Kötet, Rész

 1   1, 19 |      valakinek elmondani, szeretném sírva bevallani, hogy én nyomorult,
 2   1, 209|           négy szakadáti oláh gazda sírva panaszolta egy reggel a
 3   1, 210|             csíphet magának…~Lizi: (sírva) Hát mit tettem volna?…
 4   1, 218|        ismerte korát, de õ még csak sírva nevetett. Hej, neki fájt
 5   1, 220|        eldobám a könyvet~S lábaihoz sírva rogytam.~- Nem volt ott
 6   1, 250|              A mennyei lények pedig sírva sülének meg…~…Remélem, elég
 7   2, 10 | tréfálkozást játszó hangon, majdnem sírva mondta:~- De én meghalok,
 8   4, 97 |           nagyon cudar idõk ezek. A sírva vigadás stációjánál nem
 9   4, 143|            püspök úr, hogy ez a nép sírva néz körül „s nem leli honját
10   5, 103|          elnevették-e magukat, vagy sírva fakadtak-e: ezt már nem
11   6, 1  |          hallom. Szegény jó Lujza!… Sírva ment Londonba. A különös,
12   6, 47 |             debreceni teológus, aki sírva gondol vissza a cétus életre,
13   6, 96 |    imádkozni fognak megroskadottan, sírva, gyáván. Budapesten büszke
14   6, 149|           imádkozik már tegnap óta. Sírva imádkozik.~Nem történt semmi.
15   6, 156|              talán elõször életében sírva hajtja le fejét. De mindjárt
16   7, 51 |              A meddõség esztendején sírva fakadni nem kell azért nekünk.
17   7, 109|      Olvassuk Zichy egy levelét, és sírva gondolunk e nagy mûvész
18   8, 3  |           helyzete. Drumont majdnem sírva kérdi:~- Hát ki lát itt
19   8, 57 |       igazuk van ma s az ember akár sírva irigyelheti a csókjukat.
20   8, 84 |     Belgiojoso hercegnõ hajol reánk sírva finom, szellemes, bolond,
21   8, 90 |        egykori nacionalista vezérek sírva vallják be: a harcot elvesztették.
22   8, 91 |       bankok. Clemenceau nem bánja. Sírva kiáltják neki, hogy Monte-Carlo
23   8, 116|            csúfoló címet hall, hogy sírva fakad. S ekkor jön be a
24   8, 117|        édesanyjáról beszélt, mindig sírva fakadt. Az istent megtagadta
25   8, 197|            De azért engedtessék meg sírva elkacagnunk magunkat. Hol
26   8, 247|            ahová akarod.” „Atyád is sírva kér, gyere vissza.” „Õ a
27   9, 5  |        panaszos levelet. Önsorsával sírva tréfálkozó, öngyilkosságra
28   9, 9  |           már akkor is üres nótákon sírva vigadó falusi köznemesek
29   9, 45 |         Mariék, a hivõk, bizonyosan sírva és siratóan, szépen fognak
30   9, 56 |            Az O.M.G.E. mulat és nem sírva mulat, mert annak a magyarnak,
31   9, 56 |             a magyarnak, aki mindig sírva mulatott, ma olyan jó dolga
32   9, 107|             Értelem jó táncosa, aki sírva is csuhajgatott, s rogyásig
33   9, 157|       Moszkvában, részeg diáktanyán sírva ordítja, hogy Szerbia dicsõ
34   9, 176|         ismerte, s azóta nem látta, sírva vagy kacagva néz ránk: ilyen
35   9, 177|             persze - erre pedig már sírva emlékezem - énbennem akkor
36   9, 177|        Lírikus azért, mert lihegve, sírva, örülve, nyögve árulja el
37  11, 5  |            s ha vágyai fojtogatják, sírva vigad az íróasztalnál az