Kötet, Rész
1 1, 1 | édes lenne, ha elfelednõk a múltat, ha elfelednõk a világot,
2 1, 157| bárcsak megtörne a dicsõ múltat feledõ közöny, s egy szívvel,
3 1, 238| világ, visszavarázsoljátok a múltat egy pillanatra…~Diákmajális?
4 1, 352| öregebbik jobban visszaálmodta a múltat. A másik szeretve, becézve
5 1, 554| visszaálmodta ma fiatal erejét. A múltat, a babéros múltat, a nagy
6 1, 554| erejét. A múltat, a babéros múltat, a nagy sikerek napjait,
7 1, 590| király már eszünkbe hozza a múltat. Összehasonlítunk, kritizálunk.~
8 2, 118| szokták sírni a bilincses múltat, melyek haragudnak az iskolákra,
9 2, 122| szemétjétõl megtisztult múltat, a szépet, a mámort, a poézist…~*~
10 4, 105| békülni, egyezkedni. A múltat citálgatni kell; vádolni,
11 4, 143| megbûnhõdte már a nép a múltat s jövendõt.” „A jövendõt
12 4, 143| megbûnhõdni a jövendõt. A múltat igen, a jövendõt nem.~Most
13 4, 143| megbûnhõdte már e nép a múltat s jövendõt. Nem veszi-e
14 4, 148| csúfosan, egy politikai múltat megtagadóan még nem hagytak
15 5, 38 | egész világon. Különösen a múltat visszasóhajtó bús hazafiaknak.
16 5, 74 | jövendõt kiszabni, de a múltat is átalakítani. A természettudományos
17 6, 42 | egyszerre tekinti át a múltat és jövõt. Számításba veszi
18 6, 90 | tiszteled a tekintélyeket, a múltat? És még az Akadémiát sem
19 6, 94 | régi high-lifet. A jelen a múltat.~Megérezték ám ezt Franciaországban
20 6, 103| Egy tacskóba. Elhagyja a múltat, övéit, s megy, amerre késõ
21 6, 180| ha kell, ha nem kell, a múltat. Istenem, a múlt… Ez a mai
22 6, 180| jelent e rendelet mégis. A múltat, a megbûnhõdött múltat,
23 6, 180| A múltat, a megbûnhõdött múltat, nem sütik ezután már mindig
24 7, 37 | kezdi elrugdalni magától a múltat és a múltnak mindenfajta
25 7, 196| országok és népek életét. A múltat, a történelmet, az idõt,
26 7, 237| követni… Nem feszegetni kell a múltat egymás között.” Csak találomra
27 8, 103| igazán félteniök kell a múltat, mert a múlt az övék. Persze
28 8, 104| kedd lesz. Úgy otthagyjuk a múltat, kétezer évet Krisztus után,
29 8, 111| Colette-et s az egész furcsa múltat. Ellenben Colette is nagyszerûbb
30 8, 247| csalta meg. „Felejtsd el a múltat - írja a boldogtalan férj -
31 9, 126| nincs szebb és jobb, mint a múltat letagadni. Valamikor éltek,
32 9, 175| minden hely szomorú, ahol a múltat sínylik, emiatt a mát nem
33 10, 53 | sok finomságot, emléket, múltat, illatot, elmés ravaszságot,
34 10, 63 | mert a korláttalan ember a Múltat s a Jövendõt szereti. És
35 10, 63 | az az igazi ember, aki a Múltat és a Jövendõt egyformán
36 10, 88 | pénznek kell szaporodnia, múltat kapnia, modort tanulnia,
37 11, 62 | eljött amaz idõ, amikor a Múltat leginkább fosztogatják s
38 11, 62 | azért mégiscsak védjük meg a Múltat.~*~Jártunk-e mi együtt,
|