Kötet, Rész

 1   1, 94 |          visszatérnek hozzánk, hogy örülünk a visszatérteknek!…~Azután
 2   1, 123|         fiákerezni, azonfelül pedig örülünk, ha délutáni piccolóra telik.
 3   1, 132|          nem bántanak, már mindjárt örülünk. A bántalmat meg könnyen
 4   1, 132|            igazuk?!~Mi egyelõre még örülünk az életnek. Megejt bennünket
 5   1, 256|             Mi ennek a bevonulásnak örülünk. A társadalom a formák összetétele,
 6   1, 427|             de lelke mélyén örül, s örülünk mindnyájan; mert bár sötét
 7   1, 492|          igaz, nagy sikert aratott. Örülünk, hogy állandó vendége lesz
 8   2, 51 |        legszélén ülünk.~Mi hát igen örülünk, hogy jeleit látjuk a régi
 9   2, 51 |           kodásra. De nagyon-nagyon örülünk, hogy az aggodalmaskodás
10   2, 272|        száma tehát nem normális. Mi örülünk, ha a mi érdemesebbjeink
11   3, 9  | Alkotmánnyal és Tiszántúllal. Mi is örülünk, hogy Széll Kálmán purifikál.
12   3, 9  |       Kálmán purifikál. De mi azért örülünk, mert így hamarabb megérnek
13   3, 44 |          van. Mi ennek fõként azért örülünk, mert míg színház lesz,
14   4, 28 |            a magyar irodalomnak is. Örülünk, hogy az õ irodalmi mûködése
15   4, 61 |          tüntetõknek? Így beszélik.~Örülünk, hogy Nagyvárad megcsinálja
16   4, 62 |         salak.~E pillanatban jobban örülünk a Tisza-hatalomnak, mint
17   4, 81 |       partján természetes. És mégis örülünk, hogy Drezdában erõsen szedi
18   4, 100|    nagyváradi ember az, s mi szinte örülünk, hogy Nagyváradon általában
19   5, 47 |         annyit, hogy általad élünk, örülünk, bajlódunk és halunk.~Azt
20   6, 88 |            Sõt a Lenau-szobornak is örülünk: Voltaképpen szomorú ugyan,
21   6, 176|             már mi ilyenek vagyunk: örülünk annak, ami Nyugatról jön.~
22   7, 27 |        mûvészi munka ez a darab. De örülünk, hogy a Nemzeti Színház
23   7, 99 |    kiváltságosai. Addig is ujjongva örülünk a fiatal, magyar leány dicsõségének.
24   7, 165|             nem is tetszik neki, mi örülünk az õ gyõzelmének.~Mert kuruc
25   7, 190|    ficánkoló orrcimpák üdvözlik. És örülünk, ha Muki régi gróf és Mór
26   8, 120|        mulatságot, aminek már elõre örülünk. Egyszerre, észre se fogjuk
27   8, 193|             gyilkolni.~III.~Hát nem örülünk?~Kont Ignác nem tudott állást
28   9, 219|      hajlékonysága megveszteget, és örülünk, ha száját beszédre nyitja.
29  11, 38 |       Jézusának s karácsonyának nem örülünk. Jézust õk a maguk formájára