának
1556 9, 180| minden nemzetségekre, kikhez én téged küldlek.”~„Hogy igyanak,
1557 9, 180| a fegyver miatt, melyet én közikbe bocsátok.”~Ezeket
1558 9, 180| közikbe bocsátottunk.~*~Én is azokhoz tartozom, akik
1559 9, 180| csak valószínû diadalt. Én jobban utálom õket, mint
1560 9, 180| aggokat, a jóhiszemû nullákat.~Én megdöglöm valószínûleg mihamar,
1561 9, 182| bõségszarujából meggazdagodni.~Én azért Mikszáthot szeretem,
1562 9, 182| Ígérem, ha a Nyugat meri, én merni fogom elmondani mindazt,
1563 9, 185| La Femme Fatale. Így írom én is, három nagy betûvel,
1564 9, 186| És valljuk be, valljam be én is sok joggal, mert például
1565 9, 188| itt Monte-Carlóban, ahol én, sajnos, csak három-négy
1566 9, 189| imperiálról lehet legjobban látni. Én már vagy hat esztendõ óta
1567 9, 192| papagáj-hangon, de magyarul az én öreg uracskám.~Magyar törpe,
1568 9, 194| látta meg, de mindegy, s én - újra mondom - lelki utasítót,
1569 9, 197| jár-kel, mint akárki, te vagy én. Ez mégiscsak Párizs, s
1570 9, 198| amit kiki átkozni szeret, én pedig postára teszem e levelet,
1571 9, 201| vágtató versenyt nézni. Az én kis hotelem jó automobillal
1572 9, 201| legkönnyebben a sorsukat, s én olyan ékesszavú kakukokat
1573 9, 203| került ide az anyámhoz. Én, amin már doktorom, a tudós
1574 9, 203| dolgot megírni, amit csak én írhatok meg. S ha Konried
1575 9, 209| szobrok is megelevenednek. Én legalább láttam St. Jacob
1576 9, 210| képmutatóan: érték. De - érzem, én hallom - lentrõl a muzsikát,
1577 9, 211| minden mûvészetdogma, s én az Élet minden megkapott
1578 9, 211| hitetni szeretném, hogy az én mûvem: az én mûvem. Hogy
1579 9, 211| szeretném, hogy az én mûvem: az én mûvem. Hogy nincs benne
1580 9, 211| törvény, cél és más, csak én, csak az, hogy véletlenül
1581 9, 211| kimondás kötelességében, egy én, aki a legkülönbeket érdekelteti,
1582 9, 213| kitalálás. A bátorság ez, az én bátorságom is, minden elevennek
1583 9, 213| volt kivenni a részét, és én szívesen adom át magam a
1584 9, 213| félelem, mutatja az, hogy én lettem az érthetetlenség
1585 9, 213| látják. Meg kell ijedni, s én vajmi sokszor azt hiszem
1586 9, 213| azok sem értik, akik értik? Én is ezt teszem, mert nagy
1587 9, 213| silányság jele az, hogy én rólam tudnak Magyarországon.
1588 9, 213| a megtisztelés ért, hogy én nem csupán magamért vagyok
1589 9, 213| csinálnak, az már nem az én félelmetes csinálmányaim
1590 9, 213| ez kárpótol azért, hogy én nehezen hiszek. Az már régen
1591 9, 213| hiszek. Az már régen nem az én gondolatom csupán, hogy
1592 9, 213| megérlelését. A „Nyugat” már nem az én ügyem, habár a „Nyugat”
1593 9, 213| jött s magáévá tette az én ügyemet. A „Nyugat” biztosan
1594 9, 213| reménykedik bennem, mint én mertem reménykedni legreménykedõbb
1595 9, 213| dixerunt, és ez se utolsó az én félelmeim között. Én se
1596 9, 213| az én félelmeim között. Én se volnék, s nem is vagyok
1597 9, 213| látni azokat, akiket az én személyem, mivoltom érdekel:
1598 9, 221| a ti parlamentetekben az én ott rég meggyilkolt nevemet,
1599 9, 221| meggyilkolt nevemet, talán én sem mondottam volna el most
1600 9, 221| így ad notam! Nem bánom én, hadd hallják!~Mondom: a
1601 9, 221| bécsi gyorsvonaton történt. Én Sopronból, te pedig - nem
1602 9, 221| a parasztok között? Mire én azt feleltem: Sajnos, az
1603 9, 221| Azonban, így kérdeztem én tovább tõled, ne a földosztásról
1604 9, 221| kezdette közöttünk, az nem én voltam, hanem te. Elvégre
1605 10, 1 | Az a kétezer korona, amit én kaptam, rámfért, sajnos,
1606 10, 1 | spekulánsnak. Voila, hogy nem az én ügyem ez, s kérem a Nyugatot,
1607 10, 2 | hogy nyerjünk vagy haljunk.~Én ma is szeretem még a szerelmet,
1608 10, 2 | hevesen csodálkoznám, ha én Monte-Carló-ban nem volnék
1609 10, 2 | rámbízták, hogy megszülessek, és én vendégfogadó után néztem,
1610 10, 2 | posta közel van a Bankhoz, s én belépek, az átkozott, áldott,
1611 10, 2 | mint fiatalon hittem, hanem én, szegény jómagam vagyok
1612 10, 2 | meghalunk egyszer talán, de én azt hiszem, még egyszer
1613 10, 2 | s csak a te szemeid s az én szemeim vannak. Szeressék
1614 10, 2 | venni azt a pénzt, amit én nyertem. S amikor én vádat
1615 10, 2 | amit én nyertem. S amikor én vádat emeltem, s reklamáltam
1616 10, 2 | azt az asztalt, ahol az én angol tündérem birkózik
1617 10, 2 | sokszor beismerni. Ott láttam én is, hogy a legférfiúbb férfiún
1618 10, 2 | négyszáz franknyit érõ holmi és én pompásan mulattam, amikor
1619 10, 2 | már egyszer ott volt, és én magam is nem tudom hányadikszor,
1620 10, 2 | mint mink vagyunk. Mert én láttam játszani õket, harmincat-negyvenet,
1621 10, 2 | útján jutottam el például én is oda, hogy a Játék nagy
1622 10, 3 | mást határozott. Holott én erõsen, a gyávaság legnagyobb
1623 10, 3 | érezni és a világot és az én szerencsétlen, de nem unalmas
1624 10, 3 | magyar sorsomat, és élni az én nem vigasságos életemet
1625 10, 3 | hódoló oroszlánokra. Mióta én megszólaltam, szegény, megfordított
1626 10, 3 | oroszlán, miért hallatom én még mindig az én szepegõ,
1627 10, 3 | hallatom én még mindig az én szepegõ, rekedt szavamat?
1628 10, 3 | akartam szemben állni. S az én bûntársaim között, kik részben
1629 10, 3 | részben megjelentek itt az én vakmerõ meghívásomra, nem
1630 10, 3 | úgynevezett erkölcsi diadal, mert én póz nélkül, orvosok nélkül
1631 10, 3 | képzelõdés, akkor se jó, s én egy ellenségemnek, sõt egy
1632 10, 3 | valamire mégis jó. Hogy én elõször és talán utoljára
1633 10, 3 | a vakmerõségemért, hogy én Önöket ide hívtam, hogy
1634 10, 3 | Önöket ide hívtam, hogy én Önökhöz szólni merek. Mert
1635 10, 3 | budapesti publikumában, én azonban némely irodalmi
1636 10, 3 | biztosan véletlenül, de én voltam, aki megszólalt.
1637 10, 3 | aki megszólalt. Bánom is én: értik-e verseimet, vagy
1638 10, 3 | nagy dolog az, hogy vagy én voltam a nyugtalanság hozója,
1639 10, 3 | mit fog vele mívelni. Óh, én tudom jól, hogy ma még,
1640 10, 3 | kielõlegezését. Végre is én nem tehetek róla, hogy még
1641 10, 3 | Halálhoz. És még az is csak az én gyötrelmem és bántásom,
1642 10, 3 | tartja irodalomnak, amit én csinálok. Végre az még Szabolcska
1643 10, 3 | rendelkezõ Sors is kiheveri, ha én egy hangulatban titokzatos,
1644 10, 3 | a legnagyobb hatalom, s én nemcsak arra gondoltam,
1645 10, 9 | igyekeztem, s találkoztam az én régi, virágáruló, öregasszonyommal.
1646 10, 9 | hullani, majd szakadni, de én biztos óvóhelyemrõl a nénihez
1647 10, 9 | kedvetlenség” volt a legsíróbb, s én elkábultan néztem és láttam
1648 10, 9 | rendõrök is nevettek.~És én nyugodtan mondhattam a bár
1649 10, 12 | legbõvebb kútfõit az életnek. Az én budapesti doktorom, aki
1650 10, 13 | érzek. Ritka eset ez, hogy én örüljek tudniillik, de az
1651 10, 16 | mégis (Kabos is érezhette, s én pláne látom, bûnbánóan,
1652 10, 17 | kemény lap, s ez az oka, hogy én most második kritikámat
1653 10, 17 | hazugság - erény és géniusz. Én, sajnos, sem a hivatásos
1654 10, 18 | és józan gesztusok. Nem, én nem mondom, hogy Moréas
1655 10, 23 | ráfogás, de mégis furcsa, hogy én magam legalább hat-nyolc
1656 10, 24 | igazán egyéni dolog, hogy én például utálom õket, borzadok,
1657 10, 25 | szeszélyes kimondásban: én is jobban szerettem, azaz
1658 10, 25 | tökéletesedettebb mûvész-asszonnyá.~Én értem Magát, értem a Maga
1659 10, 25 | ma már (ez volna talán az én kritikám lelke) bosszant,
1660 10, 25 | az is rendben van, hogy én már Magának talán rosszul
1661 10, 25 | odatolása, kiáltása annak, hogy „én író vagyok, de feminini
1662 10, 26 | alkalmat adtam az ütésre, s én pedig nagyszerûen bírom.
1663 10, 26 | üzletibbé ezt a könyvet. De én legelsõ beszélgetésünkkor
1664 10, 26 | Petõfi könyve akart lenni, és én nem írni, de cselekedni
1665 10, 28 | száz kilométerrõl temetem én is az Imperiale-t, amelyhez
1666 10, 28 | De az Imperiale látta az én fiatalságomat és meghordozta
1667 10, 32 | Reinitz Ady-dalai, mert én már tudom az én igéimhez
1668 10, 32 | Ady-dalai, mert én már tudom az én igéimhez való mélységes
1669 10, 32 | élet, keresgélni kezdett az én köteteimben, s büszke vagyok,
1670 10, 33 | Lucienne-lelkû Lucienrõl, s én Szapphó és Bilitisz drága
1671 10, 33 | illetlen póza. Miért vagyok én irgalmasabb Leszbosz emlékéhez,
1672 10, 33 | enyém, de lebírhatatlan, s én az egynemûek szerelmét mégiscsak
1673 10, 33 | szépnek. Nyilván azért, mert én csak a nõtestet kívánom
1674 10, 33 | a te bûnöd és az anyámé, én nem tehetek róla. Meg akartam
1675 10, 34 | Uram-Istenem, öregember vagyok én már, s az öregségembe nemigen
1676 10, 34 | egyetlen jó arcképe sem, de én látom az õ lázas, paraszti,
1677 10, 34 | akarom mondani: hogyan látom én. Aranyos, csúnya, diákos
1678 10, 34 | vasutat. Hajh, Uramisten, íme én, kicsi ember, nem tartom
1679 10, 34 | ellen, oktalan irigység.~Én nagyon értem Jókai Mórt,
1680 10, 34 | ezek szavak, de mi, de én, nem akarunk tágabb értelmet
1681 10, 34 | hevületében követte el. De én azt vallom, hogy neki mindig
1682 10, 34 | mint e ravasz majmokkal. „Én is gyûlöltem, volt okom
1683 10, 34 | emlékezhetett Berzsenyire. S én nem tudom, hogy a mágnásnyaló
1684 10, 34 | katolikus mágnás, s ezt én - mint majdnem négyszáz
1685 10, 34 | hályogproblémája.~Furcsa dolog ez: én - néhányszor már bevallottam -
1686 10, 34 | dicsekvõ országban: „az én kardom nem fûzfa…”, „a lobogómmal
1687 10, 34 | tisztaságra törekvõ legényke vala, én nem esküszöm meg, hogy a
1688 10, 34 | nem illett Petõfihez, de én kiigazítom azzal, hogy Petõfi
1689 10, 34 | szolgabíró úrral. De bizony én úgy érzem, hogy az öreg
1690 10, 34 | haladását, s ez istentagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokonként
1691 10, 34 | vádolhassam magamat. Mert én önmagammal akarok békében
1692 10, 35 | vesz el, mint ad. Mikor én elõször találkoztam vele,
1693 10, 36 | nálunk ez nem sikerült. És én, szegény exújságíró, az
1694 10, 36 | segít az angol bíróság.~Oh, én emlékszem a magyar, kivonatos,
1695 10, 37 | Miért,~Mért gondolkozom én~S mért képződök, habozok,~
1696 10, 39 | bizonyos, s példának okáért én se tudtam meggyõzõdni róla.
1697 10, 39 | megcsúfolódni.~Most már késõ, én tudom, hogy öt szót is milyen
1698 10, 40 | legminimálisabban meg nem érti. Én értem, hogy Magyarországon
1699 10, 42 | patvarba hányódott, akár mint én. A patvar pedig mindenféle
1700 10, 42 | szállás-alkotmánya, s nem más. Én a múltkor azt nem írtam
1701 10, 43 | szelekció-törvénye uralkodik. S én volnék az elsõ, aki üvöltve
1702 10, 43 | társadalom lelke. Tudom én, hogy gyakorta a Molnár
1703 10, 43 | a poéta között támadhat. Én mindenesetre köszönöm Molnár
1704 10, 47 | halálomig egészen megtérek én is Aranyhoz. Hiszen olyan
1705 10, 47 | harcunknak. „Ez csak az én tettem” volt, mert irodalmi
1706 10, 49 | reszketõ hangon megnyugodott, s én pedig hiába föllebbeztem,
1707 10, 54 | teremtett Magyarországon, én például majdnem mindenik
1708 10, 57 | beválthatatlan ígéretek, és én ezt tudom, ami persze nem
1709 10, 57 | Több, sokkal több lenne az én vallani valóm, s - hogy
1710 10, 58 | bõröket is átjárják.~És nem az én föl- és túlbecsülésem csinálja
1711 10, 59 | között) Fölaggasztom az én szemhéjaimat, s elaltatom
1712 10, 59 | szemhéjaimat, s elaltatom az én ledér igazságaimat, mivel
1713 10, 59 | Budapesttõl Párizs felé, s én voltam a szilárd, és mégis
1714 10, 59 | voltam a szilárd, és mégis én változtam meg eközben. Kár,
1715 10, 59 | akik bámulva nézik õket: én is ilyen voltam sokáig.~(
1716 10, 59 | elárulnivalóm, mert az elárult én vagyok, nincs a régi Párizs,
1717 10, 59 | irodacelláját. Hiszen a hibás én vagyok, de azért mindig
1718 10, 59 | arány ellenére a Dél adja. Én most már egy pillanatig
1719 10, 59 | maradtak volt ki éppen az én régebbi olasz útjaimból,
1720 10, 59 | vidámabbak. Különös, hogy az én számomra a szerencsés csalódás
1721 10, 59 | döbbenten rázódik meg az én ideges fejem: lármás. Az
1722 10, 60 | hogy abbahagyják, amit az én hiúságom játszva kibír ma
1723 10, 60 | szükséges reklámja megrövidül. Én úgy látom, hogy a nagy védelem
1724 10, 61 | magyarok közül való vagyok én is, akit Milánóból meg szoktak
1725 10, 61 | illik az ellen is, hogy én félek az újtól, az újítástól,
1726 10, 61 | egyetlen jogom és címem.~Hát én utálom a futuristákat, természetesen
1727 10, 63 | jelszó megbabonáz. Nos, én nem akarok még csak Goethe
1728 10, 63 | azt látom Rómának, amit én akarok és csak annyit. Én
1729 10, 63 | én akarok és csak annyit. Én megyek Rómába, mert Róma
1730 10, 64 | érzékenységével magára vette az én kiszólásaimat. Nem elõször
1731 10, 64 | kiszólásaimat. Nem elõször tette, és én magam sem vagyok ez idõ
1732 10, 64 | magában is visszatartana, hogy én Biró Lajosról írásban rosszat
1733 10, 64 | és bántani akaróan írta. Én még mindig nem tartok ott,
1734 10, 65 | mi szentünk névnapja van, én, aki egy kicsit mindig hitetlenkedtem,
1735 10, 65 | nem tûrõ mennyországába. Én pedig már régen, egy Szent
1736 10, 65 | Szent Alajos, drága szent, én csak tizenkét esztendõs
1737 10, 65 | arra gondolok, hogy egyszer én is nagy leszek. Akkor majd
1738 10, 65 | kellett menni, de add, hogy én sokkal-sokkal békességesebb
1739 10, 65 | Kedves Szent Alajos, az én édesapám sokat utazik, mert
1740 10, 65 | csúfolnak a többi fiúk, és én szeretném, ha édesanya nem
1741 10, 65 | kicsit.”~*~„Szent Alajos, én sokat imádkozom hozzád,
1742 10, 65 | idõsebb két esztendõvel, mint én, de ez nem baj, és én azt
1743 10, 65 | mint én, de ez nem baj, és én azt akarnám, hogy õ boldog
1744 10, 65 | néni.”~*~„Szent Alajos, én jó rajzoló vagyok, de festeni
1745 10, 65 | emlegessenek.”~*~„Szent Alajos, én alázatos kis szolgálód vagyok,
1746 10, 65 | és az õ füle elfogadja az én bûneimet, és én szeretném
1747 10, 65 | elfogadja az én bûneimet, és én szeretném megcsókolni egyszer
1748 10, 66 | hivõ térdepelve imádkozzék. Én emlékszem, hogy katolikus
1749 10, 66 | megcsúfolódnak ilyeténképpen. Én a magam õsi kálvinistaságából
1750 10, 67 | összes magyar betûtudók közül én írtam volt elõször és bizony
1751 10, 67 | mindig élek, és még mindig - én vagyok.~*~Oh, nem kell ehhez
1752 10, 67 | ehhez szociológus, mert íme én is régen és magamtól tudom,
1753 10, 69 | anti-antikjainkat.~*~Hát megnéztem én is Münchenben Max Reinhardt
1754 10, 70 | egykönnyen riadok vissza. Hiszen én voltam, vagyok s leszek
1755 10, 70 | sorsát jövõjét: a kezdést.~Én nem csúfolok senkit, semmit,
1756 10, 70 | csúfolok senkit, semmit, én áldom a pesti mozit, a Zerkovitz-zenét,
1757 10, 70 | külföldön zengõ politikusokat. Én látom, hogy mi, néhány százan
1758 10, 71 | jegyzetei)~Szív alakú az én vármegyém, a nemes Közép-Szolnok
1759 10, 71 | az õs Sylvániából, s itt én megint sokat vagyok mostanában.
1760 10, 71 | kis magyar holdnyi. Hát én láttam egy ugyanilyen, de
1761 10, 71 | újság és haszon. Ez az én bajor parasztom, akinek
1762 10, 71 | gyönge földjébõl, mint az én Károlyiak szomszédságában
1763 10, 72 | újságírókról.~Azonban az én lelkemben, amíg - kevésig -
1764 10, 72 | szóval - az álmûvészeket.~Az én régi regényem, mint egy
1765 10, 73 | olvasok, s eszembe jut az én régen kísértõ kísértésem:
1766 10, 74 | elõvezetett cseléd. Bánom is én, ha ezer bajomra ráadásul
1767 10, 74 | ráadásul vádat emelnek ellenem, én igenis vádat emelek egy
1768 10, 75 | Wesselényi Kollégiuma volt az én alma materem, de igazságból
1769 10, 75 | Láttam, sõt tanulmányoztam az én régi és csodálatosan megfiatalodott
1770 10, 76 | tanítások és hatások alól. Én a mesékkel egyidõben mindig
1771 10, 76 | kis lelkipásztoroknak. Még én is értem azt az idõt, amikor
1772 10, 77 | ünnepelni illett és kellett (én, sajnos, nyavalyásan, csak
1773 10, 77 | rangokra és pozíciókra vágyik. Én tudom, hogy nem vágyik,
1774 10, 77 | irodalmi csapatban, amelyhez én sine qua non tartozom, engem
1775 10, 77 | alakításával gyanúsítanak. Hát én még alig tudtam annyi idõt
1776 10, 78 | akkor írtam meg, amikor én az én igazságommal csak
1777 10, 78 | írtam meg, amikor én az én igazságommal csak igazságtalan
1778 10, 78 | agyak rágalmai ellen, amikor én már levelemet megírtam.
1779 10, 78 | már levelemet megírtam. És én megírtam a magam igazságát
1780 10, 78 | itt a telefonviszonyok, de én azt mondom, hogy a nõk halhatatlanabbak,
1781 10, 79 | Napóleonból. Mindig mondottam én beszélgetés közben, hogy
1782 10, 80 | bölcsességével Tóth Béla -, én ugyan pénzért írok, írásból
1783 10, 82 | bátrabb voltam, lévén az én számomra könnyebb és felelõsségtelenebb
1784 10, 82 | mondta ki elég hangosan az én szeretett és bátor Hatvany
1785 10, 83 | publikum.~Ilyen lettem volna én, ha Isten és Sors engedik,
1786 10, 86 | Erre kész volt a játék: én uralmat akarok, ti Molnár
1787 10, 86 | föláldoznom: egyezkedjünk. Én nem sokat tartok a magam
1788 10, 86 | ez a demokrácia bizonyos. Én magam csak fejlõdési stációnak
1789 10, 87 | Londonban, már sok esztendõs. Én a furcsa szón mulattam,
1790 10, 87 | rossz, kegyetlen. Budapesten én igazán majdnem csakis kiszolgáló
1791 10, 88 | tudósvilág adós maradt vele, s én akkoriban még nem értettem,
1792 10, 89 | Ilyenformán nem írtam meg az én kedves napi, de fontos dolgaimat,
1793 10, 89 | barátom, megír olyast, ami az én megírandó regényem részetlen
1794 10, 89 | egy Ady Endrének nevezett én akkor, amikor Biró Lajos
1795 10, 89 | Biró Lajos lopta el az én novelláimat, miket meg se
1796 10, 90 | törvénynek lennie, hogy én ugyanakkor bénán, tépetten
1797 10, 90 | diadallal vonult be tömlöcébe. Én is, bár Szeged börtönét
1798 10, 90 | már nem is butít semmi az én poétaságom magyarságából,
1799 10, 90 | és szabadság volt, s az én magyar sorsom szomorúság,
1800 10, 92 | nem túlságosan örvendünk - én legalább nem - az Úristen
1801 10, 93 | Szegény Janovics Jenõ) Az én hitem, mely régi: egy pár
1802 10, 95 | volt, mint a Jászié. Ó, én jól emlékszem, mert nekem
1803 10, 95 | továbbküzdõ szép és jó az én kicsiny munkámban s életemben,
1804 10, 96 | parlamentje) Bouchayer úr, az én párizsi borbélyom, régi
1805 10, 96 | ember értette volna meg az én derék Bouchayer-m nemes
1806 10, 96 | nagy vágya teljesült, s én mégis olyan nagyon sajnálom
1807 10, 97 | nem tudták kibírni, míg én is odamegyek. Ilyenkor egy
1808 10, 97 | mindenki a helyén maradjon. Az én fiam, aki okosan tette,
1809 10, 97 | illetlen.~Hölgyeim és uraim, az én életemnek is van enyhítõ
1810 10, 98 | elmebaj, ez az egész elmebaj. Én például bolondnak tartom,
1811 10, 100| se jutott eszembe, ami az én revolúciós barátaim gõgösségbe
1812 10, 100| magyar demokráciától, ahol az én két ilyen kiváló bajtársam
1813 10, 101| egységes hadsereg, mellyel az én lelkem tarthat, csak egy
1814 10, 105| valamikori fõszerkesztõm, tudom én jól, hogy pompás s nekem
1815 10, 105| vidéken, sõt Budapesten. Én azóta állítólag megharcoltam
1816 10, 105| már gyõzedelmes lapodnak. Én, látszólag[,] megszegtem
1817 10, 105| Áldjon téged s tieidet az én Istenem, s vigyen százszoros
1818 10, 107| komoly tréfámat:~- Hiszen én nektek adom Erdélyt, ha
1819 10, 107| bele] ebbe Románia, akit én szeretek, s akinek én önzetlenül
1820 10, 107| akit én szeretek, s akinek én önzetlenül s már régen álmodom
1821 10, 107| soviniszták és politicienek, mint én, kinek csak Erdély-babonája
1822 10, 108| írni fognak mások és sokan: én Gárdonyit valami kilenc-tíz
1823 10, 108| ifjú, vidéki, zöld vad, én, (Gárdonyi tán alig is emlékezhet
1824 10, 108| azért íródnak e sorok, mivel én egykor, sokszor s talán
1825 10, 109| túlszuperáltan követelõk.~Én magam nem felejtem el hamar
1826 11, 3 | elvették a Jelent, hogy én most kívül repessek az Idõn,
1827 11, 3 | Jókai-palántáknak nyitott országocskában én tudtam megmutatni legbátrabban
1828 11, 3 | Elnézõséged lássa meg az én kripta alatti magasságomat,
1829 11, 3 | szeretném, ha fájna is az én sír alatti, de erõs gõgömnek;
1830 11, 3 | bántanivalót kapott abban, amikor én minden megszületett asszonyban
1831 11, 3 | már kész asszony lehetett, én valaki bimbószûzet láttam.
1832 11, 3 | még többször is, írok még én errõl, de most lábainak
1833 11, 3 | vigyázzon a kis leányára, hiszen én még tíz évig életben maradhatok.
1834 11, 4 | Herczeg Ferenc úr, ha akarja, én Önt átadom, átadhatom azok
1835 11, 4 | gesztiesen a haladást. Én irodalmi Bonnot-kat kívánok
1836 11, 5 | viszonyra gondolok, melyet ez az én barátom az Élettel folytat
1837 11, 5 | készeknek találjon. De ez az én barátom életeket, történeteket
1838 11, 5 | kiképzelt magamagáival. Én, hiszen tudja, Édes, kinek
1839 11, 5 | hogy hatujjúak vagyunk, én is hatujjú voltam, s az
1840 11, 6 | Kicsordul a könnyem. Hagyom.” S én a fájdalomnak e finom, ifjú
1841 11, 6 | Asszonynak. Ez az Asszony most az én szomorúságom és örömem együtt,
1842 11, 6 | gõgös és izgága szerelem. Én szánom õt, beteg királyt[,]
1843 11, 6 | írójuk szeretnivaló ifjú, s én boldogan nézem, hogy dalosan,
1844 11, 6 | fájdalmakat, amelyekért az én idõmben a magyar pokolba
1845 11, 7 | bizáncian szép. Viszont az én hitem a szükséges és helyes
1846 11, 7 | isten ments, hogy például az én Goga-kidicsérte szittyaságos
1847 11, 8 | fölösleges, úgy gondolom, hogy én is ezt cselekszem egy sejtésnél
1848 11, 9 | Olyan törvényes ez, hogy én most és Grazban tanultam
1849 11, 9 | megmagyarázni. Azt, hogy én nem vagyok egy közönséges
1850 11, 9 | mikor republikát akar, de én kezdek minden hájjal megkenõdni,
1851 11, 9 | a koros bölcsességet. És én Grazban, e szolid és régi
1852 11, 9 | lehet. És mégis, és például én is, legalább itt, Grazban,
1853 11, 9 | nyugalmazott tábornokok és én a Stadtparkban nézzük az
1854 11, 9 | de komoly, nagy cég, és én Grazcal együtt boldog vagyok,
1855 11, 12 | várakoztunk el itt békésen, és én jobb szórakozások híján
1856 11, 12 | mennek ismét haza, mint én fogok? Kiéhezetten is erõs,
1857 11, 12 | felejteni hamar magukat, és én is talán csak nagyon kevés
1858 11, 15 | 15. EGY PROBLÉMA: KETTÕ~Én is írtam arról már párszor
1859 11, 16 | Köztársaságából, melybe különben én úgy kerültem, mint Pilátus
1860 11, 16 | bûnével terhelten.~Furcsa az én dolgom ezekkel a politikás
1861 11, 16 | csinálni. Nagy Gyurkának én megírtam, és meg is mondtam,
1862 11, 16 | meg nélkülem szépen, mert én egyelõre sok-sok harcot
1863 11, 16 | meg, mint a mait. Egyelõre én inkább antirepublikánus
1864 11, 16 | respektálok jobban, s az én forradalmárságom az, hogy
1865 11, 16 | ahol azonban már nem is én olvasok föl, hanem, ha jól
1866 11, 17 | hajlékot?~- Nem építnék én neki - ordította be az utcáról
1867 11, 18 | postakocsi, a Krúdy Gyuláé. De én nem tudom, csakugyan, okvetlenül
1868 11, 18 | ez bizony megtörténhetik.~Én Krúdy helyén nem Anyeginbõl
1869 11, 19 | lapot szólaltatott meg, de én hû, félig-erdélyi ember
1870 11, 19 | titokban föl is tehetné, én - óh, kálvinista konvent,
1871 11, 20 | miatt. Visszameneküljek én régi Párizsomhoz, vagy Rómához
1872 11, 20 | aligha gyógyíthatna meg. Én a Bródy Sándor szerelmes
1873 11, 20 | haza kellene mennem, az én kis Érmindszentemre, vagy
1874 11, 20 | reménytelenségek, s akkor én is mehetek haza, a rejtõzködõk
1875 11, 21 | aki sóhajtani se mer, ha én netalán alszom és álmodom,
1876 11, 21 | tettetnie.~Érmindszentre én akkor megyek, amikor az
1877 11, 21 | ha végre eljönnél ebbe az én kis falumba, ahova annyiszor
1878 11, 21 | de mégse lehetetlen, hogy én hamarosan le fogok csendesedni,
1879 11, 22 | eseménynek, dátumával. De az én életkoromban már meggyávul
1880 11, 22 | alispán, sõt mit tudom én, mi, ám igen gyönge jogászocska
1881 11, 22 | volt ez rossz, mert mikor én szabálytalanul túlléptem
1882 11, 23 | kivételesen követnék az én példámat: mihelyst talentumnak
1883 11, 23 | alig is érdekel, nem is az én dolgom. Az én istenem megengedte,
1884 11, 23 | nem is az én dolgom. Az én istenem megengedte, hogy
1885 11, 23 | tudjak a jóbi sorsért is: én nem haragudnék még egy rivális,
1886 11, 23 | kisülni, miket csak sejtek, de én a könyvet olvastam, s ez
1887 11, 24 | magyarpusztítást. Szóval hát bizony én erõsen magyar vagyok, persze
1888 11, 24 | különben is sokszínû tábora.~Én a jöhetõ veszedelemkor arra
1889 11, 24 | akadna, s harcolhatok-e én akkor ezekkel, akik a veszedelem
1890 11, 24 | vagy ha úgy tetszik, az én patriotizmusom problémája,
1891 11, 24 | problémája, s íme itt az én vallomásom a patriotizmusról.~
1892 11, 25 | istentelenkedjek egy parányit. Már én sohse tértem volna vissza
1893 11, 27 | találkoznék. Nem akarnám, hogy az én nagyszerû barátomnak egyetlen
1894 11, 28 | Már akkor tudtam, hogy az én román barátomnak igaza van,
1895 11, 28 | keblére. Be jó volna, ha én is tékozló fiúként térhetnék
1896 11, 28 | honnan elbolyongtam, de én csak magyar vagyok, s nem
1897 11, 29 | de semmiképpen se jöttem én azért tihozzátok, hogy rekedt
1898 11, 29 | vakmerõség kimondani, de én nem vagyok gyakorlati politikus,
1899 11, 31 | de ha egészségem engedné, én Karl Kraust mennék meghallgatni.
1900 11, 33 | mosolygással reánk Hatvany Lajos. Én pedig eltûnõdöm ismét a
1901 11, 33 | vagy csakugyan, ahogyan én hiszem, egy szemita-magyar,
1902 11, 33 | akkor vitéz Hatvanyra. Az én barátságom egy-két emberhez
1903 11, 33 | s ilyen ma is õhozzá az én barátságom, mely ma már
1904 11, 33 | irodalmi kávéházakban, s én nem szégyellnék beszélni
1905 11, 33 | lehetõsége. Erre nem az én hisztérikus ragaszkodásom
1906 11, 35 | fogadnia mindenkinek, s én az egykori, félig-eltemetett,
1907 11, 36 | tehát 1877. november 22-én születtem a Szilágyságban,
1908 11, 36 | Kalocsára írtam azonnal, hogy én katolikus és jezsuita akarok
1909 11, 36 | dísze-rongya az életemnek. Én pedig vándorlok szanatóriumból
1910 11, 37 | várúrként ébredtem fel az én legkedvesebb Hûvösvölgyemben.~
1911 11, 37 | bástyás hotel, melynek én voltam az egyetlen lakója,
1912 11, 37 | Be kell látogatnom az én ellenségemhez - gondoltam -,
1913 11, 37 | majdnem teljesen hasonlók az én nem lipótmezei kisleányaimhoz,
1914 11, 38 | észreveszem.~A B. H. tudta, hogy én - már csak mint kálvinista
1915 11, 38 | mennyi kínnal iparkodtunk én és barátaim emberséges,
1916 11, 39 | belekötni? Jó, jó, megértem én Önt, tisztelt szerkesztõ
1917 11, 39 | mint a zsigorás kutyát. De én ezt az írást (furcsa szatiszfakció-érzésbõl
1918 11, 39 | értelmetlen Nulla megértette az én „homályos"” sõt „értelmetlen”
1919 11, 39 | Hülye strófáival próbál az én önkényesen megrövidített
1920 11, 39 | vagyunk. Ismeretes, hogy én nem vagyok szocialista szervezetten
1921 11, 39 | jelentkezzék „Dunántúli”, s én négyszemközt megmondom,
1922 11, 39 | asszonyt, akit különben én tartok „legalábbis” nagyságos
1923 11, 39 | kriptaember sajnálnivaló, s én már megbocsátanám az õ korszakos
1924 11, 40 | fáradt, szomorú sodromból, s én majdnem föltámadtam értük.
1925 11, 40 | ágyamból lázaskodtam ki, én[,] aki nyolc év óta körülbelül
1926 11, 40 | alighanem igazam van. Az én kedves Szép Ernõm (unom
1927 11, 40 | halmozott poétai lecke. Én zsibongását lebíró füllel
1928 11, 40 | virágként hozzám: „ez az én szerelmes fiam, kiben nekem
1929 11, 40 | Nem csodálom, hogy az én nagyon kitûnõ barátom, Schöpflin
1930 11, 40 | közül, nem tudom miért, én Krúdy Gyulát taksálom többre,
1931 11, 40 | beszélek persze), de az én fogadott apámnak, Kabos
1932 11, 41 | magyar szívek. Most eldobom én is a kobzomat, miként te
1933 11, 41 | kössetek a te néped és az én népem ellen? Lant és parittya
1934 11, 41 | királynak, szeretem, hisz én is azt csinálom, hogy élsz,
1935 11, 41 | Octavian, hogy meg ne értsd az én riongó beszédemet, te, ki
1936 11, 41 | most, olyan búsan, mint én, Goga Octavian, s szeretnéd,
1937 11, 42 | hiszi ezt az elsõ kötetet (én, bocsánat, kiveszem magamat
1938 11, 43 | érzi[k] meg, tudom, hogy én most olyan privilégiumot
1939 11, 43 | hátha mégis belekezdenék az én lírikus naplómba? Persze
1940 11, 43 | naivan. Ha netán megkezdem az én esztendõs, verses naplómat,
1941 11, 44 | revü volt, mert Bogcha is, én is prédikátumosan írtuk
1942 11, 44 | koromban megint lapunk volt, de én itt már az új Juvenalis
1943 11, 44 | heccbõl bontatta fel az én úgynevezett jeligés levélkémet.
1944 11, 44 | hetedik osztály. De ezenfelül én hetedik gimnazista koromban
1945 11, 46 | alkalom szárnyakon visznek az én régi, nagyszerû, biztató,
1946 11, 47 | mindent és megrázóan semmit. Én is benne vagyok (bizony
1947 11, 48 | olyan szomorú ember-e az én szomorú Szép Ernõm? Szomorú
1948 11, 48 | siet, de minden élet, és én is élek, és az élet minden
1949 11, 51 | Versek, új verseskönyvek, és én nem fogok komoly ítélkezéssel
1950 11, 53 | érdekelné s foglalkoztatná az én poézisom, de jobban fáj,
1951 11, 54 | Hölgyeim és uraim,~nem jöttem én Nagyváradra azért, hogy
1952 11, 54 | mellett. És ha szabad, az én nem gyáva, bár szerény pennám
1953 11, 54 | itt igazolói annak, aminek én is tanújaként jelentem meg,
1954 11, 55 | állottam utolszor szemben az én nagyváradi publikumommal.
1955 11, 56 | Kisbán Miklós Naplegendájáról én írhattam annak idején majdnem
1956 11, 58 | kíváncsiak. Azután nem vagyok én pártos a háború ellen, hiszen
1957 11, 58 | hála-riadalommal. Értem én a Párizst-temetõ Ignotust,
1958 11, 62 | mint a tengeri nyulak, s én nem is tudom már, mely és
1959 11, 62 | Madame Prétérite? Be jó, hogy én vagyogatok még, be jó ez
1960 11, 62 | agyonszántott föld, mint én vagyok, az ilyen mag-õrzésében
1961 11, 62 | megkapta-e magát, s mi van az én belga-francia íróbarátommal,
1962 11, 62 | készülések. Hogyan nem gondoltam én soha arra, ott, akkor, a
1963 11, 62 | amelyek egyszer csak, bár én nem vettem észre céljukat,
1964 11, 63 | háborúja. A Nyugatban ujjongva én írtam volt Jászi Oszkár
1965 11, 63 | Kötelességnél több hittel hiszem én is, hogy nem a medve bõrére
1966 11, 63 | medve bõrére iszunk, bár én még a Tisza István helyén
1967 11, 64 | majdnem jól is csinálja. De az én nagy örömöm mégis az, hogy
1968 11, 65 | természetû. Már, drága Barátnõm, én éppen négy hónap óta nem
1969 11, 66 | kibicként nem bírom.~Megértem én Goga Octaviánt, akit egy
1970 11, 66 | népeknek sok joguk van, de én is és Goga is kikérnõk,
1971 11, 66 | magyar kultúrember nem tud.~Én változó hangulattal, újra
1972 11, 68 | és ez fáj. Messze írom én az én leveleimet, ha írom,
1973 11, 68 | ez fáj. Messze írom én az én leveleimet, ha írom, s olyan
1974 11, 68 | lehet a halál elõtt, de én komolyan meghalni sem szeretnék,
1975 11, 68 | írásom. Egyetlenséged az én irgalmas Éjszakám, kibe
1976 11, 68 | ki-kimaradásokkal is írhassak olykor az én Serájámnak. Igen[,] Serájának,
1977 11, 68 | következendõ vala." Madame, az én leveleim, az én könyvem
1978 11, 68 | Madame, az én leveleim, az én könyvem a szomorú fojtottságnak
1979 11, 68 | könyve.~*~Jött hozzám az én barátaim közül az erõs,
1980 11, 69 | egyszerre indultunk el, én házasodni Pestre, õ az uzsoki
1981 11, 69 | kórházban is? -:~- Uram, én mindig hallok rólad, s ha
1982 11, 69 | érted, akárhová.~Valóban, az én jóságos verekedõ embereim
1983 11, 69 | nyárfakritikus cikkét, hogy én milyen kozmopolita vagyok.)
1984 11, 69 | Zubolynak, egy-két verssor az én átkozott s általa mindig
1985 11, 72 | néha némi haszonnal jár, s én még a Heinrich Gusztáv (
1986 11, 72 | az Akadémia nagydíját is. Én azt szerettem volna, hogy
1987 11, 73 | régi tapasztalataim szerint én ilyen csak szubjektív módon
1988 11, 73 | szerettek mindig deklarálni. Én a Borsszem Jankó címû lapot
1989 11, 73 | hogy szabadjon, s akkor én a legértelmesebb versekkel,
1990 11, 76 | Erdélyben, régi rajongója, én, kapcsolt részeibõl támadott
1991 11, 78 | Eget nézi mindenki, még én is, az Eget, mely a legóbb
1992 11, 78 | magyaráznivalók, ezeket nézzük. Én pontosan fölírom, mint kötelességem:
1993 11, 79 | mártírium a Désy Zoltáné, s én, aki õt úgy szerettem, ma
1994 11, 80 | dacos magyar vagyok, s õ az én rokonom.~Ny 1915. augusztus
1995 11, 83 | keresgélni az újakat. De hát én, én legalább, ezt nem tudom.
1996 11, 83 | keresgélni az újakat. De hát én, én legalább, ezt nem tudom.
1997 11, 83 | Csokonaim, „Árkádiában éltem én is” helyett ez a mondásod
1998 11, 84 | írniok muszáj. Ez a védekezõ Én és Kenyér szomorúbb mindennél,
1999 11, 84 | szomorúbb mindennél, s ha én még errõl sem volnék köteles
2000 11, 85 | össze kellett barátkoznod. Én egy gyönge, de igaz versben
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2102 |