Kötet, Rész

25001   9, 160|                            ha nem tudja megvédeni az Erkölcsöt és a Tulajdont?
25002   9, 160|                  szabadság, ez a patriotizmus, ez az igazság.~Magyar: Ez a szabadság,
25003   9, 160|                  szabadság, ez a patriotizmus, ez az igazság. Lengyel testvér,
25004   9, 160|                          mély hangú békák: urrrak az urrrak. Éljenek a békák
25005   9, 161|                         volt a fia. Mert nem igaz az, hogy Franciaországban minden
25006   9, 161|                           de a lelke is. Csúfolta az eszmék apostolait, a mûvészeket,
25007   9, 161|                 észrevenni, hogy egyre nõ azoknak az embereknek a tömege, akiknek
25008   9, 161|                      embereknek a tömege, akiknek az életét és akaratát nem lehet
25009   9, 161|                           következnek. Csak éppen az bizonyos, s ebben mindenki
25010   9, 161|                     ezeknek ugyancsak megnehezült az életük, mióta a „tisztességes”
25011   9, 161|                 tisztességes” nõk is egyre többen az õ mesterségüket kénytelenek
25012   9, 161|                       kénytelenek gyakorolni. Ami az egészségügyi okokat illeti,
25013   9, 161|                        szét a hivatásos nõk, mint az „amatõrök”. A prostitúció
25014   9, 161|                        elõkelõ, férjes nõk járnak az ilyen helyekre. Egy másik
25015   9, 161|                           bele, ezt válaszolta:~- Az elõkelõ, polgári nõk beteges
25016   9, 161|                           szabadosságának ugyanaz az oka, mint a prostitúciónak
25017   9, 161|                         ölelõ elõkelõ nõk sem. Ha az elõkelõ apák nemcsak a leendõ
25018   9, 161|                        sokat jelentene. Hátha még az elõkelõ férjek jobban fizetnék
25019   9, 161|                    elõkelõ férjek jobban fizetnék az õ alkal­ma­zottaikat. De
25020   9, 161|                   legfurcsább állatoknak. Valóban az manapság, a szociális forradalom
25021   9, 161|                    mindent elvégzett, ha fölrúgja az istent és a papot. Szó sincs
25022   9, 161|                       madárijesztõt, melyek közül az egyik, anyagból lévén, lábbal
25023   9, 161|                         adta, elvitte a templomba az új párt. Hírhedt szabadgondolkozó,
25024   9, 161|                        nem gátolja meg õket, hogy az emberiségért késhegyig,
25025   9, 161|                       mindig megjártuk, mert ezek az ateisták rendszerint antihumanisták
25026   9, 161|                           bigott nagyapjuk tette. Az isten, a papok istene valóban
25027   9, 161|                           nagy ellenség, a pap is az. De a kétszínûség még nagyobb
25028   9, 161|                 kétszínûség még nagyobb ellensége az emberi társadalom javulásának.
25029   9, 162|                        gyávaságán fog eldõlni. De az ember nehezen dob el bizonyos
25030   9, 162|                    hajtóerõk között. Hozzászokott az ember, hogy a magyar protestan­
25031   9, 162|                          a Ne temere, semmi, csak az, hogy a pápa a protestáns
25032   9, 162|                    valamit. Bizonyos korszakokban az egyházak kezdenek csúszni,
25033   9, 162|                           vérebek akarták egykor. Az alkuvó Luther-féle avagy
25034   9, 162|                        swedenborgi vallás lesz, s az unitáriusok nem mernek hangosan
25035   9, 162|                       mindenféle Isten, akit csak az emberi agy kigondolt. Ma
25036   9, 162|                           a legújabb filozófiának az anyagi monizmus. A magyar
25037   9, 162|                      hangzik ugye, mintha ugyanaz az erdélyi unitárius pap mondta
25038   9, 162|                          csak mindenki, Kenessey, az új erdélyi ref. püspök milyen
25039   9, 162|                       látva, nagyobb kérdõjel van az égen Jehovánál s a vallási
25040   9, 162|                           nem megy, nem mehet túl az õ istene birodalmának határain.~
25041   9, 162|                        rettegve gondol arra, hogy az õ ezerjeinek helyébe bizonytalan,
25042   9, 162|                      lapot szerkeszt egyébként ez az úr Bulgáriában, Szófiában,
25043   9, 162|                         barátság emlékével. Azóta az én úti bajtársam egyre cseréli
25044   9, 162|                           lelkemben és emlékemben az õ nacionáléját, mivoltát.
25045   9, 162|                      például már azt hittem, hogy az egész embert, s mindazt,
25046   9, 162|                           Balkán-ember lett volna az útitársam. Megfigyeltem,
25047   9, 162|                    érintkezik, ismerkedik, cseveg az úton más idegenekkel is.
25048   9, 162|                     csiszolt élénkséggel, amiként az Nyugaton nevelkedett úrhoz
25049   9, 162|                         akasztófákkal is elzárják az idétlen s már Bulgáriába
25050   9, 162|                           vagy megállított egykor az ottomán erõ. Ezeknek a népeknek
25051   9, 162|                      hiányzik, s hiába minden. Ez az ötszáz esztendõ egy feneketlen
25052   9, 162|                        Gerov Mátyás megerõsítette az én kétségbeesett magyarságomnak
25053   9, 163|                       vádat százszorosan szórják. Az új francia irodalomban és
25054   9, 163|                           volt.~Fogós a kérdés, s az egy hajóban utazók is veszettül
25055   9, 163|                          Hát ki, milyen, micsodás az igazi francia, s hol kezdõdik
25056   9, 163|                        faj-tudósok között is nagy az ellenesség, s csak a fõbb
25057   9, 163|                           négyféle helyen keresik az õsfranciát. A gall-teória
25058   9, 163|                 ember-anyag van Nyugat-Európában, az mind rokon és kelta-vérû.
25059   9, 163|                    szellemnek legközelebbi rokona az ír, még akkor is, sõt éppen
25060   9, 163|                    szellemes faj-teóriája szerint az õsi kelta léleknek kell,
25061   9, 163|                    összetételét. Azután pedig már az éjszaki és déli francia
25062   9, 163|                         francia között olyan nagy az ellentét, mintha két glóbuson
25063   9, 163|                           Párizstól követelni meg az igazi franciaságot, mikor
25064   9, 163|                        senki sem tudja, milyen ez az igazi? Goethe határozottan
25065   9, 163|                        talán veszedelmesebb dolog az, hogy terjed Párizs bennszülött
25066   9, 163|                    bennszülött franciái között is az „anglománia” és újabban
25067   9, 163|                            anglománia” és újabban az amerikaiaskodás. Ruházatban,
25068   9, 163|                   diskurzus nyelvében is. Mistral az õ provence-i nyelvével is
25069   9, 163|                           nemcsak Párizsra, hanem az egész világra. A sportember,
25070   9, 163|                      egész világra. A sportember, az egyformán öltözködõ, az
25071   9, 163|                           az egyformán öltözködõ, az érzéseket és hangulatokat
25072   9, 163|                         mindenütt a világon, ahol az új gazdasági és társadalmi
25073   9, 163|                         alakulások uniformizálták az embereket. A franciák és
25074   9, 163|                         külföldieskedés. S nem is az idegenek rontják meg Párizs
25075   9, 163|                     megfizetett francia mûvésznek az az álma, hogy õt gentlemannek
25076   9, 163|                  megfizetett francia mûvésznek az az álma, hogy õt gentlemannek
25077   9, 163|                      lássák, s ha lehet, bejusson az automobil-klubba. Ez bizony
25078   9, 164|                     valami leendõ akadémia. Ennek az egyszerre német és vadmagyar
25079   9, 164|                      császársággal, természetesen az ottomán birodalommal, magyar
25080   9, 164|                      európai kulturális sugárnak. Az unió megölte Erdélyt, habár
25081   9, 164|                        még sokáig, pár évtizedig, az erdélyi nyugtalan, csalafinta
25082   9, 164|                        láthatóan, helyébe lépett, az Isten akárhová tegye, a
25083   9, 164|                       valami, amikor tudjuk, hogy az az Erdély, amely enyhítõ
25084   9, 164|                            amikor tudjuk, hogy az az Erdély, amely enyhítõ körülménye
25085   9, 164|                       Európa, nekünk semmi közünk az õ dolgaihoz, törekvéseihez;
25086   9, 164|                            ekként semmi más, mint az a bizonyos kultúra-iszony
25087   9, 164|                         bizonyos kultúra-iszony s az az úrhatnámság, melyrõl
25088   9, 164|                      bizonyos kultúra-iszony s az az úrhatnámság, melyrõl már
25089   9, 164|                           lemondtak a napokban. S az az impotencia, melynek például
25090   9, 164|                        lemondtak a napokban. S az az impotencia, melynek például
25091   9, 164|                       mint mi akarnók elhitetni.) Az úri szabadság sorsa nem
25092   9, 164|                          ez a szemfényvesztés, ez az íjazás a megfordított ló
25093   9, 164|                           szeretett bennünket, de az õ véleménye se volt más,
25094   9, 164|                             mint egy kóbor kutya. Az elmagyarosodó svábok, szlávok
25095   9, 164|                            ázsiaiabbak, árulóbbak az úgynevezett s kinevezett
25096   9, 164|                       Ferencek csúfolják, de adja az Isten, hogy a Lipótváros
25097   9, 164|                           mert Magyarországot még az a szerencse se érte, hogy
25098   9, 164|                        Voltaire-korszakunk, avagy az elõtte és utána való. Petõfit
25099   9, 164|                      János máig se tudott eljutni az elismerésig, mert rosszul
25100   9, 164|                         literátus fajta, mondjuk: az esztéta. Ez nem csoda, s
25101   9, 164|                          esztéta. Ez nem csoda, s az sem csoda, hogy a magyar
25102   9, 164|                         két kicsi, csöpp seregünk az intellektuális kultúrára:
25103   9, 164|                     esetben kultúrember is. Ebbõl az idegességbõl és keleti,
25104   9, 164|                          ötvenen, százan odaadtuk az életünket, bízva, Nyugatra
25105   9, 164|                    Nyugatra nézve, túszokként? Ez az a nagy kérdés, mely szinte
25106   9, 164|                          ne kényes­kedjünk, hanem az új ágyúkon kívül semmit
25107   9, 164|                       vagy részesei akarunk lenni az igazi Európa kultúrájának.
25108   9, 164|                  mászkálni, ide-oda rángatódni, s az egész ügybe belebolondulni.
25109   9, 164|                  törvényhozásilag kimondani, hogy az intellektuális élet és foglalkozás
25110   9, 164|                           ez végeredményben ismét az irodalomhoz fog vezetni,
25111   9, 164|                          irodalomhoz fog vezetni, az ördög vigye el. Mert, óh
25112   9, 164|                       Mert, óh népem, Árpád népe, az a legszörnyebb és legmagyarabb
25113   9, 165|                         ügyeltet reájuk, s inkább az Elnököt hordja szét egy
25114   9, 165|                          fogja adni könyv alakban az emlékiratait, és bizonyos,
25115   9, 165|                           és nem lesz mostanában. Az nem számít, hogy ezt a könyvet
25116   9, 165|                           jelentkezik. Talán csak az az egyetlen valóság, ami
25117   9, 165|                        jelentkezik. Talán csak az az egyetlen valóság, ami elmúlt,
25118   9, 165|                           elhinni. Vagy talán még az sem, semmi sem, nincs semmi,
25119   9, 165|                        Mindig tudott örülni, mert az öröm se érintette nagyon-nagyon
25120   9, 165|                           valószínû azonban, hogy az élõ, hatalmas urakról mindent
25121   9, 165|                         legenda tartja. Talán még az orosz nagyhercegekrõl se
25122   9, 165|                         perzsa sah-t, a néhait és az élõt, Szizovatha királyt,
25123   9, 165|                  ékesítették föl Paoli urat. Mert az ugye természetes, hogy Paoli
25124   9, 165|                           ellátva, mint Paoli úr.~Az Újság 1908. szeptember 30.~
25125   9, 166|                   állítanám õkegyelmessége elébe. Az más kérdés, az lehetséges,
25126   9, 166|              õkegyelmessége elébe. Az más kérdés, az lehetséges, hogy én és bajtársaim
25127   9, 166|                        szó, nem egy irányéról, de az egész irodalomról.~Nem ismerjük
25128   9, 166|                          jogát, hogy hozzászóljon az irodalom dolgához. Õ nagy
25129   9, 166|                           dolgunk, s fõképpen nem az irodalomé. Ellenben amikor
25130   9, 166|                    juttattá[k] elszavalójukat.~De az irodalomnak van más, tárgyibb
25131   9, 166|                        magyar kultuszminisztérium az irodalomért s mindazért,
25132   9, 166|                           kultuszminisztériumban, Az irodalom, az igazi irodalom
25133   9, 166|              kultuszminisztériumban, Az irodalom, az igazi irodalom sohse kapott,
25134   9, 166|                     mártírokként igyekszünk ennek az országnak lelket, karaktert,
25135   9, 166|                  domíniuma helyett kénytelen volt az irodalom által megméltóságosodni.
25136   9, 166|                          röviden, hegyesen leköpi az irodalmat. Hohó, gróf úr,
25137   9, 166|                          pláne szépen vagyunk: ez az úr [az] Eliana operát kinevezte
25138   9, 166|                         szépen vagyunk: ez az úr [az] Eliana operát kinevezte
25139   9, 166|                         irodalomnak. Hagyja békén az irodalmat, ha eddig megvolt,
25140   9, 166|                     mindazok nevében, akiknek van az irodalomhoz egy kis közük.~
25141   9, 167|                      Ferdinándnak nem lett kisebb az orra, a Föld forog tovább.~
25142   9, 167|                           Íme, így születtek vala az Isten kegyelmébõl való császárok
25143   9, 167|                       nagyok, akikrõl gyermekeink az iskolában tanulnak s a legendák,
25144   9, 167|                     jelent meg kíséretével, ahogy az etikettes bécsi udvarban
25145   9, 168|                      szerint élnek, arany-ködben. Az örök magyar romantika, az
25146   9, 168|                         Az örök magyar romantika, az áldott cifra, hazudozó élet-szépség
25147   9, 168|                    elvonulók, a szent mániákusok, az életüket megregényesítõk,
25148   9, 168|                       maradni. És íme Jókaival is az történik, ami minden zsenivel.
25149   9, 168|                         hogy a londoni köd tanult az õ képeitõl. Íme sohse voltak
25150   9, 168|                       száz vagy néhány ezer ember az életét. Van Rab Rábynk,
25151   9, 168|                          Berend Ivánunk stb. stb. Az ember megdöbben, hogy néha
25152   9, 168|                        ember megdöbben, hogy néha az emberek milyen regényesen
25153   9, 168|                   Jókai-emberek, akikben Jókai él az álmaival.~Ha Jókai nem él,
25154   9, 168|                        nem élne, ha nem élt volna az, akit úgy vádoltak az élet
25155   9, 168|                       volna az, akit úgy vádoltak az élet ignoranciájával.~Ez
25156   9, 168|                           és álmodó is. A mûvész, az igazi, nagyon-nagyon hatalmas,
25157   9, 169|                           ha jön a háború. És jaj az olyan háborúzó országoknak,
25158   9, 169|                          zavart elméjûséget. Ölt, az õ és bajtársai szerint hõsi
25159   9, 169|                          És õ ha meghal, vétkezik az emberiség ellen, mert az
25160   9, 169|                          az emberiség ellen, mert az õ élete fiatal. És ha van
25161   9, 169|                          Mulatságos és szomorú is az a nagy-nagy érdeklõdés,
25162   9, 169|                  Amerikában egész más gondjuk van az embereknek. Automobil, autocanot,
25163   9, 170|                      ünnepek kellenek~Hajh, hajh, az Egyház nem rosszul van megcsinálva,
25164   9, 170|                         hinnünk, hogy örökéletre. Az Egyház úgy ismeri az emberi
25165   9, 170|                  örökéletre. Az Egyház úgy ismeri az emberi értelem gyarlóságát,
25166   9, 170|                       belõle. Valahányszor valaki az Egyház ellen csinált valamit,
25167   9, 170|                           csinált valamit, mindig az Egyház mintájára csinálta.
25168   9, 170|                 kongresszus egyik fõ pontja, hogy az egyházi ünnepek helyett
25169   9, 170|                         valóban isteni eseménynek az alkalma. De ünnepek kellenek,
25170   9, 170|                          kellenek, mint ahogy azt az Egyház szinte kétezer év
25171   9, 170|                          csak úgy boldogulhat, ha az Egyházat utánozza. Comte,
25172   9, 170|                       szabadgondolkozók legyûrnék az Egyházat, újat kellene helyébe
25173   9, 170|                          bevallani, de igaz, mert az emberek külön-külön talán
25174   9, 170|                        annyival, amilyen koros ez az ország itt a Duna-Tisza
25175   9, 170|                          a Duna-Tisza körül.~III.~Az áldomások országa~Dínomdánom-ország
25176   9, 170|                    vagyunk mi. És meghatóan bájos az a hitünk, hogy asztal körül,
25177   9, 170|                       testvérekké változtathatjuk az ördögöket is. Lám Zichy
25178   9, 170|                   park-klubi delegátus lakoma óta az osztrák delegátusok a legjobb
25179   9, 170|                          szokásunk olyan kuriózum az európai idegennek, mint
25180   9, 170|                           európai idegennek, mint az eszkimók között járó utazónak
25181   9, 170|                     eszkimók között járó utazónak az, amikor házigazdája kellõ
25182   9, 170|                           hagyja ott a kunyhóban. Az utazó hazajön, de azért
25183   9, 170|                            hogy a világ elsõ népe az eszkimó. A Zichy Tivadar
25184   9, 170|                        gróf ebédje után se fogják az osztrák delegátusok azt
25185   9, 171|                          óvatosan avatna ünneppé: az utolsó nemesi fölkelésbõl.
25186   9, 171|                       Tudniillik ma azok ünneplik az utolsó nemesi fölkelést,
25187   9, 171|               legeslegújabb nemesi fölkelõk ezzel az ünneppel akarják biztosítani
25188   9, 171|                        kerülõ nagy csaták után is az emberek, sõt a vezérek maguk
25189   9, 171|                          kormányt.~Bájos ünnep ez az inzurrekcionális ünnep minden
25190   9, 171|                    fölkelést.~Borzasztó volna, ha az ember ma már nem tudná,
25191   9, 171|                     tévedtünk: meg kell ünnepelni az utolsó nemesi fölkelést.
25192   9, 171|                        Ilyen nagyszerûen, mint ez az ünnep, semmise, egy új,
25193   9, 172|                      avval a balga gyanúval, hogy az ön verseit nem értik meg.~-
25194   9, 172|                         ez a bûn annyira hasonlít az eredendõ bûnhöz, hogy nem
25195   9, 172|                  megmutatjuk a harcias öregeknek, az ifjú véneknek s a boldog
25196   9, 172|                        sõt tagja sem. Nincs közöm az úgynevezett magyar modernekhez,
25197   9, 172|                 úgynevezett magyar modernekhez, s az én állítólagos irodalmi
25198   9, 172|                          önökkel együttéreznek?~- Az ön emberei azt hirdetik,
25199   9, 172|                             Nem, én nem tudom ezt az ügyet, s nem tudok semmit
25200   9, 172|                         amely állítólag nevemben, az én nevemben dúl. Se Balassánál,
25201   9, 172|                       német könyvet, s most ennek az árán meg akarják váltani
25202   9, 172|                         fátuma minden idõben, még az aranykorokban is. Pláne,
25203   9, 172|                 interregnum van, mint nálunk volt az utolsó idõkben. Ha aranykor
25204   9, 172|                           de értékesnek látszóan, az ilyen ember úgy jár, mint
25205   9, 172|                           azért jelentem ki, mert az urak olyan szigorúak hozzám.
25206   9, 172|                 kimagyarázással elintézhetjük ezt az ügyet?~Vaády Imrét, de genere
25207   9, 172|                             Vannak dolgok, uraim, az Ég alatt, melyek esetleg
25208   9, 172|                          meg, akkor is nagy dolog az, hogy vannak az Ég alatt
25209   9, 172|                        nagy dolog az, hogy vannak az Ég alatt becsületes emberek
25210   9, 173|                       faluból, Érmindszentrõl. Ha az Új Idõkbe írott Duk-duk-cikkemet
25211   9, 173|                       hogy Juhász Gyula úr aligha az egész A Holnap irodalmi
25212   9, 173|               megszenvedett. Hogy Juhász Gyula úr az én mellemnek Rostand-idézet
25213   9, 173|                     lándzsáját szegzi, ez mutatja az én igazamat. A Duk-duk-cikket
25214   9, 173|                          kilenc évvel ezelõtt már az voltam, aki ma vagyok. Azóta
25215   9, 173|                        pénzt, sikert potyogtattam az ölembe? Azt értem el, amit
25216   9, 173|                       értem el, amit megjósoltam: az öregek, tekintélyesek szeleburdi
25217   9, 173|                           mennyi igazat írtam meg az Új Idõk kis cikkében. Igenis,
25218   9, 173|                         igenis tisztáznom kellett az ügyet: se az öregekkel,
25219   9, 173|                   tisztáznom kellett az ügyet: se az öregekkel, kiknél az öregség
25220   9, 173|                           se az öregekkel, kiknél az öregség marhaságot jelent,
25221   9, 173|                     öregség marhaságot jelent, se az ifjú, neveletlen csikókkal
25222   9, 173|                           írt, nem lehet elfújni. Az Akadémiától kezdve a Lángoló
25223   9, 173|                          tisztábban sikerüljön ez az egész mûvészi szándék. Mert
25224   9, 173|                       volt mûvészi, nem lehetett, az a magyarságomon múlt, a
25225   9, 173|                       bárhol elérkezettnek látják az idõt, hogy Ady Endrével
25226   9, 173|                 Programosan nem leszek ezután sem az oktalan tanulatlan, céltalan
25227   9, 173|                        haszontalan fiatalok, hogy az öregekkel miként kell bánni.~
25228   9, 174|                    nagyobbak is olykor, mint õ. Õ az õsi, úri, tengerbíró normannok
25229   9, 174|                        megnyugodni.~Brüsszelben õ az irodalmi nagykövete a Mercure
25230   9, 174|                      Mercure de France-nak, ennek az öregedõ, de még mindig daliás,
25231   9, 174|                         De, jaj, elmúlt a vagyon, az uniformis, a fiatalság,
25232   9, 174|                        magát, s fõképpen fogta õt az Élet, és Georges Eekhoudból
25233   9, 174|                           a Le Cycle patibulaire, az Escal-Vigor és a Mes Communions
25234   9, 174|                    megszeretni egymást. Úr és gõg az egész ember s a nyomorról,
25235   9, 174|                       Georges Eekhoud panteizmusa az, hogy valamikor a világ,
25236   9, 174|                           hogy valamikor a világ, az élet, a mindenség, a társadalom,
25237   9, 174|                          mindenség, a társadalom, az egész emberiség, minden
25238   9, 174|                    társadalom eldob. A mottója is az, hogy igazi nemes, egész
25239   9, 174|                           társadalmi rend szerint az ember szenved. És én, ha
25240   9, 175|                        bizonyos, hogy ez és ilyen az egész élet, de ez, így,
25241   9, 175|                         látott és nem érzett meg. Az elhanyagoltságok, a meg
25242   9, 175|                        Edét nagyon szeretem, mint az apámat, tehát árthatok neki,
25243   9, 175|                          Milyen keveset kapott ez az ember is egy-két kortársával
25244   9, 175|                     csináltak pedig valamit ebben az országban. Mennyire meg
25245   9, 175|                            és emel föl Kabos Ede. Az Isten meg a magyar író tudja,
25246   9, 175|                         tudja, hányféle a világ s az író hitvallása öt év alatt
25247   9, 175|                     megrendítõbben állna elõttünk az öreg Varju, aki nyilván
25248   9, 175|                         olyan szomorú ez a könyv, az élet, a kilátás, minden,
25249   9, 176|                        Konopistban is így látják. Az Isten mentsen meg bennünket
25250   9, 176|                         megbántani. Pázmány Péter az ellenreformáció után bús
25251   9, 176|                        hogy vétett a magyarság és az emberiség ellen. A Bach-korszakban
25252   9, 176|                           hogy miért is nem lehet az, amire rendelve van: az
25253   9, 176|                           az, amire rendelve van: az emberiség nevelõje. Föltámadt
25254   9, 176|                        Perzsia, Egyiptom, India s az egész világ forrong. Szegény,
25255   9, 176|                    calamité.” Bennünket is megölt az a katasztrófával nem számoló,
25256   9, 176|                         mit akar, hiszen hallgat. Az ördög akar itt politizálni,
25257   9, 176|                            el se hinné senki, még az a tíz vagy húsz évvel ezelõtt [
25258   9, 176|                Kossuthista ifjú-török-magyaroké s az örök konzervatívoké, akik
25259   9, 176|                        valakikrõl. Úgy kell ennek az országnak, hogy rászabaduljon
25260   9, 176|                  vezetékneve - Kossuth. Áldja meg az Isten ezt az országot, Kalksburgot,
25261   9, 176|                            Áldja meg az Isten ezt az országot, Kalksburgot, Apponyit
25262   9, 177|                         bántó, szomorú. Igaz csak az, hogy Grill Károly könyvkiadóvállalatában
25263   9, 177|                         írás alkalmából, igaz még az is, hogy ez a könyv nagyon
25264   9, 177|                          ma, ez órában elérkeztem az utolsó kalász-bajusz-szál
25265   9, 177|                           nélkül állíthatom, hogy az effajta megváltozás mindig
25266   9, 177|                     kicsinyes nagyszerûséget, ezt az agyonemlegetett, agg jószágot.~
25267   9, 177|                          és nem igaz szempontok. (Az öreg úr majdnem agyonvert,
25268   9, 177|                          falusi bácsi, nem érthet az új, városi, összetett lélek
25269   9, 177|                  emlékezik-e, mert õ már akkor is az volt, akit én akkor még
25270   9, 177|            monumentum-építõje.~*~Szini Gyula volt az elsõ magyar, aki hangos,
25271   9, 177|                          magyar lírikusokat, írta az õ saját líráját, melyet
25272   9, 177|                    sokszor a Szini Gyula apjáról, az elsõ, a legelsõ magyarjáról
25273   9, 177|                       Genf, London ma a menhelyük az ilyen minden ellen hadakozó,
25274   9, 177|                         babonásan száll, sújt meg az a nem biztos, de annyira
25275   9, 177|                           valószínû belátás, hogy az egész átöröklési teória
25276   9, 177|                        osztály-pör leggyakrabban. Az apa után, aki a jézusi hadakozásnak,
25277   9, 177|                      skandináv rokonait kutatnám.~Az bizonyos, hogy ez a szõke
25278   9, 177|                         idegen személyeket hoznak az álmaink közé. Meséi szimbólumai,
25279   9, 177|                      nagyon is naiv parabolái azt az életet jelentik, melyet
25280   9, 177|                becsülettel romantikus azért, mert az életnél többet nyújt: az
25281   9, 177|                          az életnél többet nyújt: az élet salakos, sûrû, nehéz
25282   9, 177|                         álomszerû valóságát. Mert az álomszerûség, melyet a mûvész -
25283   9, 177|                         valami. Súlyos, mert maga az élet titka, vagy legalább
25284   9, 177|                       titokba.~Szeretnék beszélni az õ úgynevezett elbeszéléseirõl,
25285   9, 177|                       beszélnék, hogy Szini Gyula az õ új, finom lelkéhez mérten
25286   9, 177|                      összevetném France-szal vagy az ifjúkorbeli Kiplinggel,
25287   9, 178|                                              179. AZ ÉLET LOBOGÓJA ALATT~(Oláh
25288   9, 178|                          rokona nem magyar, hanem az az Árvába visszakerült tót
25289   9, 178|                       rokona nem magyar, hanem az az Árvába visszakerült tót
25290   9, 178|                         kirukkolva: Oláh Gáborban az a szép, a ható és a becses,
25291   9, 178|                    csodagyermek produkciója avagy az az elszántság, amivel az
25292   9, 178|                 csodagyermek produkciója avagy az az elszántság, amivel az emigrált
25293   9, 178|                          az az elszántság, amivel az emigrált magyar külföldön
25294   9, 178|                         nehezen ment és megy nála az, ami inkább akaratos álca-viselés,
25295   9, 178|                        hogy nem öröm és nem kincs az, ha a debreceni talyigás
25296   9, 178|                          mert öröm és kincs volna az még így is. Én ellágyulva
25297   9, 178|                    reménnyel tudom csak nézni, ha az én lebecsült fajtámból mindjárt
25298   9, 178|                     elhinni, hogy nem kicsi dolog az, ha Oláh Gábor Debrecenben
25299   9, 178|                      olyan verseskönyvet ír, mint Az Élet lobogója alatt.~*~Egy
25300   9, 178|                           néhány év elõtt. Így is az, és az én szememben még
25301   9, 178|                           év elõtt. Így is az, és az én szememben még az is az,
25302   9, 178|                            és az én szememben még az is az, hogy nemcsak formában,
25303   9, 178|                         az én szememben még az is az, hogy nemcsak formában,
25304   9, 178|                           de érzésben is gyönyörû az Oláh Gábor tanulékonysága.
25305   9, 178|                      indulatokat is szinte-szinte az igazságig elsajátítson.~
25306   9, 178|                 esztétának kell annak lennie, aki az õ külsõ és belsõ döcögéseinek
25307   9, 178|                            És nem kicsi dolog már az sem, hogy valaki meg tudta
25308   9, 178|                        fölnyúl hozzám -~Lezuhanok az isten-útról~És sáros-véres
25309   9, 178|                           elõbb ki fogja szemelni az erõs párkányt. Megjósolni
25310   9, 178|                          Közéje kell csapni annak az egy lónak, s az ember maga
25311   9, 178|                      csapni annak az egy lónak, s az ember maga is csodálkozik,
25312   9, 179|                       kávéforrása (így hívták ezt az írótanyát!) errõl, ennyirõl
25313   9, 179|                          lesz a mai azokból, akik az irodalmat divatba hozták.
25314   9, 179|                        Gyönyörû mégis, hogy akiké az egész Magyarország (mennyivel
25315   9, 179|                     tudnak beletörõdni abba, hogy az irodalom nem az övék. Pedig
25316   9, 179|                        abba, hogy az irodalom nem az övék. Pedig nem az övék,
25317   9, 179|                   irodalom nem az övék. Pedig nem az övék, s tessék mindenkinek
25318   9, 179|                       mindenkinek megérteni, hogy az a szinte perverz érdeklõdés,
25319   9, 179|                      Jelent ez valamit (vegyük ki az egész ügybõl a sakálokat
25320   9, 179|                           jelent ez valamit, hogy az irodalom ma Magyarországon
25321   9, 179|                     zsoldosok meg tudtak látni.~*~Az új, elátkozott (ráadásul
25322   9, 179|                         ez, sebaj ) hozzá, s csak az a kár, hogy az ember nem
25323   9, 179|                      hozzá, s csak az a kár, hogy az ember nem írhat annyit e
25324   9, 179|                        Petõfi-korszak új másának: az emberi, kultúremberi lelkiismeret
25325   9, 179|                 szkeptikus hang e lapba), hogy ez az új, magyar lelki reneszánsz
25326   9, 179|                       hazug demokráciánk volt. De az is lehet, hogy ez az új
25327   9, 179|                           De az is lehet, hogy ez az új forradalom, mely egyelõre
25328   9, 179|                            törjék ezen a fejüket, az bizonyos, hogy nagy dolgok,
25329   9, 179|                  képességû fajtával kibélelve) ez az ország.~Szomorú és szép
25330   9, 179|                        igazolja jobban, mint hogy az irodalomból kell kisejdíteni
25331   9, 179|                           kell kisejdíteni nekünk az életet vagy a halált. (Mert
25332   9, 179|                           teória és nagyon szamár az, hogy a fölséges, gazdasági
25333   9, 179|                         éppen a mûvészetet, pláne az irodalmat küldje elõre.)~*~
25334   9, 179|               mindenesetre legnyíltabban, hogy ez az egész új, mai irodalmi kalamajka
25335   9, 179|                   hivataluk, nézzenek utána, hogy az új irodalom mit használ
25336   9, 179|                       használ a magyar nyelvnek s az úgynevezett géniusznak.
25337   9, 179|                           úgynevezett géniusznak. Az az igazság, hogy ez az új
25338   9, 179|                        úgynevezett géniusznak. Az az igazság, hogy ez az új irodalom (
25339   9, 179|                            Az az igazság, hogy ez az új irodalom (a ravasz kufárokat
25340   9, 179|                        ravasz kufárokat kiveszem) az embernek használ, a jobbulásnak,
25341   9, 179|                          élt egy jelenben sem.~Ez az új irodalom, ha messzirõl
25342   9, 179|               szocialistának (valószínûleg nem is az), a szocializmus által a
25343   9, 179|                          nem lesz, történik ezzel az országgal a Duna-Tisza táján.
25344   9, 179|                          ez a Potemkin-érdeklõdés az irodalom iránt Magyarországon.
25345   9, 179|                         sor írója érzi és éli: ez az irodalmi háború gyermeke
25346   9, 180|               Európa-látta magyarjaival.~„Vedd el az én kezembõl e harag borának
25347   9, 180|                      hitvány generációra. Mert ez az ország, Magyarország, mindig
25348   9, 180|                           a forradalmat.~Bizonyos az, hogy egy ideák nélkül élõ
25349   9, 180|                        igaz igazság, de nálunk ez az igazság meg is hízott. Nálunk
25350   9, 180|                    elrontja a dolgunkat. Egyelõre az a vidám helyzet, hogy rosszul
25351   9, 180|                          eredmény példának okáért az, hogy a lantverõ Mihály
25352   9, 180|                         egy-két kicsi gimnazista, az Akadémia és Kisfaludy-Társaság
25353   9, 180|                        háború után nagy dolog, ha az elesettek között ilyenek
25354   9, 180|                         õméltósága sejtheti, hogy az õ magyartalan és gerinctelen
25355   9, 180|                        vezérkedése hova vezetett.~Az öreg Gyulairól ne essék
25356   9, 180|                      belénk fojtani a gondolatot, az új témát, az új érzést s
25357   9, 180|                          gondolatot, az új témát, az új érzést s a szót. Õ jóindulatú
25358   9, 180|               kihasználják avagy kihasználnák ezt az ez idõ szerint még csak
25359   9, 180|                     utálom õket, mint a régieket, az ügyetlen aggokat, a jóhiszemû
25360   9, 180|                        soha el kell válnia, vajon az irodalom tényleg jóslója,
25361   9, 181|                         minden olyan mulandó ezen az új, bomlott, neuraszténiás
25362   9, 181|                          Pedig a finn népecskének az a híre, hogy kultúrnép,
25363   9, 181|                         szociál­demokra­tákat, de az asszony-képviselõket is.~
25364   9, 181|                    lengyel, mely hangosan átkozza az elnyomó oroszt és poroszt,
25365   9, 181|                        származású és érzésû, vagy az orosz zsoldban álló finnek
25366   9, 181|                    kivégzése céljából. Deibler úr az 59-es számú vonattal utazott
25367   9, 181|                          úr esetében megvizsgálni az új, mai társadalom förtelmes
25368   9, 181|                      mester, a nyilvánosságnak ez az állandó, illetlen kíváncsisága? -
25369   9, 181|                          Párizsban. Persze nem Õ, az északi Ibsen, hanem aki
25370   9, 181|                           csak nagyszerû ember ez az Antoine, még az angolok
25371   9, 181|                          ember ez az Antoine, még az angolok között is tud talentumot
25372   9, 181|                  talentumot találni, mint például az a Shakespeare úr, vagy hogyan
25373   9, 181|                          tragédie de l’homme-ját, Az ember tragédiáját (pedig
25374   9, 181|                          Megérdemli Madách Imre s Az ember tragédiája is, franciásabb
25375   9, 181|                            franciásabb opus is ez az opus a Faustnál, de nem
25376   9, 182|                          szeretném megrontani ezt az írást, melyben körülbelül
25377   9, 182|                      gyermek-bíbornokáról, akinek az ajkaival egy esetben mintha
25378   9, 182|                        fia maga beszélt volna? Ez az ifjú kardinális valamelyik
25379   9, 182|                           a kanonok bácsiról, aki az apácákat, tehát az Úristen
25380   9, 182|                            aki az apácákat, tehát az Úristen hitveseit gyóntatta,
25381   9, 182|                   kardinális öccshöz. A bíbornok, az ifjú bíbornok nem habozott,
25382   9, 182|                           rendbõl a nagybácsit: - Az Úristen - mondta az elõtte
25383   9, 182|                 nagybácsit: - Az Úristen - mondta az elõtte síró ex-kanonoknak -
25384   9, 182|                   tetteseire -, kik fölszarvazzák az Úristent, az Irodalmat.~
25385   9, 182|                        fölszarvazzák az Úristent, az Irodalmat.~Az Irodalom,
25386   9, 182|                           Úristent, az Irodalmat.~Az Irodalom, mint „cocu”, szomorú
25387   9, 182|                  Franciaországban, Olaszországban az ember türelmesen tûri az
25388   9, 182|                          az ember türelmesen tûri az Irodalom fölszarvazását,
25389   9, 182|                  országokban kétségtelenül vannak az Irodalomnak hûséges hitvesei,
25390   9, 182|                           különb és jobb felesége az irodalomnak, mint például
25391   9, 182|                          könnyelmû vagy bolond ez az úr. Ez tudta, mit akar s
25392   9, 182|                          vagy mi a szösz, akiknek az a végzetük, hogy ne tudjanak
25393   9, 183|                         szülte ösztönök dolgoznak az alapjában szervilis lelkû
25394   9, 183|                        színpadra jönni, Párizsnak az az elsõ gondolata, hogy
25395   9, 183|                     színpadra jönni, Párizsnak az az elsõ gondolata, hogy ez
25396   9, 183|                           elsõ gondolata, hogy ez az ifjú márkiz több kalandra
25397   9, 183|                          a siker nem is más, mint az a másodfokú egyenlet, melyet
25398   9, 183|                        másodfokú egyenlet, melyet az ember úgy ad föl, hogy bizonyosan
25399   9, 183|                          példás egyetértésben élt az urával, ami szintén megbabonázóan
25400   9, 183|                     polgári hipokrízisre. Hát még az intim estélyek, melyek megkaptak
25401   9, 183|                        nem volt ám díszítve, mert az ellenkezõ mód nagy hiba
25402   9, 183|                          kis divatárus lány, vagy az elõkelõ grófnõ, de ezzel
25403   9, 183|                         színpadra jogot formálni. Az, aki az élet szép szabadságaira
25404   9, 183|                           jogot formálni. Az, aki az élet szép szabadságaira
25405   9, 183|                           Krisztus a pusztán. Még az urát, férjét is testvérként
25406   9, 183|                         húsz-harminc év alatt még az életnézõ módok is elkerülnek
25407   9, 183|                     gyorsan, mint a gyorsvonatok, az új nõi kalapok s a szenzációk.
25408   9, 184|                           185. HOGYAN CSINÁLÓDNAK AZ ESEMÉNYEK?~Párizs, február
25409   9, 184|                porosz-francia háború, jött Sedan, az asszonynak volt két fia,
25410   9, 184|                       szörnyû tragédia. Élt, sírt az emberi kor legvégsõ határáig
25411   9, 184|                      emberi kor legvégsõ határáig az az asszony, akit boldog
25412   9, 184|                          kor legvégsõ határáig az az asszony, akit boldog korában
25413   9, 184|                          esemény és semmit sem ér az esemény, ha nincs hozzá
25414   9, 184|                       nálunk esemény legyen, mert az eseményhez nem esemény kell,
25415   9, 184|                           lát és fölfúj.~*~Meghal az öreg Coquelin, s egy párizsi
25416   9, 184|                           becsületesen fél. Tehát az el nem ismert Sarah Bernhardt
25417   9, 184|                         van egy kis igaza, amikor az útjában álló, lelketlen,
25418   9, 184|                     komédiás ágálás prototípusát, az öreg Coq-ot, így siratja
25419   9, 184|                     zsenijével eseményt csinálni. Az esemény a százezrek produktuma,
25420   9, 184|                       híres ember. Valamikor majd az okos író sok pénzt fog szerezni,
25421   9, 184|                      pénzt fog szerezni, ha ennek az embernek az élettörténetét
25422   9, 184|                    szerezni, ha ennek az embernek az élettörténetét megírja.
25423   9, 184|                           õ éppen a pénzben látja az emberiség megalázó rabszolgatartóját.
25424   9, 184|                     mindebbõl csak akkor lesz, ha az embernek vannak apródjai,
25425   9, 184|                    embernek vannak apródjai, akik az ilyen dolgokat elhelyezik -
25426   9, 185|                      sokan még most is - szokják. Az Athénée-színházban Nozière
25427   9, 185|                           nem is új és csak annak az új bizonysága, hogy a francia
25428   9, 185|                       Párizs, mikor és hogyan lép az esküdtek elé Félix Faure
25429   9, 185|                  jelszavakat szeret fölújítani, s az egyik legdivatosabb ige
25430   9, 185|                          Kiváló francia kollégánk az újságírásban és a jó publikum
25431   9, 185|                       megteszi elsõ fatális nõnek az emberiség történetében -
25432   9, 185|                     súlyos igazsággal megölte azt az egész szellemes hazugságot,
25433   9, 185|                          a Bibliában, a[z] Madách Az ember tragédiájában, mindenütt,
25434   9, 185|                           úgy gondoltak reá, mint az Asszonyra. De nem azt jelenti-e
25435   9, 185|                           De nem azt jelenti-e ez az Éva bemártása az ügybe,
25436   9, 185|                     jelenti-e ez az Éva bemártása az ügybe, hogy nincsen külön
25437   9, 185|                         aki röviden és egyszerûen az Asszonyt magát mutatja föl
25438   9, 185|                    megokosodtunk. Még csak nem is az asszonyt tartjuk fátumnak,
25439   9, 185|                         értelemben aligha lehetne az Athénée vegyes asszonytársasága
25440   9, 185|                         ismerné. De istenem, elég az az üdvösséghez, élethez
25441   9, 185|                      ismerné. De istenem, elég az az üdvösséghez, élethez és
25442   9, 185|                        élethez és lényeghez, hogy az embert Párizs vagy Budapest
25443   9, 186|                                       187. JÖNNEK AZ ASSZONYOK~Párizs, február
25444   9, 186|                      hónap~[Saját levelezõnktõl.] Az asszonyok, a párizsi asszonyok,
25445   9, 186|                       Goncourt-Akadémia is, rideg az asszonyokkal szemben, hát
25446   9, 186|                         frank-gall-latin-kelta és az angol-szász-ír nõk között.
25447   9, 186|                        angol-szász-ír nõk között. Az angol asszony a szavazati
25448   9, 186|                        francia nõ Akadémiát akar. Az angol nõ rossz regényeket
25449   9, 186|                 irodalomban, mûvészetben követeli az egyenjogúságot. És valljuk
25450   9, 186|                         férfiak. Nekem tetszik ez az arisztokrata feminizmus,
25451   9, 186|                         de ki meri állítani, hogy az angol nõk ambíciója: a parlamentbe-jutás
25452   9, 186|                       fölül tudta múlni. A ruhát, az ékszert, a rózsás hangulatot,
25453   9, 186|                           hiúságukat. Lehet, hogy az északi germán asszony csinálja
25454   9, 186|                      ülnek, de nem mint Kleopátra az Antoniusén. Hanem igenis
25455   9, 186|                      lesznek a teremtés urai. Õk, az asszonyok, akik itt így,
25456   9, 186|                        nézne minden férfira. Csak az a mi szerencsénk, férfiaké,
25457   9, 187|                          a takarítónõmnek meghalt az ura, s egyetlen fiát, a
25458   9, 187|           Franciaországban kevés a protestáns, de az Adrienne néhai férje véletlenül
25459   9, 187|                     kálvinista volt, s kálvinista az André gyerek is. Sikerült
25460   9, 187|                       dolog, s egy délután eljött az Adrienne fiáért egy komoly,
25461   9, 187|                         kenetes ember. Csoda volt az nékem, amikor egy jó félóráig
25462   9, 187|                           diskurálva, rágondoltam az eltávozott úrra s azokra,
25463   9, 187|                   kálvinista Timotheust juttatott az eszembe. Csak éppen, hogy
25464   9, 187|                     gesztusú férfiúra azóta is és az a hitem, hogy Franciaországból
25465   9, 187|                  kocsikázni már vagy két esetben. Az automobil fényes, elektromos,
25466   9, 187|                         legfurcsábbak kerülnek ki az idegenbe. Nem igaz az, hogy
25467   9, 187|                          ki az idegenbe. Nem igaz az, hogy a magyarok csak kompromittálni
25468   9, 187|                         külföldön vannak. De igaz az, hogy a magyarok egy jó
25469   9, 187|                   kompromittálja egész Amerikát s az angol Angolországot. De
25470   9, 187|                        nevét elhallgatom most. Ez az úr kártyázott, s hibák estek
25471   9, 187|                       estek a kártya körül. De ez az úr lehetett volna orosz,
25472   9, 188|                     havában hull a hó, kék arcúak az emberek, s fekete-fehérek
25473   9, 188|                         emberek, s fekete-fehérek az utcák. Párizsból tehát szökni
25474   9, 188|                        gályához láncolva. S indul az ember este fél nyolc órakor
25475   9, 188|                          gyûlölve ki se nézhetnek az éjszakába: fagy-fátyolosak
25476   9, 188|                        éjszakába: fagy-fátyolosak az ablakok. Voltaképpen szamárság
25477   9, 188|                          Voltaképpen szamárság ez az út, ez a hit, hiszen a lapok
25478   9, 188|                     szilvafák élesítik, tarkítják az olajfa-erdõket. De a vonat
25479   9, 188|                     Monacóban vagyunk már, amikor az aloék, kaktuszok szûzek
25480   9, 188|                    francia Riviéra s valószínûleg az olasz is, egészen Velence
25481   9, 188|                         szegény magyaroknak, erre az áradó, egyre szélesebb,
25482   9, 188|                     koronát szántam a bankra, ezt az ezer koronát elveszítem,
25483   9, 188|                         többet egy fillérrel sem.~Az elsõ két napon kedvez neki
25484   9, 188|                          láthatólag fáj neki, aki az ezer koronáját vesztésre
25485   9, 188|                         nem nehéz célhoz érni, ha az ember potom ezer koronát
25486   9, 188|                         hotelben protekcióval kap az elegáns smokk napi harminc
25487   9, 189|                                              190. AZ OMNIBUSZ TETEJÉRÕL~(A komprimált
25488   9, 189|                           nézni a világ folyását, az életet, melyet pedig csak
25489   9, 189|                          mondta, azt mondta, hogy az életet Párizsban az omnibuszok
25490   9, 189|                          hogy az életet Párizsban az omnibuszok tetejérõl, az
25491   9, 189|                          az omnibuszok tetejérõl, az imperiálról lehet legjobban
25492   9, 189|                         esztendõ óta vallom, hogy az ember szálljon be szépen
25493   9, 189|                     szemét, kóborogjon, lesse meg az embereket, akik itt típusokban
25494   9, 189|                        típusokban jelentkeznek, s az életet, mely utálatosan
25495   9, 189|                        majdnem egészen együtt van az a sok millió, mellyel egy
25496   9, 189|                      mellyel egy részvénytársaság az orosz Riviérát fogja megcsinálni.~
25497   9, 189|                         is, de szerephez jutottak az isteni demokrácia minden
25498   9, 189|                       grófné, Stefánia fõhercegnõ az urával, Stern bankár, Henry
25499   9, 189|                          éljenzett, tapsolt a nép az elõkelõségeknek s a gyõztes
25500   9, 189|                        Különben ünnep ünnepet ér, az idõ, ha hûvös is, de napos,