Kötet, Rész

28001  11, 37 |                   boldogtalanság számára.~Az erõ, az élet, a boldogságérzés pedig
28002  11, 37 |                       semmi más baj nincs, csupán az, hogy nem érezzük a szenvedéseinket.
28003  11, 38 |                          szándékú emberek szokták az embert kényszeríteni. A
28004  11, 38 |                 gyûlölettel és harccal várjuk azt az idõt, mikor a jó, új Jézus
28005  11, 38 |                         rossz versekben folytatva az egész Ady-poézist, melyet,
28006  11, 38 |                         mindig bántani akartak, s az utolsó idõkben rettegtem
28007  11, 38 |                         tudja, hogy ma már, éppen az õ nyomorult bizonyítványaik
28008  11, 38 |                       olvasni, azt is tudja, hogy az õ együgyû, de gyûlöletes
28009  11, 38 |                         túl, hiszen elég bûnhõdés az neki, hogy testében élvén,
28010  11, 39 |                        zsigorás kutyát. De én ezt az írást (furcsa szatiszfakció-érzésbõl
28011  11, 39 |                      értelmetlen Nulla megértette az én „homályos"” sõt „értelmetlen”
28012  11, 39 |                           Hülye strófáival próbál az én önkényesen megrövidített
28013  11, 39 |                       magyarázza tovább, hogy mi, az „ó- és újtestamentum fölforgatói”,
28014  11, 39 |                       mutatom meg kifelé is, hogy az új és igaz Messiás-hit,
28015  11, 39 |                          a szocializmus, mennyire az enyém is. „Dunántúli” azt
28016  11, 39 |                     inspirált volna akkor, amikor az új krisztust és krisztusokat (
28017  11, 39 |                   részérõl is becsületrablás. Ezt az új, igaz, jó és fölséges
28018  11, 39 |                      röviden azt jelentette, hogy az urak, papok, farizeu­sok,
28019  11, 39 |                     bántott.~Ez a Rákosi Jenõ, ez az öreg, sokbûnû kriptaember
28020  11, 39 |                            s én már megbocsátanám az õ korszakos bûneit is, de
28021  11, 39 |                        korszakos bûneit is, de ha az õ cégére alatt ütnek, készüljön
28022  11, 40 |                   sorsomban, voltomban. Mégiscsak az került s kerül elébem mindig,
28023  11, 40 |                          de alighanem igazam van. Az én kedves Szép Ernõm (unom
28024  11, 40 |                          unom mindenkinek már azt az ötletét, magyarázatát, hogy
28025  11, 40 |                          s egyben rafinált poéta. Az õ gyönyörû, színpadi mesepoémája,
28026  11, 40 |                      vágott virágként hozzám: „ez az én szerelmes fiam, kiben
28027  11, 40 |                    kedvéért sem tudom a szívbéli, az örök, az abszolút és mûvészi
28028  11, 40 |                        tudom a szívbéli, az örök, az abszolút és mûvészi gyermekséget
28029  11, 40 |               intellektuellel. Drága kék pillangó az õ elsõ meséskönyve[,] az
28030  11, 40 |                          az õ elsõ meséskönyve[,] az õ gyönyörös és ríkató, szép
28031  11, 40 |                           és fájdító rajzaival[,] az elsõ ékes könyvbe került
28032  11, 40 |                         akkor elért volna és üdén az életnek és bölcsességnek
28033  11, 40 |                          életnek és bölcsességnek az az áldása, mely most késõn
28034  11, 40 |                       életnek és bölcsességnek az az áldása, mely most késõn
28035  11, 40 |                        reám.~*~Nem csodálom, hogy az én nagyon kitûnõ barátom,
28036  11, 40 |                          szinte egészen igaza van az olvasó­közönségnek. Két
28037  11, 40 |                   olvasókról beszélek persze), de az én fogadott apámnak, Kabos
28038  11, 40 |                          lírikusok helyébe, talán az õ személyükben is, jönnek
28039  11, 40 |                      személyükben is, jönnek majd az igazi regényírók. Igaz,
28040  11, 41 |                       Magyar szól a románhoz, rét az erdõhöz, de patrióta a patriótához,
28041  11, 41 |                     patrióta a patriótához, ember az emberhez és poéta a poétához,
28042  11, 41 |                szövetséget kössetek a te néped és az én népem ellen? Lant és
28043  11, 41 |                       lehet, nem is akarok, avval az undorral, kétségbeesett
28044  11, 41 |                         fáklyája egy agy, melynek az õrületben rendszere van,
28045  11, 41 |                   borzalmas rendszer, amely körül az õrület kóvályog. Egyezkedtek
28046  11, 41 |                        elõtti, s összebonyolódván az elkerülhetetlen idõkkel,
28047  11, 41 |                        intézményesen segíti hozzá az a kormányzat, mellyel ti
28048  11, 41 |                          ha csoda nem esik, ha ez az ellenforradalom nem csupán
28049  11, 41 |                        ellenforradalom nem csupán az igazi forradalomnak ördögi,
28050  11, 41 |                       Octavian, hogy meg ne értsd az én riongó beszédemet, te,
28051  11, 41 |                     minden népeket, s utálni csak az aljasságot tudom. Ezt is
28052  11, 42 |                                               42. AZ ÉRDEKES ÚJSÁG DEKAMERONJA~„
28053  11, 42 |                             olvastuk meghökkenten az elsõ és parádés, szép kötet
28054  11, 42 |                       banálisan - tettnek nevezni az Érdekes Újság vállalkozását:
28055  11, 42 |                          a tett jutalma: a siker. Az elsõ kötet íróinak ábécés
28056  11, 42 |                     Szomory Dezsõ. A rendszer ez: az írók fényképet adnak a fotográfustól,
28057  11, 42 |                    legjobb novellájukat adják. Ez az utolsó pont a rendszerben,
28058  11, 42 |                           tudatosan nem objektív. Az írók rendszerint igen keveset
28059  11, 42 |                          maguk írásaihoz, viszont az Érdekes Újság jól teszi,
28060  11, 42 |                        Újság jól teszi, ha inkább az íróra bízza a ráhibázást,
28061  11, 42 |                   Mindenesetre abban nem tévedhet az író, hogy miféle akarna
28062  11, 42 |                        majdnem reménytelen útján. Az elsõ, bemutató kötetnek
28063  11, 42 |                          Tehát ez a könyv valóban az, s hisszük, hogy a többi
28064  11, 42 |                          hisszük, hogy a többi is az lesz: akárhogyan forduljon
28065  11, 42 |                     Olvassa el, aki nem hiszi ezt az elsõ kötetet (én, bocsánat,
28066  11, 43 |                   követelek privilégiumot, csupán az egészen gyöngék miatt szólok,
28067  11, 43 |                           életét, tehát líráját s az napokét is, amelyekben üreseknek
28068  11, 43 |                      véljük magunkat. E forma nem az enyém, de mindenkié, a Lengyelé
28069  11, 43 |                          hátha mégis belekezdenék az én lírikus naplómba? Persze
28070  11, 43 |                        naivan. Ha netán megkezdem az én esztendõs, verses naplómat,
28071  11, 44 |                                               44. AZ IFJÚSÁG KORA~Kedves Szerkesztõ
28072  11, 44 |                         Szerkesztõ Uram, a zilahi Az Ifjúság címû diáklap tegnapi
28073  11, 44 |                        lapunk volt, de én itt már az új Juvenalis szerepét akartam
28074  11, 44 |                 kortársaim erõsebbek voltak, s ez az igazán ma is hézagpótló
28075  11, 44 |              Reménytelenül szerettem akkor is, és az önképzõkör, melynek az ötödik
28076  11, 44 |                         és az önképzõkör, melynek az ötödik és hatodik klasszis
28077  11, 44 |                        után, heccbõl bontatta fel az én úgynevezett jeligés levélkémet.
28078  11, 44 |                         mást szeret, azt is, hogy az önképzõkör hetedikesei és
28079  11, 44 |                         nyomorult irigyek, s hogy az egész élet nem ér semmit,
28080  11, 44 |                          még Erdélyben egy kicsit az elsõéves filozófust jelentette
28081  11, 45 |            összebarátkoztak, mint a teljes ország az õ Budapestjével, holott
28082  11, 45 |                         sõt mindig elõtte haladt. Az immár legendás Iványi óta
28083  11, 45 |                       most õt jubilálják. Írót ad az isten többet, mint kéne,
28084  11, 45 |                         de adorálásig térdelt, ha az újságíróban írót érzett
28085  11, 45 |                   jubilált vidéki szerkesztõ, aki az írótalentumot úgy tudta
28086  11, 45 |                     Biharnak és Nagyváradnak?” Ez az önzetlenség tette Nagyváradot
28087  11, 45 |                         látta meg s küldte tovább az embereit. Irodalomban, újságírásban,
28088  11, 45 |                    ágálásában Budapesten s szerte az országban bevált nevek és
28089  11, 46 |                         erõhöz jutok, ott leszek. Az emlékezés és ünnepi alkalom
28090  11, 46 |                        alkalom szárnyakon visznek az én régi, nagyszerû, biztató,
28091  11, 47 |                          mutogató vezetõnk:~- Nem az a baj - valahogyan ezt mondta
28092  11, 47 |                           s e kultúra reménytelen az igazi kultúra számára.~Oláh
28093  11, 47 |                 vigasztalanul Debrecené marad. Ez az „izmos féltalentum”, mint
28094  11, 47 |                        éljek, így beszél a borból az igazság. Csõdös vagy csak
28095  11, 47 |                    szeretnék, ha elgondolom, hogy az irodalom, mely csak igaziaknál
28096  11, 47 |                          Gáborról, hogy közibevág az egy lónak, és úgy robog:
28097  11, 48 |                   csakugyan olyan szomorú ember-e az én szomorú Szép Ernõm? Szomorú
28098  11, 48 |                           a szomorúság a vagyona, az ereje, s aki a szomorúsággal
28099  11, 48 |                         de íme, vidám vagyok. Ha „az isten birodalmában odafenn
28100  11, 48 |                      birodalmában odafenn a jóság az egyetlen udvarképesség”,
28101  11, 48 |                        annál jobban mulatsz ebben az egyetlen életben” - tanácsolja
28102  11, 48 |                           élet, és én is élek, és az élet minden pici villanása
28103  11, 48 |                          villanása megragyogtatja az arcom - így ujjonghat Szép
28104  11, 48 |                           így ujjonghat Szép Ernõ az õ szomorúságában. Ezek a
28105  11, 49 |                       hosszú cikket csak akkor ír az ember, ha soronként fizetik.
28106  11, 49 |                        kis grimász akart ez lenni az író privát életébe szemtelenül
28107  11, 49 |                           s ama poétának s nekem, az embernek is legkedvesebb.
28108  11, 49 |                       látszatra sem rászabadítani az irodalmiaskodó plebset a
28109  11, 50 |                           fejlõdtetni akarta õket az ottomán és osztrák feudalizmusok
28110  11, 50 |                  kérlelhetetlen dühû vérebei. Azt az átkot, amit rossz helyütt
28111  11, 50 |             megmentésünkért legkevesebbet mívelne az a németség, mely minket
28112  11, 50 |                         mely még ma is úgy tartja az erdélyi szászságot, balti
28113  11, 50 |                     Károlyi látja legjobban, hogy az egyensúly, a mi szegény
28114  11, 50 |                    szentpétervári úttól, mivel ez az út már sok ezrünk szívében
28115  11, 51 |                          lírával hajítja ki magát az életbe, s ez csupán a mûfajnak
28116  11, 51 |                           sirattató bizonysága és az embrionalizmusé, ha tetszik
28117  11, 51 |                       Ifjaink nem látják ma, hogy az a régi versepoka lezajlott,
28118  11, 51 |                   lezajlott, már-már majdnem csak az irodalomé, s csak egy-két
28119  11, 51 |                          kihullott valaki számára az olvasóké is, kiket tagadhatatlanul
28120  11, 51 |                    tagadhatatlanul megszámosított az a pár év, de ízlésben finnyásabbá
28121  11, 51 |                finnyásabbá is tett.~Nos, és a baj az, hogy a mi ifjú poétáink
28122  11, 51 |                            Csak egyszer járnák be az országot, no meg igazándiban
28123  11, 51 |                igazándiban Pestet, mely mégiscsak az ország - elrémülnének. Ilyen
28124  11, 51 |                   futurizmust, s formákat keresni az egész világnak. Akiket most
28125  11, 51 |                        elképzelnie és affektálnia az át nem éltek helyett. Roppant
28126  11, 51 |                          költõm (Farkas Antal nem az, és külön áll), a legtöbb
28127  11, 52 |                       mindenféle, de kiváltképpen az új skandináv „nyugatosok”
28128  11, 52 |                    helyzetével. Úgy látszik, hogy az ifjúság még a mûvészi átidomításhoz
28129  11, 52 |                        sem érthet, holott ez csak az elsõ stáció volna a mûvészi
28130  11, 52 |                         mûvészi megcsinálás felé. Az ifjúság, mely kinél-kinél
28131  11, 52 |                          ha csalódnánk benne, nem az õ nemes írói ambícióján,
28132  11, 53 |                                               53. AZ ÉLHETETLEN HALHATATLANSÁG~
28133  11, 53 |                         ÉLHETETLEN HALHATATLANSÁG~Az történt, hogy az Irodalomtörténet
28134  11, 53 |                   HALHATATLANSÁG~Az történt, hogy az Irodalomtörténet címû folyóirat,
28135  11, 53 |                            ha szomorító is, midõn az emberrõl könyveket írnak,
28136  11, 53 |                        szemben majdnem lehetetlen az igaz kritika, s ezt a kérdést
28137  11, 53 |                           hogy kimondta ez ügyben az utolsó szót. Általában,
28138  11, 53 |                            Általában, hogy mernek az emberek elébe kerülni a
28139  11, 53 |                      Coppée-nak. Nagyon fájna, ha az embereket nem érdekelné
28140  11, 53 |                        érdekelné s foglalkoztatná az én poézisom, de jobban fáj,
28141  11, 53 |                       élek, és meddig fogok írni. Az Irodalomtörténettel s annak
28142  11, 53 |                       nagyon szeretek, elintéztem az afféromat. De most szeretnék
28143  11, 53 |                         türelemmel, ne adja nekem az élhetetlen halhatatlanságot,
28144  11, 54 |                                       54. [BESZÉD AZ ORSZÁGOS POLGÁRI RADIKÁLIS
28145  11, 54 |                     Oszkár mellett. És ha szabad, az én nem gyáva, bár szerény
28146  11, 54 |                          polgárságának, hogy most az eredmény boldog büszkeségével
28147  11, 55 |                                               55. AZ ÚJ GYÜLEKEZET~A Nyugat matinéján
28148  11, 55 |                         állottam utolszor szemben az én nagyváradi publikumommal.
28149  11, 55 |                          akkor: mindenki szerette az irodalmat Nagyváradon is.
28150  11, 55 |                           mitläuferek elmaradtak. Az irodalmat azok szeretik
28151  11, 55 |                        azok szeretik csak, akiket az irodalom is pirulás nélkül
28152  11, 55 |                           lehetett.~Ma Nagyvárad, az a Nagyvárad mutatta meg
28153  11, 56 |                   finomabban, mûvészibben éli azt az életet, amely miatt Bölöny
28154  11, 56 |                          könyve azt mutatja, hogy az íróság megmaradt szerelmének,
28155  11, 56 |                          hogy dilettáns, mert nem az, hanem a legszebb értelmû
28156  11, 56 |                   eszünkbe ez a könyv. Való, hogy az erdélyi mágnásírók emlékeztetõ
28157  11, 56 |                      fájdalmas, hogy nem lehetett az õ tovább, magasabbra lobogásuk.
28158  11, 56 |                     egyre-kettõre egy új könyvvel az lesz, amiknek bizonyosan
28159  11, 57 |                      KOZÁRI GYULA KÖNYVE~(Pascal. Az Emberi okmányok második
28160  11, 58 |                    ANATOLE FRANCE~Anatole France, az ember, engem valami tíz
28161  11, 58 |               legkomiszabb is. Mégis testvéreimet az Úrban, Párizsban és a latinságban
28162  11, 58 |                      kormányzat, nem a mob, hanem az örök francia géniusz. Jaj
28163  11, 58 |                      világ legkülönb optimistája, az Ember. Nem is elég, ha azt
28164  11, 58 |                         Ember, mert õ a könyvében az angyalok országában jár.
28165  11, 58 |                  szeretetét s küzdelmét ráruházza az egész Földre s minden teremtményére,
28166  11, 58 |                         teremtményére, ha netalán az Ember eljátssza az érdemesség
28167  11, 58 |                        netalán az Ember eljátssza az érdemesség jogát. És az
28168  11, 58 |                           az érdemesség jogát. És az egész Mindenségre is, mert
28169  11, 59 |                      dadogva próbálja összeszedni az ellesett mentõ frázisokat.
28170  11, 60 |                                               60. AZ EGYETLENEK SORSA~Mégis,
28171  11, 60 |                      SORSA~Mégis, mi fog történni az igazi egyetlenekkel, a dölyfös
28172  11, 60 |                           a különb világot, õket, az övékét? Az õ katasztrófáik
28173  11, 60 |                         világot, õket, az övékét? Az õ katasztrófáik még a világkatasztrófában
28174  11, 60 |             világkatasztrófában is megrendítõk, s az õ világaik nem tûrik el
28175  11, 60 |                             aki egyetlen. Õk most az árammutatók, erõmérõk, s
28176  11, 61 |                                               61. AZ ÚJ MILITARIZMUS~Lehet, igazuk
28177  11, 61 |                            akik azt remélik, hogy az embereket különbekké fogja
28178  11, 61 |                  különbekké fogja uniform[iz]álni az Idõk jelen tanfolyama. Sohse
28179  11, 61 |                           szabadabb, sõt jogosabb az optimizmus, mint most, s
28180  11, 61 |                      korhoz katonás virtus illik. Az azonban valószínûtlen, hogy
28181  11, 61 |                megérkeznék a második problémájuk. Az elsõ a szocializmus volt,
28182  11, 61 |                         nélkül úgy, ahogy értünk. Az új militarizmus, mely természetesen
28183  11, 61 |                          A szocializmus segítette az új tömegeket formáló háborút,
28184  11, 61 |                      tömegeket formáló háborút, s az új militarizmus tömegeirõl
28185  11, 62 |                        mostanában, mert a mûvész, az asszony és az Élet meg szoktak
28186  11, 62 |                           a mûvész, az asszony és az Élet meg szoktak szépülni,
28187  11, 62 |                           sohse volt szeretettebb az asszonyiság, a mûvészet
28188  11, 62 |                        asszonyiság, a mûvészet és az Élet, mint ma. S ez evangéliumos
28189  11, 62 |                    fosztogatják s éktelenítik. Jó az ilyen agyonszántott föld,
28190  11, 62 |               agyonszántott föld, mint én vagyok, az ilyen mag-õrzésében kiszámíthatatlan
28191  11, 62 |                       Madame: segítsen most nekem az igaz Múlt megvédésében.
28192  11, 62 |                         csattog szerteszét, abban az örömben élvén, hogy most
28193  11, 62 |                        mindig ugyanaz mégis, mert az ember szürcsölõ képessége
28194  11, 62 |                     alig-alig nõtt valamit, s még az irtózattal is úgy van, mint
28195  11, 62 |                         sok kín csak fantáziálás, az új nem új, a Múlt nem Múlt,
28196  11, 62 |                        szebb ajándékot nem kapott az ember, és Párizs csakugyan
28197  11, 62 |                        ember, és Párizs csakugyan az új Athén volt. Be rejtett
28198  11, 62 |                        megkapta-e magát, s mi van az én belga-francia íróbará­
28199  11, 62 |                         egyszerre csak megõrülhet az egész világ? Éppen úgy jártam
28200  11, 63 |                      jobban elnémított, kiformált az államok, a népek, a világok
28201  11, 63 |                           Átkozott, szép fajta ez az enyém, ez a mienk, mely
28202  11, 63 |                           után is azt üzeni, hogy az õ sorsa a legrosszabb, és
28203  11, 64 |                       majdnem jól is csinálja. De az én nagy örömöm mégis az,
28204  11, 64 |                           az én nagy örömöm mégis az, hogy a fiúk éppen olyan
28205  11, 64 |                        valánk, s hogy nem is igaz az, mintha: inter arma etc.
28206  11, 65 |                            Madame Prétérite, hogy az Emberiség, a maga egészében,
28207  11, 65 |              megbocsátanak önmaguknak. Õnagysága, az Emberiség, alig várja már,
28208  11, 65 |                          önmagának vigasztalóbbat az Emberiség, mint a bûnöket?
28209  11, 65 |                         bûnökbõl, éppen úgy, mint az asszonyokéiból, erényt csinál
28210  11, 65 |                           bók! Valóban csak a nõi az örök, s már régen kellett
28211  11, 65 |                           már régen kellett volna az okosabbaknak, a férfiaknak,
28212  11, 65 |                       kezdeni a kikerülhetetlent, az elasszonyosodást.~*~Szeretné
28213  11, 65 |                        éppen olyan bátorság, mint az asszony félénksége: gyáva
28214  11, 65 |                     minden ellen, önmagunk ellen, az Ellen ellen. Szemünkre vetik,
28215  11, 65 |                       avagy mi nem tetszik nekem? Az ember arra teremtõdött,
28216  11, 65 |                        csak percnyi illúzió, s ha az egész egy szép, asszonyos
28217  11, 65 |                         hazugság?~Szeretem azokat az embereket, akik gondolkozva
28218  11, 65 |                   jólnevelt, túlfinomult gyermeke az Emberiségnek, ha viszont
28219  11, 65 |                   Emberiségnek, ha viszont nem is az az idegen, akire a „széplelkek”
28220  11, 65 |                Emberiségnek, ha viszont nem is az az idegen, akire a „széplelkek”
28221  11, 65 |                       ezek annyival szebben élnek az embereknél, amennyi kivonandó
28222  11, 65 |                        kivonandó intellektusukból az embertõl eltanult.~*~Csókolom
28223  11, 66 |                     aligha szoríthatok már és még az életben kezet, holott ez
28224  11, 66 |                       annyi fájás között, amennyi az ilyen fajtájú, furcsa embert
28225  11, 66 |                           visznek a Halál elé, ez az ármádiának a haszna vagy
28226  11, 66 |                     dehogy látom, érzem, hogy ezt az undok játékot se játékosként,
28227  11, 66 |                       kapott, s erre a megfejtést az óromantikus Goga Octaviánok
28228  11, 66 |                           lenni. És legfõbbképpen az fáj, hogy e nekem szimpatikus
28229  11, 66 |                     megengedi; hogy embert lásson az emberben, s terhelt, teli
28230  11, 67 |                           mert nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen
28231  11, 67 |                        földrõl fölemelem szememet az egy, örök Változhatatlant
28232  11, 67 |              tanítványaként a názáreti Mesternek, az isteni csodarabbinak, elmondja
28233  11, 67 |                     kedves, jó papom ott Gyúrón - az Istent és a háborút ne írjuk
28234  11, 67 |                          ki egy cégérre. Ma divat az imádság, s mindegyik nemzet
28235  11, 67 |                  tiltakozik, Jézus nevében, hogy "az Istennek oksági köze volna
28236  11, 67 |                          köze volna a háborúhoz", az "élõ Isten" nevében tiltakozik
28237  11, 67 |                    barátságba vittek. (Csodálatos az, hogy Magyarországon milyen
28238  11, 67 |                       többet nem tudnának mondani az írásból innen-onnan kikapott
28239  11, 67 |                   professzort juttatja eszembe ez az írás: óvatos, szabályos
28240  11, 67 |                           Lajos, be szeretném, ha az írásod megadta volna lelked
28241  11, 68 |                         és ez fáj. Messze írom én az én leveleimet, ha írom,
28242  11, 68 |                              ma már Képzelt­séged az egyetlen, kit meg tud test[
28243  11, 68 |                     számára írásom. Egyetlenséged az én irgalmas Éjszakám, kibe
28244  11, 68 |              ki-kimaradásokkal is írhassak olykor az én Serájámnak. Igen[,] Serájának,
28245  11, 68 |                          egy követ, és hajítsd be az Eufrátesz közepibe.” Boldog
28246  11, 68 |                       következendõ vala." Madame, az én leveleim, az én könyvem
28247  11, 68 |                           Madame, az én leveleim, az én könyvem a szomorú fojtottságnak
28248  11, 68 |                          és könyve.~*~Jött hozzám az én barátaim közül az erõs,
28249  11, 68 |                       hozzám az én barátaim közül az erõs, akinek az ereje szép
28250  11, 68 |                    barátaim közül az erõs, akinek az ereje szép és magyar, s
28251  11, 68 |                 Megdöbbentünk, s visszakeseredett az arcunk, bizonyosan mind
28252  11, 68 |                           minden seregeit. Most õ az Úr, s boldog lehet az ember,
28253  11, 68 |                           õ az Úr, s boldog lehet az ember, ha õt szolgálhatja,
28254  11, 68 |                           szükségesebb emberfajta az övékénél, mikor túl kell
28255  11, 69 |                            én házasodni Pestre, õ az uzsoki halálba, s egyetlen
28256  11, 69 |                      járok, messze tõled. De csak az orrod vére induljon meg,
28257  11, 69 |                         érted, akárhová.~Valóban, az én jóságos verekedõ embereim
28258  11, 69 |                        Zubolynak, egy-két verssor az én átkozott s általa mindig
28259  11, 70 |                        került, s ott kikelt benne az õsi rejtõzködõ finomság.
28260  11, 71 |                          kicsi bárba. Emlékszel-e az öregedõ asszonyra, a bár
28261  11, 71 |                       volt a Carmen barátnõje is, az a furcsa és budapesties
28262  11, 71 |                           is szerezhetnénk annyit az irodalomban. A többiek nem
28263  11, 72 |                        korunkban néhányan már ezt az Ágostont lebecsültük, kellemetlen
28264  11, 72 |                    Heinrich Gusztáv nem kapta meg az Akadémia nagydíját is. Én
28265  11, 72 |                            Akkor talán ébredeznek az emberek: nem szeretem az
28266  11, 72 |                          az emberek: nem szeretem az apró javításokat egy gépezeten,
28267  11, 72 |                        sem jó.~III.~És most üzlet~Az apám kicsi földjén még mindig
28268  11, 72 |                         jól egyenek. Kár, kár, és az ember a világháború legförgetegesebb
28269  11, 73 |                            TÁVOL A CSATATÉRTÕL~I.~Az értelmetlen versek~„Venit
28270  11, 73 |                           valamit, mert még ebben az istenítélet-idõben is szigorúan
28271  11, 73 |                         és érzett élet. S itt nem az a baj, hogy kiestem az Idõbõl,
28272  11, 73 |                        nem az a baj, hogy kiestem az Idõbõl, de hogy e verseknek
28273  11, 73 |                          e verseknek szörnyû nagy az aktualitásuk. A Háború elõtt
28274  11, 73 |                           hogy most lettem azután az igazi értelmetlen Ady azoknak,
28275  11, 74 |                         pápánál~Szép dolog bizony az, hogy Rodin most jutott
28276  11, 74 |                         jutott egy élõ pápához, s az elõkelõ Benedek most mintáztatta
28277  11, 74 |                          Péter-i avagy pheidiaszi az õ életük most, ebben a világban.
28278  11, 74 |                   belsejükben fekete-pirosan kelt az emlék vagy sejtés elõdeikre,
28279  11, 74 |                 talán-talán valaha, valamikor ezt az iszonyú most-at sok évszázados
28280  11, 74 |                       szántással elvetették.~III.~Az öreg vátesz~Vidéki újságíróskodásom
28281  11, 74 |                            Hogyan tudtunk nevetni az akkori fiatal intellektuálisok
28282  11, 74 |               hamarkodásával és fölényes gõgjével az öregen. Õ pedig egy év óta
28283  11, 74 |                         állhasson testvéreiért. S az öreg is, hatvanon fölül
28284  11, 74 |                           akkor régen kacagni ezt az öreg váteszt.~Világ 1915.
28285  11, 75 |                          s a francia Dordogne-ban az õsember nyomában járt, éppen
28286  11, 75 |                  szegénynek elülrõl kell kezdenie az õsember nyomozását. Azaz
28287  11, 75 |                     kellene kezdenie, de hát e[z] az Otto Hauser, német svájci
28288  11, 75 |                       elvét. S azt is tudja, hogy az államok, dinasztiák a hospitalitást
28289  11, 75 |                         értik régen s ma is, hogy az országhatárokat ne barátsággal
28290  11, 75 |                    beérkezni, majd a háború után, az egotizmus (gondolom, Barrès
28291  11, 75 |                            korszaka. A kiválóknak az lesz a dolguk, hogy szeparálják
28292  11, 75 |                           belevihetõ tömegektõl s az állami parancsoktól. Fáj
28293  11, 75 |                   kasztját. Mindegy: vallom, hogy az õsember: ma-ember, s hogy
28294  11, 75 |                       Otto Hausernek búslakodnia: az õsember megvan, s csak az
28295  11, 75 |                         az õsember megvan, s csak az új-ember fölkutatása nehéz,
28296  11, 76 |            majális-ünnepen. „Támada pedig a Sátán az Izrael ellen, és felindítaná
28297  11, 76 |                        Dávidot, hogy megszámlálja az Izraelt.” Az Úrnak persze
28298  11, 76 |                         megszámlálja az Izraelt.” Az Úrnak persze nem tetszett
28299  11, 76 |                         persze nem tetszett ez, s az Úr Angyala a Biblia szerint
28300  11, 76 |                        uraid szerint büntet téged az Úr. Mert a hatalmasabb,
28301  11, 77 |                CSATATÉRTÕL~I.~A nagy szolidaritás~Az emberek ennyi kín árán még
28302  11, 77 |                           szép és ritka történik, az mindig az egyéniség fokozott
28303  11, 77 |                         ritka történik, az mindig az egyéniség fokozott diadala.
28304  11, 77 |                    elsodor a kényszerû áradat, de az igaziak kissé jajgatva s
28305  11, 77 |                   jajgatva s kétségeskedve úsznak az árral. Az emberek bizony
28306  11, 77 |                    kétségeskedve úsznak az árral. Az emberek bizony nem lesznek
28307  11, 77 |                         mint valaha - a különbek, az egyéniségek kultusza.~[III.]~
28308  11, 77 |                        Okvetlenül folytatódni fog az Élet, s miért nem lehet
28309  11, 78 |                           Jött éve csodáknak~Most az Eget nézi mindenki, még
28310  11, 78 |                         nézi mindenki, még én is, az Eget, mely a legóbb viaskodások
28311  11, 78 |                          a legóbb viaskodások óta az Ember néznivalója. Csillagraj,
28312  11, 78 |                  Megbámultam, de vegyék ki belõle az égi jel értelmét mások,
28313  11, 78 |                       volna öldöklésben igazolnia az életét, mint ahogy a svájci
28314  11, 79 |                      szokták. Aki a Napot (s vele az Életet) szereti, szeresse
28315  11, 79 |                      harcbavivõ kultúrállamok. De az igazi pogány ma is csak
28316  11, 79 |                         rettenetei közé jut is, s az igazi madár gõgösen és hibátlanul
28317  11, 79 |                          fantáziáját kövessük: ha az ember nem alkalmas a jóságra,
28318  11, 79 |                     kereszténységünket. Gaz volna az a képességes ember, aki
28319  11, 79 |                           a képességes ember, aki az emberben, bármennyire lealacsonyítható,
28320  11, 79 |                         fejlõdõt, kik[!] a Napot, az Életet, a Boldogságot fogják[!]
28321  11, 79 |                        emlék útjában fog állhatni az õ eleven szándékainak. Így
28322  11, 79 |                         meg, akárhogy élesztgetik az érdekeltek, a hõsi romantika
28323  11, 79 |                      romantika s jön világosságra az, hogy minden nagy eszméért
28324  11, 80 |                          dacos magyar vagyok, s õ az én rokonom.~Ny 1915. augusztus
28325  11, 81 |                                               81. AZ OLÁH MUMUS~Az oláh mumus
28326  11, 81 |                                 81. AZ OLÁH MUMUS~Az oláh mumus elszenvedhetõ,
28327  11, 81 |                        városra intek. Belepusztul az oláh, ha ilyen kultúrás
28328  11, 81 |                           s meg is fogjuk õrizni. Az oláh mumus nem mumus, s
28329  11, 82 |                           hõsei~Nem tudhatják azt az új Hannibálok népei, hogy
28330  11, 82 |                      Szebb a szomorúnál, pedig ma az a legszebb, ahogy ezek a
28331  11, 82 |                        produkálnak? Valóban pedig az az igazság, hogy Napóleonnak
28332  11, 82 |                     produkálnak? Valóban pedig az az igazság, hogy Napóleonnak
28333  11, 82 |                         befejezõjét. De hát éppen az az emberiség baja, hogy
28334  11, 82 |                      befejezõjét. De hát éppen az az emberiség baja, hogy még
28335  11, 83 |                      horizonokat s nem keresgélni az újakat. De hát én, én legalább,
28336  11, 84 |                        sajnálom azokat is, kiknek az írás szomorú, buta mestersége
28337  11, 84 |                       nagy dolog, Csak ne kellene az igaziaknak most is írniok,
28338  11, 84 |                  igaziaknak most is írniok, mikor az igaziak írhatják le legbajosabban
28339  11, 84 |                         írhatják le legbajosabban az igazat.~Világ 1915. szeptember
28340  11, 85 |                         küldtek el ma nekem, mely az én hanyatlásomat is a te
28341  11, 85 |             legszélesebbet mondani a magyarnak és az embernek. Hanyatlok, ha
28342  11, 85 |                            s csak a politikának s az új háborúnak szállíthat
28343  11, 85 |                           új háborúnak szállíthat az ember. De ez nem annyira
28344  11, 85 |                           már így rendezkedjenek. Az ember megbocsátja, hogy
28345  11, 86 |                      Rippl-Rónai Józsefnek hívnak az emberek idelenn s az angyalok
28346  11, 86 |                       hívnak az emberek idelenn s az angyalok odafenn. Elsõ találkozásom
28347  11, 86 |                          szemei pedig szebbek.~Ez az öreg, szép fiú bizonyosan
28348  11, 86 |                          ez ráfér.~Nem akarta, de az egész világ ismeri, s elismeri
28349  11, 87 |                          CSATATÉRTÕL~I.~Hervadnak az asszonyaink~Hervadnak, csúnyulnak
28350  11, 87 |                 asszonyaink~Hervadnak, csúnyulnak az asszonyaink és leányaink
28351  11, 87 |                   szorulni. Hervadnak, csúnyulnak az asszonyaink, leányaink,
28352  11, 88 |                           TÁVOL A CSATATÉRTÕL~I.~„Az Elit kálváriája”~Íme, Jászi
28353  11, 88 |                         célba, s hányszor kellett az íjat akarattal félrébb rántani.
28354  11, 88 |                           lehet mondani, s nálunk az aljas árralúszók milyen
28355  11, 88 |                      furcsa, hogy évekkel ezelõtt az én nagyszerû Leopold Lajosom,
28356  11, 88 |                       szégyen - mi mégiscsak arra az utálatos franciára hasonlítunk.~
28357  11, 88 |                          megjegyzést kell tennem. Az Isten kell nekünk valóban,
28358  11, 88 |                        tényleg „át kell dolgozni” az Istent, aki kegyelmes és
28359  11, 88 |                    imádandó közös Istenrõl. De ez az Isten némi tudással legyen
28360  11, 88 |                          s szenvedve gondolkoztak az emberrõl, minden emberrõl.
28361  11, 88 |                          vagyok humanista, de ezt az egyet, ezt a princípiumot,
28362  11, 89 |                      ember készül megvagyonosodva az életben maradók nyakára
28363  11, 89 |                           marad közülünk. És mert az élet vissza szokott térni
28364  11, 89 |                         élet vissza szokott térni az õ rendes kerékvágásába,
28365  11, 89 |                         két veje s három fia küzd az imádott hazáért”, engem
28366  11, 89 |                         némber is írhatott. A vád az, hogy én csak es[e]tenként
28367  11, 89 |                           igazán régen túl vagyok az ismert nevûek kikerülhetetlen
28368  11, 89 |                         szánakozásomat küldhetem, az emberi gonoszság és butaság
28369  11, 89 |                           a szíved megint elõbb s az én szívem helyett szólott.
28370  11, 90 |                            TÁVOL A CSATATÉRTÕL~I.~Az Állam siratása~Az Állam
28371  11, 90 |                  CSATATÉRTÕL~I.~Az Állam siratása~Az Állam sokszor ríkatott meg
28372  11, 90 |                           és mégis fáj, hogy most az Államot nekem és most kell
28373  11, 90 |                           egy jeles barátom írja: az Állam (nehogy baj történjék
28374  11, 90 |                          a cenzúrával - általában az állam) megbukott a Háborúban.
28375  11, 91 |                      hiányzik belõle olyan nagyon az André Chénier-k, Lamartine-ok,
28376  11, 91 |                           D’Annunzio elérte avval az álmát, hogy királya karon
28377  11, 91 |                       véletlenül nem porosz költõ az ember? Valahogyan mégsem
28378  11, 91 |                          hogy ki is maradnak, bár az se biztos, egy olyan „alkalom”
28379  11, 92 |                       levélben bepanaszolta nekem az Életet. Olyan szép levélben,
28380  11, 92 |                        még a háború elõtt voltak, az embert csak meggyötörni
28381  11, 92 |                          rangú katonának a fia ez az én poétafiam, szenzibilis,
28382  11, 92 |                           szívesen veti magát alá az ember kötelezõ becsületességgel
28383  11, 92 |              egyoldalúsága mellett is zseniális s az emberi észhez […] struktúrájáról,
28384  11, 92 |                        félredobása”… „Talán ebben az életformában is van tartalom
28385  11, 92 |                          tartalmak megtalálásának az öröme fog kielégíteni. De
28386  11, 92 |                          régi és finom idõknek és az én némaságom. Lehet, hogy
28387  11, 92 |                            de én azt hiszem, hogy az Élet, s az is csak egyelõre”…
28388  11, 92 |                           hiszem, hogy az Élet, s az is csak egyelõre”… Alig
28389  11, 92 |                         és vigasztalóbb szavakat. Az én kis barátom bepanaszolta
28390  11, 92 |                          kis barátom bepanaszolta az Életet, de azonnal föl is
28391  11, 92 |                           azonnal föl is mentette az[t] a katonás, kedves, alig
28392  11, 92 |                        élõ ifjúságunk. Üzenem hát az én poétagyermekemnek: nagy
28393  11, 92 |                          csúfság esett ugyan most az emberfajtával, de mégis
28394  11, 92 |                     emberfajtával, de mégis éljen az Élet. Kik meghalunk, kik
28395  11, 92 |                    meghalunk, kik megmaradunk, de az Élet, ez a soha még kedvesebben
28396  11, 92 |                      szent, igaz és csalhatatlan. Az én katonafiam igaz mûvész,
28397  11, 93 |                      valamikor mentorom, szerette az asszonyokat, még ha leányok
28398  11, 93 |                          végre is fölébresztettem az öreget. Én akkor Marseille-bõl,
28399  11, 93 |                    Marseille-bõl, hajón jöttem, s az én fölébredt s paralitikusnak
28400  11, 93 |                      hónap alatt, mint [amennyit] az õ kényszerû és lefoglalt
28401  11, 93 |                          le tudtak paskolni annak az erkölcsnek nevében, melytõl
28402  11, 93 |                      olyan beszédet, mint például az új francia premieré, Briand-é,
28403  11, 93 |                     cikkhez hozzáírom, hogy nincs az a világkatasztrófa s utána
28404  11, 94 |                          tisztességesnek tartja-e az ilyen irodalmi vagy politikai
28405  11, 95 |                          túltesz. Azt hiszi, hogy az élet olyan, mint a régi
28406  11, 95 |                    társadalmi élet balságai.~Csak az menthet engem, hogy a feudális-klerikális
28407  11, 95 |                        azt képzeli, hogy a háború az õ számára s kedveltjeinek
28408  11, 95 |                      pusztít el bennünket, s hogy az õ olvasói még a régiek:
28409  11, 95 |                    örülnek, kijelentem, hogy vége az aggságenyhítõ harcoknak:
28410  11, 95 |                 aggságenyhítõ harcoknak: én ezzel az úrral, akirõl olyan sokat
28411  11, 95 |                          vele diskurálni, de hogy az én magyar patriotizmusomat
28412  11, 95 |                     Rákosi Jenõ környezetét, hogy az elvénhült gyermek kezében
28413  11, 96 |                   ajánlotta. Én szívesen fogadtam az írást, mert ebben viszonzását
28414  11, 96 |                   inszinuálta, hogy Hatvany Lajos az én mecénásom. Ugyanaz a
28415  11, 97 |                          örüljünk már, mivel, ah! az elmúlt ~Gyászos esztendő
28416  11, 97 |                      Ilyen örömmel!~Boldog ország az, s az aranyvilágnak ~Látszik
28417  11, 97 |                      örömmel!~Boldog ország az, s az aranyvilágnak ~Látszik ott
28418  11, 97 |                       hada kinn is.~Boldog ország az, hol az árva s özvegy ~Nem
28419  11, 97 |                         is.~Boldog ország az, hol az árva s özvegy ~Nem bocsát
28420  11, 97 |                         özvegy ~Nem bocsát sírván az egekre átkot, ~Szántogat
28421  11, 97 |                         ottan, ~Gazdag a kalmár s az egész közönség, ~Ott tanít
28422  11, 97 |                         bölcs, danol a poéta,~ Él az igazság.~Ah, ti felperzselt
28423  11, 97 |                   ecsetemre venni -~Átkozott volt az, ki előbb örök hírt~ Hadba
28424  11, 98 |                 bizonyosan tudja jól, hogy õ most az irodalom munkáját pótolja.
28425  11, 98 |                   barátaimmal is, de beszélgettem az éppen olyan éles szemû és
28426  11, 98 |                      Franciáéknál, németeknél ezt az érdeklõdést, ezt a kíváncsiságot,
28427  11, 98 |                        napok legendáit is jólesik az embereknek megölve látniok,
28428  11, 98 |                          nagy sikerrel.~Ám nálunk az irodalom, mely túlnépesedve
28429  11, 98 |                        egyszóval meg lehet érteni az írói gyávaságot, mely nem
28430  11, 98 |                         aláaknázott kis területe.~Az én Székely Aladár barátom
28431  11, 98 |                           fenyegetése nélkül állt az irodalom helyére. Kell,
28432  11, 98 |                           való”, de éppen itt van az irodalmisága is: igaz, kérlelhetetlen
28433  11, 98 |                        mûvészi.~Szeretem, hogy ez az album megjelenik, s örülök,
28434  11, 99 |                           zabáltak és zabáltattak az én szénámból. Már eleve
28435  11, 99 |                           vagy üzlet.~*~Jeremiás, az én legkedvesebb prófétám
28436  11, 99 |                         mert gyötrelemben vagyok, az én belsõ részeim elepedtek,
28437  11, 99 |                      részeim elepedtek, elfordult az én szívem énbennem: mert
28438  11, 99 |                          s jogom lesz hozzá, hogy az igazi magyar, a gondolkozó,
28439  11, 99 |                           ölni. Még nem mondom ki az utolsó szót, de kérdem egyelõre,
28440  11, 99 |                       pozícióimat, a stallumomat, az összeköttetéseimet, a börzeinformációimat?
28441  11, 99 |                          a fiatalokért tartom meg az életemet, s ezeket senki
28442  11, 99 |                          mást, én is valószínûleg az leszek.~Pesti Napló 1915.
28443  11, 100|                          de nem volt nap, hogy ez az adósságom halálosan ne kínozzon.
28444  11, 100|                       mert megfogadtam volt, hogy az õ szenilis perfidiáját nem
28445  11, 100|                   senkijét fölszabadítja. Például az engem aposztrofáló cikkbõl
28446  11, 100|                      Dezsõ úr nemcsak nem olvasta az Ady-verseket, de olvasni
28447  11, 100|                         megdöbbenek milliomodszor az emberi korlátoltságon. Az
28448  11, 100|                         az emberi korlátoltságon. Az én édes, drága, jó anyámhoz
28449  11, 100|                          levél nyugtathatna meg), az ifjúság az enyém.~*~Különben
28450  11, 100|                     nyugtathatna meg), az ifjúság az enyém.~*~Különben szegény
28451  11, 100|                  munkatársa, Alexander Bernát úr, az Athenaeumban egy francia
28452  11, 100|                         mi a patriotizmus, s hogy az antipatriotizmus - lehetetlenség.~*~
28453  11, 100|                          igen jó jambusai voltak. Az én versem se volt rossz,
28454  11, 100|                         nem volt, mint akkor. Ezt az embert(?), aki sohse írt
28455  11, 100|                         hiszen Erdély volt mindig az igazi Hungária.~*~A régi
28456  11, 102|                                              102. AZ ÉN KÁLVINISTASÁGOM~Egyik
28457  11, 102|              prédikátumunk is van, Adi (akkor még az ipszilon nem volt mai fontosságú)
28458  11, 102|                            Jól tette, s jól tette az én legnagyobb, legbüszkébben
28459  11, 102|                       apja, aki Aranyos-Meggyesen az új M. T. Akadémia elsõ folyóiratára
28460  11, 102|                      lelkes honfiú kapacitált, de az öreg Pásztornak (a tiszaeszlári
28461  11, 102|                        elhagyott a zsidóság? - ez az õ dolguk. De a protestánsoknak
28462  11, 102|                      érezniük kellett volna, hogy az én megjelenésemmel a protestáns
28463  11, 102|                        sorsra érdemes volt ember. Az én kálvinizmusom megmarad,
28464  11, 103|                         örült nekünk, mint Simeon az õ énekében örült. Nem sokat
28465  11, 103|                     hozzánk, mint kortársai avagy az egyenesen Beöthy Zsolt számára
28466  11, 103|                     holott minden kiesõ impulzust az íráshoz, szegény[,] szikkadt
28467  11, 104|                       hogy lapjának népszerûségét az én megtámadásommal foldozgassa.
28468  11, 104|                  megfenyeget s fenyít azzal, hogy az én kálvinistaságomat csak -
28469  11, 104|                            mert elõre látom, hogy az ellenem megint nekilendült
28470  11, 104|                           csak azt akarom üzenni: az Úristennel való viszonyomnak
28471  11, 104|                   dignitárius pietistáké. Magamat az egyházi átok ellenére kálvinistának
28472  11, 105|                           francia forradalomról s az elsõ Napóleonról s koráról
28473  11, 105|                         de látó és biztos, különb az öreg Dumas-nál. A mi szabadságharcunkról
28474  11, 105|                      pedig már majdnem együgyûek, az újságíróé, a politikusé,
28475  11, 105|                     pénzgondokkal sújtott emberé. Az orosz viszonyokat jobban
28476  11, 105|                   szörnyûbbet már nem találhat ki az ember öldöklõ szelleme.
28477  11, 105|                          Sokat tanulhat s okulhat az ember Jókaiból, s én még
28478  11, 106|                         idõben nagyobb volt, mint az ország bármely más részében
28479  11, 106|                       idézhetõ passzus is kritika az én kritikám helyett, jó,
28480  11, 106|                         helyett, jó, sõt teljesen az enyém is. „Nem a háború
28481  11, 107|                     mondanom - Rákosiékkal. Talán az a különbség egyezõségünk
28482  11, 107|                       kaptak - engedelmet. Hiába, az elõfizetõ ember kitartó
28483  11, 107|                        írókat, de jobban szeretem az adott valóságot, melyet
28484  11, 108|                  szeressétek”. Üzenhetnék viszont az ótestamentumi Jeremiással
28485  11, 108|                          Pállal, s kimenekülhetek az órák érkezõ, véres híreibõl.~
28486  11, 108|                           s igazam mellé állottak az igazi magyarok és protestánsok,
28487  11, 108|                          szabad elfeledniök, hogy az igazi magyar protestantizmus:
28488  11, 108|                          majdnem dicsõség, amikor az élet fölöttünk, magyarok
28489  11, 108|                          kész a programjuk, mikor az emberi civilizációból eltemetetlen
28490  11, 108|                            De vallom, hogy bennem az én ellenségeim, akikkel
28491  11, 108|                 protestánsok is szövetkeztek, nem az új poétát (hiszen nem akarok
28492  11, 108|                         poétát (hiszen nem akarok az Akadémia elnöke lenni: az
28493  11, 108|                         az Akadémia elnöke lenni: az mindig Berzeviczy lesz),
28494  11, 108|                       mindig Berzeviczy lesz), de az új emberségeket s nyugtalanságokat
28495  11, 108|                          igaz kálvinistaságommal: az én Istenem az én lelkemé,
28496  11, 108|                 kálvinistaságommal: az én Istenem az én lelkemé, s az én lelkem
28497  11, 108|                          Istenem az én lelkemé, s az én lelkem az én Istenemé.
28498  11, 108|                           lelkemé, s az én lelkem az én Istenemé. Apai s anyai
28499  11, 108|                       csekélynek is. Hiszem, hogy az emberiség kiheveri e legszörnyûbb
28500  11, 108|                        legszörnyûbb átkát, hiszek az észben és belátásban, mely