Kötet, Rész

28501  11, 108|                       annyiszor nem érdemelte meg az ilyen hitet. És üzenek magyar
28502  11, 109|                           ERDÉLYI EMBER BÁNATA~I.~Az öreg saskeselyû~Az öreg
28503  11, 109|                      BÁNATA~I.~Az öreg saskeselyû~Az öreg saskeselyû, aki vénebb,
28504  11, 109|                       vannak még élõ szívek is. S az élõ szívek az õ szemeikkel
28505  11, 109|                        szívek is. S az élõ szívek az õ szemeikkel ma már nem
28506  11, 109|                           tudnak mást látni, mint az örök saskeselyût. Az örök
28507  11, 109|                         mint az örök saskeselyût. Az örök saskeselyût, ki hamarabb
28508  11, 109|                        hamarabb volt persze, mint az ember, s aki fölségesen
28509  11, 109|                          kit egy nagyobb Gondolat az emberre bízott. Nem mondom,
28510  11, 109|                          bízott. Nem mondom, hogy az ember a hibás, de kár volt
28511  11, 109|                         de kár volt a Gondolatnak az emberre bízni rá a Gondolatot…
28512  11, 109|                     France is sokat gondolkozott… Az Ember (szabadjon régi megállapításokat
28513  11, 110|                       vagy fölfedezni a legújabb, az író-katona Tersánszkyban.
28514  11, 110|                  szimbolizálni. Csak nagy érdeme, az egészen megcsinált írás-dolog
28515  11, 110|                         hogy elismerésünk fejében az írás mögött babonás, túl
28516  11, 110|                        Józsi Jenõ háborús regénye az én mostani háborús olvasmányaim
28517  11, 110|                          olvasmányaim közül talán az elsõ igazi háborús regény.
28518  11, 110|                           bizonyára nem, s megint az író epilógusa sem olyan
28519  11, 110|                       elején, s beteljesedik vele az a végzet, amelyik egy normális
28520  11, 110|                        hogy háborússá igazán csak az teteti a regényt, hogy valami
28521  11, 110|                           ezt máskor csinálni, õ: az õ „élmény”-ei (így hívja
28522  11, 110|                  fölháborított, pedig nyilván más az én lelkem útja, sorsa s
28523  11, 111|                       dolgok történnek most, hogy az emberek, kik még megmaradtak,
28524  11, 111|                    paradox csoda-vallással. Csoda az, hogy Ignotus könyve ma
28525  11, 111|                    megcsinálása heteiben, s csoda az, hogy e könyvrõl méltósága
28526  11, 111|                           Pedig ezt a könyvet még az Ignotus talentumával se
28527  11, 111|                        volna meg, pedig fáj nekem az Ignotus nagy tisztánlátása,
28528  11, 111|                        jöjjenek és éljenek inkább az uszítók, a cinikusok, a
28529  11, 111|                      mellett se lehet, õ se lehet az a kritikus, aki tudna lenni.
28530  11, 111|                          Anatole France-ról írván az õ helyén okvetlenül megemlítem,
28531  11, 111|                        Miként mi is Ignotusban[,] az íróban, a kivételes gondolkozóban
28532  11, 111|                        lebírta mindenkinél jobban az eseményeket, a szörnyû káprázatokat.
28533  11, 111|                        minket. Könyve végén írja: az ember leszokik arról, hogy
28534  11, 111|                         itt lakik közöttünk, s mi az életre gondolunk, az életnek
28535  11, 111|                           mi az életre gondolunk, az életnek dolgozunk, s az
28536  11, 111|                           az életnek dolgozunk, s az életnek élünk.” „Hiszünk
28537  11, 111|                          életnek élünk.” „Hiszünk az életben, s e hitünket öngyilkossággal
28538  11, 111|                           s nem tudtunk lemondani az életrõl. Jöjjenek Ignotus
28539  11, 111|                   kegyetlen csodák, de hõs csodái az ember hinni-akarás[á]nak
28540  11, 112|                                  112. [EMLÉKSOROK AZ ISONZÓNÁL HARCOLÓ V/4-ES
28541  11, 112|                      magyarnál. A honvéd hõsisége az az elszánt akarat, mellyel,
28542  11, 112|                   magyarnál. A honvéd hõsisége az az elszánt akarat, mellyel,
28543  11, 112|                          mégis jó szívemet küldöm az Isonzó menti testvéreknek.~
28544  11, 113|                   pompásan és álombeli lármájával az õ birodalmának: Révész Béla
28545  11, 113|                           került ki bizonyosan és az, hogy Révész más, mint más,
28546  11, 113|                        megéli és megszenvedi. Aki az élet piszkos, széles, gyors
28547  11, 113|                      ezekben: õ a hõs, s ezekben: az élet muzsika lesz, a legtöbbel
28548  11, 113|                    muzsika lesz, a legtöbbel több az életnél. Nagyon kell a mûvészi
28549  11, 113|                         se kisebb és súlytalanabb az elõzõknél. Minden, amit
28550  11, 113|                        amit Révész ír, eksztázis, az életnek fokozott fogyasztása,
28551  11, 113|                          mûvészet.~Van némi jogom az itt-ott túlzottaknak látszó
28552  11, 113|                          vidám tarkaság díszítené az õ komor, kissé monomániás
28553  11, 113|                           tudás (ha kevésre is) s az érzés, hogy Révész érzi
28554  11, 113|                  mindennek egymástól függését: ez az író.~Mi lesz a világnak
28555  11, 113|                            valahogy ígyen:~- Amit az embernek fájdalmas muszájjal
28556  11, 113|                      mondania s leírnia, megmarad az utolsó emberig, aki még
28557  11, 113|                           kieszelni s tönkremenni az embernek.~Ny 1917. április
28558  11, 114|                        minden filozófiája mellett az egészen nagy író felsõségessége.~
28559  11, 114|                           s annyira szegedi, hogy az már szinte bosszantotta
28560  11, 114|                           már szinte bosszantotta az embert. Ezt az irodalmi
28561  11, 114|                       bosszantotta az embert. Ezt az irodalmi regionalizmust
28562  11, 114|                           szinte kártékonyan nagy az õ mûvészete, mert a külföldi,
28563  11, 114|                    elképzelni magyarban különbet, az aprólékosságnak ilyen kivételes
28564  11, 114|                        nagy költõ, egy lírikus, s az embereket pedig mindig szereti.
28565  11, 115|                        meglátta magamagának külön az õ parasztját. Mikszáth mûvészetén
28566  11, 115|                         ha visszaemlékezett volna az olvasott egyszerû s nyers
28567  11, 116|                   becsületességére figyelmeztetem az olvasót. Nem szaporán költött,
28568  11, 116|                          írók áldoztak volt ígyen az írásnak és minden nációból
28569  11, 116|                      könyvvel is már megérdemelt, az önbizalom, bátrabb lélek-,
28570  11, 117|                         században is még Rómának, az egykori Urbsnak népe jól
28571  11, 117|                       múlva pedig már készen volt az az új nép, amely már sehogy
28572  11, 117|                          pedig már készen volt az az új nép, amely már sehogy
28573  11, 117|                       gyönyörû verseket magamnak. Az Istennek ó testamentumából,
28574  11, 117|                  vétkeztek és nincsenek, mi pedig az õ álnokságokat hordozzuk.”
28575  11, 117|                        hasonlatosságát. Vajon nem az együgyû próféta látása beszél-e
28576  11, 117|                         régen nincs már, ami van, az csak pars negatíva, amely
28577  11, 117|                       mintha bennem jajveszékelne az egyetlen és utolsó magyar.
28578  11, 117|                           megszûntek a kapuból és az ifjak az õ éneklésüktõl.”
28579  11, 117|                  megszûntek a kapuból és az ifjak az õ éneklésüktõl.” Én az én
28580  11, 117|                      ifjak az õ éneklésüktõl.” Én az én életemben, sorsomban,
28581  11, 117|                          maholnapi elnémulásomban az én kihalt fajtámnak a példáját
28582  11, 117|                        hogy a magyar embernek még az sem adatott, hogy a fájdalmai
28583  11, 117|                     csupán magáért fájjanak.~*~De az igaz, ugye, hogy közénk,
28584  11, 117|                           a nõk muzsikálnak. Ezek az ausztráliaiak, íme, intézményesen
28585  11, 117|                          mi kitáncoljuk magunkból az utolsó csöppnyi szerelmet,
28586  11, 117|                   produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz. Az az erdélyi prédikátor
28587  11, 117|                         pedig utánunk az özönvíz. Az az erdélyi prédikátor nem
28588  11, 117|                      pedig utánunk az özönvíz. Az az erdélyi prédikátor nem ezt
28589  11, 117|                       könyvet?~Õk, a zsidók, mint az ausztráliai asszonyok, kezelik
28590  11, 117|                         nincsenek Magyarországon. Az már nagyon is politika volna,
28591  11, 117|                       Pedig, pedig ez a Korrobori az egyetlen világosság, ami
28592  11, 117|                    kellene írni. Négy esztendõvel az õ cikke elõtt én ugyanezt
28593  11, 117|                kultúrákhoz. Azóta - ne adjon erõt az akármilyen isten, hogy elmondjam -
28594  11, 117|                           lehetetlen szamárságért az egész emberi kultúra ellen
28595  11, 117|                         látok: ami magyarság van, az semmiképpen sem hasonlít
28596  11, 117|                          semmiképpen sem hasonlít az iskolai olvasókönyvekben
28597  11, 117|                           nyugtalanok, hogy nekik az egész föld kevés. Az utolsó
28598  11, 117|                        nekik az egész föld kevés. Az utolsó ilyen magyarokat
28599  11, 118|                          118. BARTA LAJOS KÖNYVE~(Az Élet arca, elbeszélések,
28600  11, 118|                           azután végre írni fogok Az Élet arcáról. Átkozott akaratzsibbadás,
28601  11, 118|                     legpirosabb óhajtásainkat is.~Az Élet arca elég rossz cím,
28602  11, 118|                         arca elég rossz cím, mert az Életnek nincs egy perce
28603  11, 118|                         is reánk-bámult arca sem. Az Élet arca megfoghatatlan,
28604  11, 118|                        frontot.~Ez a könyv pedig, Az Élet arca (ismét mondom:
28605  11, 118|                        magyar életet.~S mindebben az a nagyszerû, hogy könnyû,
28606  11, 118|                      magyar dokumentumok volnának az õ regényei. Dokumentumok
28607  11, 119|                          és többszörösen aláhúzva az Ön megjegyzését: "Mikszáth
28608  11, 119|                         ha visszaemlékezett volna az olvasott egyszerû s nyers
28609  11, 119|                        kaszát vásárló parasztját. Az anekdota szögedi embere
28610  11, 119|                 összehasonlíthatatlanul más, mint az anekdota, de ha elolvassuk
28611  11, 119|                        anekdota, de ha elolvassuk az Alföldy Mihály által felemlített
28612  11, 119|                         hogy Mikszáth olvasta ezt az anekdotát, és késõbb, a
28613  11, 120|                        ezennel megint kikiáltani: az a magyar bölcs és mûvész,
28614  11, 120|                        annyira közel hozzám, mint az író, a sajátságos, nagy
28615  11, 120|                     nézése is egészen tömörkényi, az övé, szánó, de nem csüggedt,
28616  11, 120|                         mint egy-kettõnké, kiknek az a büszkeségünk, hogy a háborút
28617  11, 120|                        legkezdete óta átkozzuk, s az emberfajtát szidjuk és gyalázzuk.
28618  11, 120|                         lesznek idegenek és fájók az én háborús verssoraim? Hiszen
28619  11, 120|                 hûségesebb magyar szív fajtája és az emberi közös kultúra féltésével
28620  11, 121|                       mellett görgettem a számban az elsõ Baudelaire-szonett
28621  11, 122|                     Swehla vezérükkel egyetemben. Az igazán nagy Mikszáth Magyarország
28622  11, 122|                            jól tudom, úgyis tompa az éle.”~„Ellátta költséggel,
28623  11, 122|                          humorosak volnának ma is az õ csehei, mint a Swehla
28624  11, 123|                          könyv, s írója is írja: „az örök szomjúság nagy szomorúsága
28625  11, 123|                          Szabó Dezsõ hitte. De ez az akaratbetegség nem egy századnak
28626  11, 123|                  akaratbetegség nem egy századnak az õ betegsége, de valami mindig
28627  11, 123|                        valami mindig elõforduló s az õ regényében pláne nem is
28628  11, 123|                         nem is túlságosan törõdik az õ hõsével, akit oktalanul
28629  11, 123|                           halálba visz. De leírja az erdélyi helyeket, kiket[!]
28630  11, 123|                        ismerünk. Igazán [érdekes] az õ hasztalan regényhõse,
28631  11, 123|                       közönséges lesz azért, mert az író úgy körülrajzolja, s
28632  11, 123|                           a hõs a hõs, sõt nem is az író, de valami nagy harag.
28633  11, 124|                           érzik valahogyan belõle az igazság. És mert olyan forró,
28634  11, 124|                           és olyan tökéletlen még az õ igazságában.~„…És elmész.
28635  11, 124|                         dalol, s „ez ékszer, mely az én tavamba hullt: jeges
28636  11, 125|           Sienkiewicz-regény talán a legjobb írás az indulatos, nacionalista,
28637  11, 125|                           kellene rendülnie, mint az egész emberi civilizáció
28638  11, 125|                 megrendült.~Elküldte nekem valaki az Alkotmány 1918. jan. 6-i
28639  11, 125|                            e” betûs magyar nyelv) az õ esete. Én legalább két
28640  11, 125|                        sem. De jön egy székely, s az ember azt várja, hogy legalább
28641  11, 125|                         pompás háborús novellája: az öreg tanító, akit a poroszok
28642  11, 125|                          összegyûjti a falu népét az iskolás gyermekek mellé,
28643  11, 125|                     bánatát, gyászát, tragédiáját az úgynevezett hivatott költõ
28644  11, 125|                    Daudet-ból szedi, még jó, hogy az öreg Jakab Ödön nem írt
28645  11, 126|                                             126. [AZ ORSZÁGOS KASZINÓ]~Az Országos
28646  11, 126|                        126. [AZ ORSZÁGOS KASZINÓ]~Az Országos Kaszinó nekem még
28647  11, 126|                        nekem még ma is több, mint az Akadémia vagy a Kisfaludy
28648  11, 126|                          Láttam vagy látni véltem az una eademque nobilitas elvéhez
28649  11, 126|                        eademque nobilitas elvéhez az új, különös, görcsös ragaszkodást,
28650  11, 126|                           lesz kutya baja sem, de az Országosé már akkor kutyabaj
28651  11, 126|                       által majorizáltatta magát. Az Országos Kaszinó a Bach-korszak
28652  11, 127|                             és boldog.~Igen-igen, az utolsó évek verseiben majdnem
28653  11, 127|                       férfiú-embert. Avagy megvan az a gõg, s azért, hogy a legcsalogatóbb,
28654  11, 127|                     illatokat keresõ hosszú sorok az õ eltakarói és leleplezõi.~
28655  11, 127|                      kritikusan is olvasónak. Még az is majdnem galádság volna,
28656  11, 127|                         megbékélni bizony~Eljön-e az Úr, majd ha hívom?~Ha felhőkben,
28657  11, 127|                        lelkem besimulhat-e végre ~Az Isten óriás köd-tenyerébe?~
28658  11, 127|                     kritikák se tarthatnák vissza az életében adva adott, kijelölt
28659  11, 127|                          mely minden lendületében az övé.~Ny 1918. május 1.~Ady
28660  11, 128|                   ilyenféle képekkel akart örülni az õ fölszabadultságának, holott
28661  11, 128|                         történt, mindegy, de több az igazságnál. Mindenki menekült
28662  11, 128|                          ahol õ festett: betörtek az oroszok. Már majdnem nyakoncsípte
28663  11, 128|                    brutálisan végezzek véle, mint az élet: most lesznek csak
28664  11, 129|                   olvastam, sokáig nem válogattam az olvasnivalók között, s néhány
28665  11, 129|                          néha-néha és néhol-néhol az elsõ olvasás nagy szenzációjával.
28666  11, 129|                         ama „mélyebb hatást” reám az olvasmányoknak micsoda vegyes
28667  11, 129|                     komikusabb volna a névsor. De az olvasnivalóimban is vallom
28668  11, 130|                                    130. [ÜDVÖZLET AZ ORSZÁGOS POLGÁRI RADIKÁLIS
28669  11, 130|                            Minden elhatározásotok az enyém. A feudális és nacionalista
28670  11, 131|                      ahogy Ady Endre Nagyváradot, az õ országhódító tehetségének
28671  11, 131|                           a mi lelkesedésünk tüze az ifjúságunk nyárvégre fordulásával,
28672  11, 131|                       felragadják lelkesen mások. Az újak, a fiatalok, a jövendõ
28673  11, 131|                           egy idõre a világosság, az igazság napja. Elzsibbadnak,
28674  11, 131|                       erejébõl lett embereknek ez az elõretörõ magyar csodavárosa.~*~-
28675  11, 131|                         küldd el üdvözletemül ezt az egyetlen versemet, aminek
28676  11, 131|                         lesz szükségem.~És átadja az õ mélyrelátó, csodás poézisének
28677  11, 132|                        hogy való és bekövetkezett az én forradalmam!~Ékes magyarnak
28678  11, 132|                         pokol sem adhatott:~Ember az embertelenségben, ~Magyar
28679  11, 132|                         embertelenségben, ~Magyar az űzött magyarságban,~Újból-élő
28680  11, 133|                        magyar mementó, hogy ennek az elkockázott országnak és
28681  11, 133|               magyarságnak még minden joga megvan az élethez.~Nem dalidózást,
28682  11, 134|                          s csinálja a honneuröket az idegennek. „Milánó világváros,
28683  11, 134|                       apraja-nagyja lelkén hordja az ügyet. Hadd múljon és hódoljon
28684  11, 134|                          vezényelt tömegek járnák az utcákat s a kiállítást.
28685  11, 134|                          Vidám tüdõvel habzsoljuk az Alpokról ömlõ levegõt. Tetszik
28686  11, 134|                          hogy tiszták a házak és [az] emberek. Szélesek az utcák,
28687  11, 134|                         és [az] emberek. Szélesek az utcák, és szélesek villanásai
28688  11, 134|                        milánói kiállításban. Mese az, hogy ez a kiállítás olaszos
28689  11, 134|                           Milánó elõbb megtanulta az expozíciók leckéjét. Most
28690  11, 134|                   bizalmatlan érdeklõdéssel nézik az emberek. De nézik, nagyon
28691  11, 134|                     elsõrendû. De mintha sejtenék az idegenek, hogy túlozunk.
28692  11, 134|                          módszere. Bizonyos, hogy az internacionális összecsõdülés
28693  11, 134|                           és képességekrõl. Talán az interparlamentáris konferencia
28694  11, 134|                           látják e konferenciában az európai Egyesült Államok
28695  11, 134|                           hordjanak itt össze. Mi az, ami látnivaló, s mi az,
28696  11, 134|                           az, ami látnivaló, s mi az, ami csak tanulságos. Végre
28697  11, 134|                         úgysem lehet összehordani az egész földgolyóról. Úgy
28698  11, 134|               megnemesítve kicserélni.~*~Szeretne az ember ditirambbal írni,
28699  11, 134|                          nációtlan. Okvetlenül õk az elsõk Milánóban is, a belgák.
28700  11, 134|                        vérükben van cél és ízlés. Az õ iparmûvészetük az elsõ
28701  11, 134|                        ízlés. Az õ iparmûvészetük az elsõ iparmûvészet ma Európában
28702  11, 134|                   meghódolás a mûvészet, mégpedig az új törekvésû mûvészet elõtt
28703  11, 134|                        néger arc jelen meg olykor az áramló tömegben. Mosolygó
28704  11, 135|                       Egyiptom, Dél-Olaszország s az olasz és francia Riviéra
28705  11, 135|                          Annyi bizonyos, hogy sok az igényünk. Sok mindent megkívánunk,
28706  11, 135|                        hivatásáról. A sznoboknak, az utánzó, affektáló senkiknek
28707  11, 135|                     senkiknek már sokat köszönhet az emberiség kultúr­his­tóriája.
28708  11, 135|                        esetleg propagandát csinál az alkalmasabb és becsületesebb,
28709  11, 135|                        magyar is. Biró Lajos, nem az író, hanem a vademberek
28710  11, 135|                          kis hasznot mégis mívelt az írásaival, azért mívelte,
28711  11, 135|                      azért mívelte, mert szerette az utazást. Jó dolog az, ha
28712  11, 135|                     szerette az utazást. Jó dolog az, ha keresztszegi Keresztszeghy
28713  11, 135|                         lett divat Magyarországon az utazás, s ez egyik reméltetõ
28714  11, 135|                          még a pelyva-emberek is, az elégedetlenséget hozzák
28715  11, 135|                   agitátorral, s örvendetes dolog az, hogy utaznak a magyarok,
28716  11, 136|                       évig szolgál nála, de ennek az inasnak sohse lett volna
28717  11, 136|                        nemzedék se tud betölteni, az ilyen ember hallgasson.
28718  11, 136|                          komolyan írónak vallják, az ilyen ember örüljön, hogy
28719  11, 136|                        ahol pedig, jaj, szörnyûek az állapotok, s az ember kénytelen
28720  11, 136|                         szörnyûek az állapotok, s az ember kénytelen Herczeg
28721  11, 136|                   Pekárnak, hanem ezeknek megy ez az üzenet.~FM 1911. január
28722  11, 137|                      voltam. Kiskorom óta írok, s az első írásaimat, verseimet
28723  11, 137|                          Ez már sikert is hozott. Az ezután való utam már ismeretes.
28724  11, 137|                        venni érdemes. A. E.~  [3] Az alábbi írás fölolvasásnak
28725  11, 137|                         nagyon rajta s benne van, az egész írás szubjektív, verselõ
28726  11, 137|                        Huszadik Századnak.~  [4] „Az élet útján”, válogatott