Kötet, Rész
1 1, 220| fejedelmi nõk koszorúzták meg. Petrarca fejét Róma és Párizs egy
2 4, 2 | szerelmû versei vannak, hogy Petrarca elsõ szonettje e versek
3 5, 44 | Íme hatszázesztendõk után Petrarca élõbb, mint valaha, s Ég
4 5, 44 | Mert nagy poéta volt azért Petrarca, ha zsíros is volt a kanonoki
5 5, 44 | gyülekezetben s fölállott, hogy Petrarca dicsõségét s Laura kegyetlenségét
6 5, 44 | napsugaras helyeket, ahol Petrarca örvendezett az életnek s
7 5, 44 | most már bizonyosan tudta. Petrarca nem volt az álmok lovagja,
8 5, 44 | Talán a sanda világ. Talán Petrarca különös poétalelke, melynek
9 5, 44 | már, hogy én visszaadtam a Petrarca csókjait. Óh szabadíts fel
10 5, 44 | imádta férjét és gyermekeit. Petrarca és Laura regényéhez nem
11 5, 44 | mását is mondani. A magyar Petrarca és Laura esetét. Persze
12 5, 44 | s jámbor trubadúr volt Petrarca, és kõ volt a szíve Laurának…~
13 5, 132| 132. PETRARCA ÉS A PROVÁNSZIAK~Petrarcát
14 5, 132| Az olaszországi fényes Petrarca ünnepek mellett a hatszáz
15 5, 132| irodalma is megüli. Érdekesebb Petrarca ünnep azonban aligha volt
16 5, 132| támasztotta, áldozott itt Petrarca emlékének, akit Provánsz
17 5, 132| magáénak mondhat, hiszen Petrarca költészete a provánszi költészetbõl
18 5, 132| Sceaux-ban. Az idei nyári ünnepet Petrarca emlékének szentelték. A
19 6, 33 | LAURA FÉRJE NYILATKOZIK~Petrarca megjárta. Laura férje lenyiltterezte.
20 6, 33 | ön volna az új és magyar Petrarca, akkor sem telnék önben
21 6, 33 | tán Laurának sem hívták. Petrarca a saját maga számára volt
22 6, 33 | dicsekedhetett el szonettben Petrarca. Nem ám.~Hallott-e ónodi
23 6, 225| Szaffó, Catullus, Dante, Petrarca, Shakespeare, Goethe, Byron,
24 8, 68 | úgy tetszik. Sõt valamikor Petrarca is dandyskedett ifjú korában.
25 9, 194| asszonynak hiába énekelt Petrarca, hiába csillog reá Milo
26 9, 207| egyszer leírta ama gyanúját: Petrarca és Laurája nem voltak tiszta
|