Kötet, Rész
1 1, 11 | akkor még az élet glóriája ragyogott be mindent, virágzott a
2 1, 11 | északi hegycsúcs fénylett, ragyogott, mint egy gyémánthegy hideg,
3 1, 88 | glorifikáció büszke fénye ragyogott: az utolsó szavakat szép
4 1, 109| Aztán csendes lett minden. Ragyogott a nap, illatozott a virág,
5 1, 109| Golgotán pedig fehér fényben ragyogott a holttest. A halott sápadt
6 1, 122| ártatlanság glóriájától ragyogott. Hogy az a dobogó szív megértette
7 1, 298| hatalmas, õszinte örömérzés ragyogott át: formákat áttörõ, hideg
8 1, 352| hóban futkostak a szánok. Ragyogott a nap. Sürgött a piac. Szaladt,
9 1, 361| is. Egyébként pedig ma is ragyogott az õ nem mindennapi talentuma,
10 1, 573| széles hangversenydobogón is ragyogott, pompázott a fiatalság,
11 2, 3 | kelljen föladni. Zászlónkon ragyogott a szabadelvûség büszke hiszekegyje,
12 2, 6 | napnak.~A második felvonásban ragyogott legjobban. Egy-egy kedves,
13 2, 13 | Márkus Emília pedig ragyogott, mint az élõ július delelõ
14 2, 15 | király vértjére sokszor ragyogott a mi napunk: van hát bennünk
15 2, 71 | nyomában. Homlokán dicsfény ragyogott, szívébõl tenyésztõ édes-langyos
16 2, 166| mellett látható, bûvös fénnyel ragyogott a reggeli égbolton föllépdelõ
17 2, 229| énekelt, s hódító poézissal ragyogott. Pintérnek híres szerepe
18 3, 34 | mondjuk el újra: új sztár ragyogott föl, villamos újra a levegõ.~
19 3, 115| milliós embertömegbõl sohsem ragyogott ki még fej olyan ragyogással,
20 4, 31 | márciusi napsugár. Imponált, ragyogott és erõt sejtetett tegnap
21 4, 131| dicsõséges múltból. Hiában ragyogott ki egy napra az alispánválasztáskor
22 5, 63 | illatoztak a virágok. És ragyogott a nap. És szép volt minden.
23 5, 75 | mûvészembernek a felfogása ragyogott ki. Majdnem azt lehetne
24 7, 212| haldokló arcjátékával. Susanne ragyogott, pompázott egyszerûségében,
25 8, 67 | lelkesedett. Frigyes Ágostonnak is ragyogott az arca. Délben a lakomán,
26 8, 183| volt szerelmes természetû. Ragyogott légyen bár a legszebb Hold
|