Kötet, Rész
1 1, 145| Nem jajgat a házipénztár sivár állapota felett, hanem ismer
2 1, 212| Thália-templomot. Most a mostani sivár állapotban még mindig az
3 1, 214| melynek értelmisége romlott, sivár, mint a hanyatló Róma…”~
4 1, 214| mélabúval) „…Óh, de hagyjuk e sivár képet. A szívem megszakadna
5 1, 221| bekerülünk ez eszmétlen, sivár, vegetáló, zagyva emberáradatba.~…
6 1, 238| vidékre, száraz fövényû, sivár tengerfenékre… Búcsúznak
7 2, 4 | nagyon drága,~A közélet sivár, árva,~De mióta látlak téged~
8 2, 128| néhány elmés kiszólást az õ sivár, léha koráról, melybõl kifogyott
9 2, 128| változott. Hogy melegtelen, sivár, derûtlen a jelen. Egyebet
10 2, 156| kiknek adatott e vigasztalan, sivár, kietlen korban élni, Betlehem
11 2, 260| újra megválasztaná.~Ebben a sivár képben egyedül csak az vigasztaló
12 3, 94 | nációnak s ez országnak, árva, sivár, csúnya, õszi kép kietlenkedik
13 4, 4 | emlékezésénél sötétnek látja a sivár jelent. Az a király meg
14 4, 15 | társadalom meglehetõsen sivár képû. De új abban mintha
15 4, 29 | az ipartelepeket, kopár sivár hazájában veszni hagyják.~
16 4, 43 | termett és pusztult e pokoli, sivár világban azóta. És minõ
17 4, 152| kétségtelenebb módon, oh, elég sivár volt a szezon, hogy megbecsültük
18 4, 160| színészeink, de azért szikes, sivár talaja a kultúrának a magyar
19 5, 36 | tevékenységnek ez a tere nem sivár. Amit egy domináló játékszer-ipar
20 6, 37 | buzogányok ütnek az író kezére. Sivár, lelketlenség, kultúra-ölés:
21 6, 211| végigpillant azon a nagy, sivár területen, amelyet magyar
22 7, 2 | leányukkal ki az eddigi sivár életbõl, az apai zsarnokságból.
23 7, 181| egyetlen magyar egyesület, mely sivár politikai és szociális életünkbe
24 9, 208| véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de
25 10, 50 | hozzákapcsolni a siváran sivár magyar politikai viszonyokhoz,
26 11, 52 | nem érdemelte meg. Nagyon sivár életmásolását alig-alig
|