Kötet, Rész
1 1, 8 | mint Õ, s úgy érzem, úgy vallom a szellem nagyságos célját,
2 3, 70 | Ezt arcomon szégyenpírral vallom be, de be kell vallanom.
3 4, 107| ellágyulások elmúltak már tõlem. Vallom és hirdetem, hogy nincs
4 4, 193| penitenciázik most. Barátomnak vallom, s elhallgatom a nevét.
5 5, 20 | lázas, nyomorék ember azt vallom, hogy nálunk a harmatcsöpp
6 5, 63 | héber… Óh, az orr!… Mióta vallom, hogy az életet csak a bolyongás
7 7, 77 | hangjaiból.~Úgy érzem s bátran vallom, hogy az európai magyar
8 7, 86 | is azok lesznek. Bátran vallom.~4. A Független Újság belekeverte
9 8, 30 | fõgimnázium tanítóinak javához. Vallom, hogy itt csak félreértés
10 8, 108| és válaszolok.~Hiszem és vallom, hogy a forradalmi megújulás
11 8, 138| becsületes reverenciával vallom be, hogy költõnek legkülönb
12 8, 160| férgektõl kikezdett csontokkal vallom be: hasztalanul vágytam.
13 8, 171| állok jót magamról, hogy nem vallom be a gyilkosságot. Az „azt
14 9, 122| Ezt szinte fájdalmasan vallom be azoknak, akik viszont
15 9, 189| már vagy hat esztendõ óta vallom, hogy az ember szálljon
16 10, 3 | zongorának, s valóban azt vallom és írom ma is, hogy legalább
17 10, 25 | ezennel és ezentúl is szívesen vallom magamat a Maga természetes
18 10, 34 | erkölcstelennek és tudománytalannak is vallom. Valóban, a Petõfi Sándor
19 10, 34 | hevületében követte el. De én azt vallom, hogy neki mindig igaza
20 10, 36 | példaadást használni. Sõt azt vallom, hogy erkölcstelen magánéletes
21 10, 62 | közigazgatnak. Büszkén s bátran vallom magamat a két meggyõzõdésû
22 11, 75 | kiváló kasztját. Mindegy: vallom, hogy az õsember: ma-ember,
23 11, 99 | Így: teljes germanizmussal vallom ezt be, mivel, hála istennek,
24 11, 107| Közép-Európába kerültét, s vallom, hogy ezer év tanulságait
25 11, 108| eltemetetlen temetõ lesz. De vallom, hogy bennem az én ellenségeim,
26 11, 113| csak csillogtatja.~Nem vallom a legjobb könyvének ezt
27 11, 129| De az olvasnivalóimban is vallom predesztinációs hitemet:
|