Kötet, Rész
1 1, 7 | kénytelenek leggyakrabban a fájó közönnyel megküzdeni.~De
2 1, 8 | van teremtve - de örökös, fájó büszkeségre is.~Olyan volt
3 1, 29 | eszembe nevetni. Valami fájó érzés válaszol szívemben
4 1, 126| kénytelenek vagyunk tõlük fájó búcsút venni, s bocsássanak
5 1, 162| debreceni professzoré volt, ki fájó szívvel nézi az eszménytelen
6 1, 234| amelyet forralni szokott… Fájó igazság, annyival fájóbb,
7 1, 237| revolvert, s belelõtt a fájó agyvelejébe.~Szabadság 1900.
8 1, 411| levelet, de mindig van új, fájó sejtelmünk, új könnyünk,
9 1, 583| amely különben sem volna fájó, hiszen közülünk valótól
10 1, 599| mennyországnak, a szívrõl fájó gúnnyal emlékeznek meg,
11 2, 64 | a fiatal, magyar Hafiz… Fájó szívû, halvány szép leányok,
12 3, 95 | alkonyát vagy Walkürt amennyire fájó ujja lüktetése engedi. Legkedvesebb
13 3, 95 | lehetne mondani, hogy a fájó ujján keresztül nézi a világot
14 3, 95 | úgy vannak most, mint a fájó ujjú emberek. Azóta tudniillik,
15 3, 95 | eszébe, és - káromkodik. A fájó ujj nem hagyja nyugodni.
16 3, 223| ragasztott a Majláth püspök fájó sebeire, körültömjénezte
17 6, 49 | régi pogányságra, s olyan fájó, vágyó visszaemlékezés vagyok,
18 6, 76 | gyülekezete, melyre kaján, fájó irigységgel néztek a Délamerikai
19 6, 159| Tüzes, álmatlan párnáiról fájó fejét hogy reggel fölszedi
20 6, 159| hetvenötéves öreg ember fájó fejjel emlékezik. Hányszor
21 7, 109| mûvésznek lehetnek ilyen fájó és hatalmas álmai. Charles
22 7, 120| ábrándoznak. Végtelenül fájó nosztalgiával repüli át
23 8, 136| pápának ugyanis. A Vatikán fájó szívvel bár, elvállalta
24 8, 156| sikerült és Csulalongkorn fájó szívvel elutazott. Azóta
25 8, 187| európaiatlanságának egyik fájó eredménye, errõl egy büszke
26 9, 3 | pártcélokra. Ez kínos és fájó példa volt, de a közvélemény
27 9, 3 | lemond egy-egy képviselõ, fájó szívvel, de lemond a hatezer
28 10, 35 | úrról mondjanak le, netán fájó szívvel is. Mert Bernard
29 11, 15 | probléma való, eleven és fájó, mint egy nyitott seb, s
30 11, 67 | ecce pastor, ecce homo, fájó, igaz ember, ki fájdalmában
31 11, 108| csak azokat a nyakatokba. Fájó is, jó is, hogy szólhatok
|