Kötet, Rész
1 1, 66 | még a teljes összeütközést elénk állítani, csak az új környezetet
2 1, 353| túlzó ártatlan naivság tárja elénk. Hiába, bajos a népszínházi
3 1, 394| magát egy-egy pillanatra - elénk.~Nem láthatunk tisztán tán
4 2, 122| darab olvasásakor szinte elénk rajzolódó hatásra és sikerre.
5 2, 147| szürke, komor képet fest elénk a mai választási csata,
6 2, 233| mûsorából Carmen elõadása ragyog elénk. Azután a Szûts Dezsõék
7 2, 235| talentumával Márkus Emília varázsol elénk a színpadon, s ha a hatás
8 3, 25 | rövidruhás Rózsikáját hozta el elénk. Nem akit mi már ismerünk,
9 3, 67 | mint Kissie ugrott tegnap elénk és hozott magával annyi
10 3, 74 | nyolcvanezer rezes bandát állítanak elénk s mind a nyolcvanezer a
11 4, 63 | nagyobb igény nélkül áll elénk. A Pierre Wolff kis meséje:
12 4, 109| Miért? Mikor együtt állnak elénk, akkor álmélkodunk, s akarjuk
13 6, 15 | Kertész Ella asszony hozta elénk, s az õ kedvessége, szellemessége
14 6, 42 | Nekünk kész veszedelem, ha elénk messze, fényes terveket
15 6, 42 | jövendõt csak azért vetíti elénk úgy, ahogy él az õ álmaiban,
16 6, 85 | most ciklusban bocsátja elénk azokat a magyarokat, kiknek
17 6, 103| Mennyi igazsággal hozza elénk Henry Bataille nem nagyon
18 6, 203| Pompadour-asszonyként lebbent elénk, s énekelte a XVII. és XVIII.
19 7, 104| jeles élõképeket tárított elénk a színpad.~Szinte emberfeletti
20 8, 122| pillantásokkal belénk szegezve, jön elénk végre Millerand.~És mégis
21 8, 138| költõket hajtja példákul elénk. Az édes szívû és dalú dalolókat,
22 8, 148| ravasz emberi lény, aki õket elénk vezesse. Ha a lélek olyan
23 8, 170| kegyetlen sorstragédia vetõdött elénk. A sorstragédiákat a rejtelmes
24 8, 205| polgári vígjáték tárul majd elénk. Boldog lesz mindenki: Vucskovics,
25 9, 178| nélkül, magától tört volna elénk most Oláh, a költõ. Így
26 9, 211| magát bontani a Napra és elénk - ez szebb minden dogmatikus
27 10, 26 | nagyurak galád szolgái jönnek elénk - Petõfivel. És azok, akiket
28 10, 44 | osztály a történelemmel áll elénk, hát bátran kiáltjuk, hogy
29 11, 24 | mint hinnõk és várnók, elénk borul. S itt foghat jutni
30 11, 92 | ha egyszeribe nem állna elénk a mi régi, bepaskolt, de
|