Kötet, Rész

 2501   1, 265|                        tragédiát…~Még valamit. Az az én kislányom, ott a Meszes
 2502   1, 265|                   tragédiájából azonban hiányzott az egészség. Beteg tragédiák
 2503   1, 266|                    lapárok.~Csodás világ lehetett az. Hullámzások, vulkanikus
 2504   1, 266|                         mi. A Himalája sem meredt az égnek, az Appenninek sem
 2505   1, 266|                     Himalája sem meredt az égnek, az Appenninek sem adtak szállást
 2506   1, 266|                        ahol legkönnyebben elkapja az agyat a kerge emberiség
 2507   1, 266|                     hasonló mûhelyekbõl igyekszik az individiumok [!] mindenhatóságát
 2508   1, 266|                     kicsiségemet, belenyomódtatok az agyvelõmbe. Mit erõlködünk,
 2509   1, 266|                          képest. Összes reményünk az lehet, hogy a patakot böngészõ
 2510   1, 266|                        fognak annyit rólunk, hogy az emberlény a patakból szerezte
 2511   1, 267|                     szerint fogok krónikázni.~Aki az események íródeákja, azt
 2512   1, 267|                         azt hidegen kell hagyniok az eseményeknek.~Jaj volna,
 2513   1, 267|                           esemény.~Tulajdonképpen az életben csak egy dolgot
 2514   1, 267|                     kritika ellenben kellemetlen. Az ember nem szereti felfedni
 2515   1, 267|                       akarok lenni.~Nagy dolog ám az az általában. Nagy, kényelmes
 2516   1, 267|                           lenni.~Nagy dolog ám az az általában. Nagy, kényelmes
 2517   1, 267|                      kényelmes és okos. Várni míg az ember szeme elõtt összekavarognak
 2518   1, 267|                       szeme elõtt összekavarognak az események, ez a legokosabb.
 2519   1, 267|                           krónikázom…~*~Általában az élet szép és jó mulatság.
 2520   1, 267|                        van Leibniznek: ez a világ az összes elképzelhetõ világok
 2521   1, 267|                        mulatságos élni, kivált ha az ember huszártiszt vagy pláne
 2522   1, 267|                   betegség s a - politika.~De hát az ember a részletekért él
 2523   1, 267|                           nil nisi bene, ellenben az élõket siessünk halottakká
 2524   1, 267|                   halottakká tenni.~*~Ünnepelünk. Az ünnepnapok összejöttek.
 2525   1, 268|                           szemekkel gyönyörködött az õ kis imádottja örömében.~
 2526   1, 268|                           komollyá válik a dolog, az sem baj: egymásé lesznek.~
 2527   1, 268|                           túlságos áldozat ez, ha az ember fiatal, szeret és
 2528   1, 268|                    családjainknak nincs kifogásuk az ellen, ha valamelyik fiatal
 2529   1, 269|                     alkalmilag protegálni fog.~De az õszt észreveszem. Ennek
 2530   1, 269|                           kínos kéjjel tölt el, s az idõ immár õszbe kezd borulni. -
 2531   1, 269|                     mindennapi orvosságaikkal. Ha az ember nem is vár már semmi
 2532   1, 269|                      eresztik fel õket. Pedig már az ördögnek sem tetszenek az
 2533   1, 269|                         az ördögnek sem tetszenek az események. Különösen, ha
 2534   1, 269|                          események. Különösen, ha az ember törvényt keres bennük.
 2535   1, 269|                           sírtam. Ám panaszom van az öreg halott ellen. Hogy
 2536   1, 269|                      lehet egy úrnak mérget inni? Az úr tán pokolban is úr! Vagy
 2537   1, 269|                          is úr! Vagy mindegy?… Ez az. Legalább a mai s a rendesnél
 2538   1, 270|                           ember volt. Folyamodott az Eötvös Kollégiumba - jeles
 2539   1, 270|                        Augusztus 25-én, öt nappal az egyetem megnyitása elõtt
 2540   1, 270|                          megreszkírozni a dolgot. Az Eötvös Kollégium stipendiumát
 2541   1, 270|                   protekcióval már érdemtelen is.~Az illetõ fiatalember pedig
 2542   1, 270|                         vagy vármegyei díjnoknak. Az idõ már olyan rövid, hogy
 2543   1, 270|                       szamár azt hinni, hogy elég az érdem és szorgalom a haladásra.
 2544   1, 271|                           rosszul választotta meg az alkalmat a régi vicc feltálalására.
 2545   1, 271|                       egyáltalán nincsen szó. Hát az ódon vicc nem sült el. Az
 2546   1, 271|                         az ódon vicc nem sült el. Az összehasonlítás itt sem
 2547   1, 271|                ünnepélyeink. Októberben megnyílik az új színház is, és még mindig
 2548   1, 272|                           tisztelt szerkesztõség!~Az összes fõvárosi lapok napok
 2549   1, 272|                           betûnyi tudomása is van az ellenem megindított hajszáról?!~
 2550   1, 272|                           szégyenét.~De ha igazán az lenne is? Nem õrjítene-e
 2551   1, 272|                        elõször a nyomorba, azután az öngyilkosságba zavarni s
 2552   1, 272|                        õrültnek kijelenteni, mert az a leány, akit szeretett:
 2553   1, 272|                       gyõzze le a tiszta szerelem az akadályokat, amint azt olvasgattuk
 2554   1, 272|                      akkor kellett utaznia, mikor az ellenük indított hajsza
 2555   1, 273|                         PÁRT~Igen, én már ismerem az egyetemi nemzeti párt ifjait.~
 2556   1, 273|                         párt ifjait.~Elõször fönt az egyetemen találkoztam volt
 2557   1, 273|                    szegény Gergely Gyurka, akinek az apja kálvinista pap volt,
 2558   1, 273|                     érdekében. Becsapódtunk. Ezek az urak mindig pihentek, csak
 2559   1, 273|                           õket. Epigonjaik õk még az epigonoknak is. Keveset
 2560   1, 273|                         zsidókat, kik elúsztatták az õsi bírtokot. Adja a nemzetit,
 2561   1, 273|                          is domináltak… És… és ez az irány hivatalosan pártoltatik
 2562   1, 273|                           hivatalosan pártoltatik az egyetemen. S terjed is.~
 2563   1, 274|                          szezon. Kergetik egymást az események.~Hogy milyen lesz
 2564   1, 274|                Határozottan van Nagyváradon élet. Az irigyek tagadják. Az irigyek
 2565   1, 274|                        élet. Az irigyek tagadják. Az irigyek pedig - s ez ám
 2566   1, 274|                          De mivel ez a megjegyzés az élõ szót inkább tûri, mint
 2567   1, 274|                         telt elõdarabbal, s mikor az ünnepi elõadás értékes részére
 2568   1, 274|                     kezdem megszeretni. Csak majd az igazi megismerkedéskor ki
 2569   1, 274|                  Gyûretlen fekete ruha van rajta. Az arca sugárzik, mivel Pista
 2570   1, 274|                          sejtés, boldogság ragyog az arcán. Teringettét, Pista
 2571   1, 275|                    taeleket. Õ fogja számon venni az épen maradt európai koponyákat.~
 2572   1, 275|                       kínai csetepatéhoz.~Ha van, az bizonyára csak japán lehet.~
 2573   1, 276|                           õsszel olvad a lélek át az elmúlásba…” Nincs olyan
 2574   1, 276|                       fásult ember, aki ne érezné az õsz hangulatának fájdalmas-édes
 2575   1, 276|                          hanem örök törvény. Azok az emberek tanúskodók mellette,
 2576   1, 276|                           óta poétáknak hívatnak. Az õsz sejtelmei megihlették
 2577   1, 276|                       szívet rezegtetett elégiára az õsz!…~Az õszi dalok poétáira
 2578   1, 276|                     rezegtetett elégiára az õsz!…~Az õszi dalok poétáira lám
 2579   1, 276|                            ha bár oly gyatrák is. Az õsz nem tûr hazugságot.
 2580   1, 276|                           õsz nem tûr hazugságot. Az õszi poézis az õszinteség
 2581   1, 276|                        hazugságot. Az õszi poézis az õszinteség poézisa. Az õszi
 2582   1, 276|                     poézis az õszinteség poézisa. Az õszi hangulat pedig sejtése
 2583   1, 276|                       õszi hangulat pedig sejtése az örök igazságnak…~*~E hamvazó
 2584   1, 276|                         vádját, de enyhülést csak az elmúlásban mutat.~Az én
 2585   1, 276|                         csak az elmúlásban mutat.~Az én szememben nincs bûn,
 2586   1, 276|                           és vádoló. Vond el tõle az alvás üdvösségét, gerjeszd
 2587   1, 276|                           õsszel olvadt át lelkük az elmúlásba. Összeroggyant
 2588   1, 276|                     Zoltán esete.~Undorodom errõl az emberrõl még gondolkozni
 2589   1, 276|                      betegnek ne hittem volna. Ez az ember született gazember.~
 2590   1, 277|                           farizeusokat, tisztelem az õszinte ellenfélt. A nagyorrú
 2591   1, 277|                       nagyorrú Cyrano de Bergerac az ideálom. Ha a fülére pályázom
 2592   1, 277|                     ideálom. Ha a fülére pályázom az ellenfelemnek, megmondom
 2593   1, 277|                      processzió nemsokára eldobja az ájtatos álarcot. Készül
 2594   1, 277|                      kevesek veszik észre a bajt.~Az egyetem éretlen tacskóit
 2595   1, 277|                       venni egy pillanatra is, ha az õ csintalanságuk volna az
 2596   1, 277|                         az õ csintalanságuk volna az egyedüli jel. De nap-nap
 2597   1, 277|                       hazárd. Aki nyugodtan nézi, az vagy könnyelmû, vagy maga
 2598   1, 277|                          borzasztó, embertelenebb az inkvizíciónál!…~Talán nagyon
 2599   1, 277|                          heves voltam, de mentsen az, hogy én látom a gyalázatos
 2600   1, 278|                       egymásra néztünk. Mi értjük az egymás nézését. Hideg lesz
 2601   1, 278|                   bizonyosan köhögni fog… És szól az egyik:~- Menjünk ki a temetõbe!…~
 2602   1, 278|                   Alkonyodott. A gáz kigyúlt már. Az új színház elõtt lámpabokréták
 2603   1, 278|                           Csak nagysokára beszélt az egyik. A csontokról szólt,
 2604   1, 278|                        egyik. A csontokról szólt, az emberek csontjairól. Bámészkodó
 2605   1, 278|                mesterlegények. Ám egy kis háznál, az utolsónál, megnõtt a köd,
 2606   1, 278|                      nyitott kapuval váró temetõ…~Az elhagyott utcavégen fiúgyerekek
 2607   1, 278|                         Rohantunk mohó indulattal az írtatlan úton. Jobbról és
 2608   1, 278|                        Kié ez a törött oszlop?…~- Az Iványi Ödöné…~Hajadonfõvel,
 2609   1, 278|                    megmozdulnak a sötétlõ fák. Ki az? Ki háborgat?…~- Nem Bacsó
 2610   1, 278|                       kiaszott búzavirágtõ elfedi az egyik szemét. Dudva, bozót,
 2611   1, 278|                      szemét. Dudva, bozót, gizgaz az egész sír. Ám igen szép
 2612   1, 278|                      bozótág van a gomblyukamban. Az õ sírjáról téptem. Mind
 2613   1, 278|                  süppednek a sírok, s szélesednek az utak. Mondatik, hogy e szép
 2614   1, 278|                        sír jön. Egymáson álmodnak az emberek. E titokról azonban
 2615   1, 278|                           E titokról azonban csak az élet bölcs málházói, a sírásók
 2616   1, 278|                        megmozdul a takaró. Hallik az ásónyikorgás. Jön a vas.
 2617   1, 278|                  csontokat, hogy hely csinálódjék az új lakóknak. S a sok fehér
 2618   1, 278|                          zsindelyt elkorhasztotta az idõ, vagy elvitték tüzelni
 2619   1, 278|                          múlttá a múlt. Itt hever az élet, mozgás, érzés, tudat,
 2620   1, 278|                          Gyorsan… gyorsan…~Vissza az unalomba, embert látni,
 2621   1, 279|                       le-leteprõ örök harcát, s õ az, aki most jónak látja bizonyítani,
 2622   1, 279|                       antiszemitaság térfoglalása az idealizmus növekedését jelenti.~
 2623   1, 279|                           jelenti.~Így okoskodik:~Az elemi iskolától fel az egyetemekig,
 2624   1, 279|                            Az elemi iskolától fel az egyetemekig, minden téren
 2625   1, 279|                          minden téren jelentkezik az idealizmus az õ teológiai
 2626   1, 279|                         jelentkezik az idealizmus az õ teológiai gondolkodásával,
 2627   1, 279|                   ifjúságot akarnak nevelni, maga az egyetemi ifjúság mindenütt
 2628   1, 279|                        egyetemi ifjúság mindenütt az egész mûvelt világon átalakul,
 2629   1, 279|                  antiszemitizmus híve lesz, s már az iskolák, az egyetemek falai
 2630   1, 279|                           lesz, s már az iskolák, az egyetemek falai között megkezdi
 2631   1, 279|                           módszerek, nem kellenek az elméletek, hanem uralkodni
 2632   1, 279|                     teológiai gondolkodás, vagyis az egész, az egység szempontjából
 2633   1, 279|                     gondolkodás, vagyis az egész, az egység szempontjából való
 2634   1, 279|                       látás, midõn a mindenségben az Istennek, az egyházban a
 2635   1, 279|                         mindenségben az Istennek, az egyházban a fõpapnak, az
 2636   1, 279|                          az egyházban a fõpapnak, az országban a királynak, a
 2637   1, 279|                          a királynak, a családban az atyának, a férjnek hódolunk,
 2638   1, 279|                másodsorban érvényesülnek a hívõk, az alattvalók és a családban
 2639   1, 279|                         némelyek. Azért nem tanul az ifjúság, mert a rossz tanár
 2640   1, 279|                          és elmélet nélkül tanít. Az egyetemi kinevezések is
 2641   1, 279|                  elméleteik lehetnének. Óvakodunk az új felfogástól, sõt elnyomják,
 2642   1, 279|                       szépet és nagyot teremteni, az már tetszik, noha még ezeket
 2643   1, 279|                       csap. Azt hisszük, hogy nem az ifjúság nevelésére valók.~
 2644   1, 279|                          Aki azt hiszi, hogy neki az a célja, hogy rendszerét
 2645   1, 279|                       igazolja a ma eseményeivel: az szörnyen csalódik. A ringlspiel-filozófusnál
 2646   1, 279|                    filozófia. Nem önálló rendszer az õ rendszere, hanem a reakció
 2647   1, 279|                            Üssétek a zsidót, mert az örök törvény így kívánja.
 2648   1, 279|                        kívánja. Jó úton haladtok: az idealizmus útján.~Íme: ha
 2649   1, 280|                         aszfalt­betyár, különösen az ilyen fajtájúak.~E jól vasalt
 2650   1, 280|                           azonban áldozatul esnek az utcának s az otthon visszafojtani
 2651   1, 280|                      áldozatul esnek az utcának s az otthon visszafojtani kényszerített
 2652   1, 280|                      otthon, csak a kávéházban és az utcán van otthon, azokat
 2653   1, 280|                           palafödõ tehát áldozat. Az aszfaltbetyárok idioszinkráziában
 2654   1, 280|                        botrányok nélkül folyik le az az aktus, mely nálunk idestova
 2655   1, 280|                     botrányok nélkül folyik le az az aktus, mely nálunk idestova
 2656   1, 280|                      gyanús helyek közé sorozza - az utcákat, ahol tartózkodni
 2657   1, 281|                             Hogy honnan származik az alapos gyanú? Ezt már mi
 2658   1, 281|                         sok ártatlan keresztyént.~Az ugyan csodálatos dolog,
 2659   1, 281|                       csodálatos dolog, hogy ezek az ostoba zsidó kinézésû emberek
 2660   1, 281|                         mindig akkor ölnek, mikor az antiszemitizmus erõsödni
 2661   1, 282|                      állítólag nincs még elszórva az õszi szem. Nem hinné az
 2662   1, 282|                           az õszi szem. Nem hinné az elsõ pillanatra senki, hogy
 2663   1, 282|                          pályára valaki ráengedje az ép lábú paripáját, hanem
 2664   1, 282|                           nem õszi vetés.~De lám, az óvatos gazda ember másként
 2665   1, 282|                     megelégedést kelthetett volna az állatvédõ egyesület tagjai
 2666   1, 282|                       között meghúzhatták magukat az üldözött nyulak is.~Egy
 2667   1, 282|                     valamit gáncsolni szeretnõnk, az az egyforintos kocsipénz
 2668   1, 282|                          gáncsolni szeretnõnk, az az egyforintos kocsipénz volna,
 2669   1, 282|                           is lenne hölgyek között az elsõség felett dönteni.
 2670   1, 282|                            De arra vigyázni akart az óvatos reporter, hogy utolsó
 2671   1, 282|                     rájönni, hogy kell egy sorban az utolsó számot elkerülni,
 2672   1, 282|                      nevet tett a kis reporter…~*~Az úrlovasok közt Tisza István
 2673   1, 282|                        ugye, kérdezte kíváncsian.~Az intendáns gondolkozott egy
 2674   1, 282|                         Metternich mondását, hogy az ember a huszárhadnagyon
 2675   1, 282|                         kocsirobogás hallatszott. Az elõkelõ fogatok egymásután
 2676   1, 282|                      napot nekik köszönhetjük. Ám az õ osztályrészük mégiscsak
 2677   1, 282|                           év alatt annyiszor kell az embernek vegyes felvágottat
 2678   1, 282|                         azért vesztettem el rajta az utolsó koronámat, mert a
 2679   1, 283|                            oda kell mennünk, ahol az emberek ünnepnek tartják,
 2680   1, 283|                      Bazárban. Késõbb Dankó ahhoz az asztalhoz közeledett, ahol
 2681   1, 283|                          ahol a szép asszony ült. Az úriasszony odaszólt:~- Dankó,
 2682   1, 283|                          leszünk.~Úgy is történt. Az úriasszony nevét nem árulom
 2683   1, 283|                         Élesd fõszolgabírája volt az, ki kezébe vette azonnal
 2684   1, 283|                         hogy Élesden olyan könnyû az embereket összehozni, mint
 2685   1, 283|                       szép magyar dalokat, melyek az õ zseniális vénájából teremtek.~
 2686   1, 283|                       százhatvan ember szorongott az élesdi nagyvendéglõnek mondott
 2687   1, 283|                        mondott termében.~Ott volt az egész élesdi járás. Még
 2688   1, 283|                         legjobb politika: mutatta az a sok intelligens oláh ember,
 2689   1, 283|                         milyen lelkes publikum ám az élesdi. Ötször-hatszor ismételtetett
 2690   1, 283|                         ennek tragikus vége lett. Az élesdi bor nem a Bazár bora,
 2691   1, 283|                          két jókedvû nótás férfiú az elõadás végén õszintén és
 2692   1, 283|                      habozás nélkül összerogyott.~Az elõadásnak volt aztán egy
 2693   1, 283|                            Ezt arra használta fel az élesdi bíró, aki az élesdi
 2694   1, 283|                           fel az élesdi bíró, aki az élesdi legöregebb emberek
 2695   1, 283|                          megbocsátóan parolázott.~Az estén különben politika
 2696   1, 283|                       hangulat végig lelkes volt. Az elõadást bankett követte,
 2697   1, 283|                           siker jellemzésére elég az, hogy e sorok kilumpolt
 2698   1, 284|                         költségvetési bizottságok az ázsiai szigetországtól Európáig
 2699   1, 284|                    egyformák. Nem mernek beevezni az utálatos számok tengerébe.
 2700   1, 284|                         tangentem „hozzászól” tán az „ügy”-höz egy-egy forradalmár,
 2701   1, 284|                         egészen szûzen engedik át az elõirányzatokat annak a
 2702   1, 284|                        helyzet, le tudunk mondani az ebéd utáni pikolónkról is,
 2703   1, 284|                  hangzottak el hasztalanul. Ettõl az igazi és nemes européertõl
 2704   1, 285|                   összegomolyog a hivatali fõnök, az ismerõs elõkelõségek, a
 2705   1, 285|                         hogy õ akar. De hogy mit, az még elõtte alaktalan álomkép.~
 2706   1, 285|                            kéjjel olvassa, hogy õ az egyletnek a lelke. Õ, aki
 2707   1, 285|                     fejlõdni. Hivatalában elõlép. Az Excelsior alelnökké választja.
 2708   1, 285|                      primadonnája fényes délelõtt az utcán.~S mindeme ténykedéseit
 2709   1, 285|               ténykedéseit nap-nap után feljegyzi az örökkévalóság számára az
 2710   1, 285|                          az örökkévalóság számára az a pár skribler, „akikkel
 2711   1, 285|                       lesz. Õ pedig díszelnök még az olyan egyletekben is, ahol
 2712   1, 285|                     Borzasztók azok a skriblerek. Az ember nem tud olyat tenni,
 2713   1, 286|                           együtt elmegy messzire. Az a zseniális cigány ember,
 2714   1, 286|                         elandalogtunk óh hányszor az õ csodaszép nótáin, hangulatos,
 2715   1, 286|                        Babilonba, fel Pestre. Jön az õsz. Vajon el fogja-e ezúttal
 2716   1, 286|                           ismét elkezd fuldokolni az õszi ködben, s el kell vánszorognia
 2717   1, 286|                      vánszorognia ismét oda, ahol az emberek tüdõit reperálják[!]?…
 2718   1, 287|                        téli programját. Megnyílik az elsõ téli szezon. Soha ilyen
 2719   1, 287|                       után!~A képírásból eddigelé az Etsedy atelier-vel szerepeltünk.
 2720   1, 287|                         atelier-vel szerepeltünk. Az irodalmiakat nem bántom.
 2721   1, 287|                      reggeli alföldi vonattal jön az elsõ nagyváradi színtársulat.~
 2722   1, 287|                        már a kora reggeli órákban az állomás felé.~Délben pedig
 2723   1, 288|                         Toporzékol dühében persze az Alkotmány, s magában dühöng
 2724   1, 288|                     butaság agitátorainak. Maradt az, ami a márciusi ifjúság
 2725   1, 288|                       különbség nélkül vett részt az ifjúság. Ne vegyék tudomásul,
 2726   1, 288|                           jó katolikus ifjú volt. Az efféle mesterkedések nem
 2727   1, 288|                        mesterkedések nem ártanak.~Az igazság az, hogy a debreceniek
 2728   1, 288|                           nem ártanak.~Az igazság az, hogy a debreceniek megmentették
 2729   1, 289|                        Két öngyilkossági kísérlet~Az emberi elme gyönyörû szárnyalásokra
 2730   1, 289|                    gyönyörû szárnyalásokra képes. Az emberi fantázia felséges
 2731   1, 289|                    elzúgták már, hogy testté vált az ige, hogy itt van az ígéret
 2732   1, 289|                         vált az ige, hogy itt van az ígéret földje, hogy megvalósult
 2733   1, 289|                          hogy megvalósult például az az isteni fantom, amelynek
 2734   1, 289|                       hogy megvalósult például az az isteni fantom, amelynek
 2735   1, 289|                     egyenlõség a neve. Pedig csak az emberi eszmének gyönyörû
 2736   1, 289|                    eszmének gyönyörû szárnyalása, az emberi fantáziának felséges
 2737   1, 289|                   fantáziának felséges légvára ez az ideál.~Egyenlõség… Menjünk
 2738   1, 289|                       jobbágyság, a rabszolgaság. Az õ sorsuk, az õ nyomoruk,
 2739   1, 289|                        rabszolgaság. Az õ sorsuk, az õ nyomoruk, az õ jajszavuk
 2740   1, 289|                          õ sorsuk, az õ nyomoruk, az õ jajszavuk hangosan fogja
 2741   1, 289|                       gyötrõbb és lealázóbb, mint az a másik rabszolgaság, amelyrõl
 2742   1, 289|                         szerzõdésre lép úgy, hogy az egyik - a cseléd - adja
 2743   1, 289|                           ezért, van-e joga azért az egyik szerzõdõ félnek, ha
 2744   1, 289|                   nagyváradi esetben a rendõrség, az õket megilletõ tisztelet.)~*~
 2745   1, 289|                          ma meghalni Nagyváradon. Az egyiket felpofozták, a másikat
 2746   1, 289|                           el kell búsulniok, hogy az öngyilkosságra szánják magukat.~
 2747   1, 289|                   öngyilkosságra szánják magukat.~Az egyiknek Deák Júlia a neve.
 2748   1, 289|                           gyermekei is vannak, és az egyiket közülük ma összeszidta
 2749   1, 289|                      hírtelen haragú Deák Júlia - az bizonyos, hogy a gyereket
 2750   1, 289|                           legszörnyûbb megalázás, az emberi méltóságnak a leghallatlanabb
 2751   1, 289|                         szörnyû méreg összeégette az egész belsejét, de a gyors
 2752   1, 289|                  belevetette magát a vízbe. Elõbb az volt a szándéka, hogy a
 2753   1, 289|                     Fuldoklott már és elvesztette az eszméletét, amikor Deák
 2754   1, 290|                       jogászok is csatlakozzanak.~Az okok, amik a debreceni ifjúság
 2755   1, 290|                  politikai szélhámosok, s ezeknek az úgynevezett vezetõknek sikerült
 2756   1, 290|                       félrevezetni, megmételyezni az ifjúságnak egy igen nagy
 2757   1, 290|                        egy igen nagy részét. Ezek az úgynevezett vezetõk is csak
 2758   1, 290|                    szennyes árba. A stréberkedés, az érvényesülni akarás azt
 2759   1, 290|                           korszakot ígér, melyben az ész és becsület nem érvényesülhet.
 2760   1, 290|                    bornírt csapatának gyõzelmébõl az ország ifjúságának állásfoglalására
 2761   1, 290|                        pestis ellen. Itt, vidéken az ifjúságban nincsenek százas
 2762   1, 290|                      nincsenek százas falankszok. Az ifjúságnak szerep jut a
 2763   1, 290|                          a társadalmi életben is. Az egyéniség itt jobban fejlõdhetik.
 2764   1, 290|                            ifjú stréber vezethet. Az ifjúság itt érettebb, józanabb,
 2765   1, 290|                       hallatszott. A nagygyûlésen az összes katolikus hallgatók
 2766   1, 290|                  legdicsõségesebb hitvallói, mint az ifjúság. Itt, Biharban a
 2767   1, 291|                        helyeire vagy a páholyokra az alsóbb- és felsõbbrendû
 2768   1, 291|                        erõs szavakban tiltakozott az egyéni jogoknak ilyen kényelmes
 2769   1, 291|                         diszkréciójára kéri bízni az ügy lebonyolítását.~Hát
 2770   1, 291|                         diszkrécióra, nem másért.~Az úgynevezett nagyobb demimonde-okról
 2771   1, 291|                       essék. Brutalitás volna, ha az alsóbbrendû hivatásosokkal
 2772   1, 291|                  társasága. A legelemibb szabálya az a társaságnak, hogy azt
 2773   1, 291|                     akarunk, s akit nem ismerünk, az nem létezik! Sapienti sat…~
 2774   1, 292|                          mind messzebb a múltból: az emlékezni tudást egészen
 2775   1, 292|                        értjük, nem akarjuk érteni az élet régebbi erõit, mik
 2776   1, 292|                         vagyunk elég egészségesek az összefoglaló gondolatokra.
 2777   1, 292|                     elfeledtük, bizony nem értjük az aradi tizenhármat sem. Ha
 2778   1, 292|                        ámítjuk is evvel magunkat. Az emberiség halad, és haladnia
 2779   1, 292|                       kell. S ami szép, dicsõ van az emberiség történetében,
 2780   1, 292|                  legalaktalanabb lelkeket is. Meg az ifjakat, kik õrizõi, baktériumtelepei
 2781   1, 292|                     betegségnek, a lelkesedésnek.~Az egyetemi ifjúság néppártisága
 2782   1, 292|                         joggal. S ha most eldobta az óvatosságot, azt jelenti,
 2783   1, 292|                      szerint ma már nincs szükség az óvatosságra… Hát eddig sem
 2784   1, 292|                       kívánjuk, hogy ellenségeink az arcukat mutassák. A kis
 2785   1, 292|                           mulatságosak. Kár, hogy az operettet hamar megunja
 2786   1, 292|                           operettet hamar megunja az ember…~*~A settenkedõ ellenféltõl
 2787   1, 292|                         magukat, idegeiket.~Nekik az az igazi világ. A „társas
 2788   1, 292|                      magukat, idegeiket.~Nekik az az igazi világ. A „társas lény”
 2789   1, 292|                 közönséget. A színésznõ éppen ne. Az a színésznõ, amely már-már
 2790   1, 293|                          kinek van igaza. De hogy az ünneprontásra alaposak a
 2791   1, 293|                           is írtunk vagy kétszer. Az jut eszünkbe, hogy mi, híres
 2792   1, 293|                           ünnepeltetjük magunkat. Az ambiciózus felsõ gimnazistát,
 2793   1, 293|                      valamelyikét szavalja, s nem az ihleti meg, hogy õ mint
 2794   1, 293|                          feltûnik, meggratulálják az édesapját, ismerni fogják.
 2795   1, 293|                         ihlete a legtöbbször csak az, strébolva kezdje meg a
 2796   1, 293|                      nyesülés legbiztosabb útját: az ismeretszerzést és a mindig
 2797   1, 293|                        percnyi ünnepi hangu­lata. Az öregek már ezen is túl vannak.
 2798   1, 293|                        Hiúk vagyunk, áltatók. Még az érvényesülni törekvés sem
 2799   1, 293|                  tartozunk is megakadá­lyozni. Ez az incidens csak alkalmat adott
 2800   1, 294|                      jöttem rá. Érdekes dolog ez. Az embernek vannak régi igazságai,
 2801   1, 295|                         érdekében agitál.~Hogy ez az esetleges napirendre térés
 2802   1, 295|                       mintha bizalmat szavaznának az egyetem néppárti ficsúrainak.~
 2803   1, 295|                    társulat vagy egyesület hozta.~Az egész ifjúság nyilatkozott
 2804   1, 295|                  nyilatkozott meg a határozatban. Az ifjúság szabad, nagy gyülekezése
 2805   1, 295|                       állásfoglalás. Egyébként is az ifjúsági egyletek mindenikének
 2806   1, 295|                           és céljaik vannak. Ezek az egyletek semmiképpen bele
 2807   1, 295|                            nem kutatjuk, a faktum az, hogy a debreceni ifjúság
 2808   1, 295|                     ifjúság határozata felett nem az ifjúság, hanem az ifjúsági
 2809   1, 295|                      felett nem az ifjúság, hanem az ifjúsági olvasóegylet fog
 2810   1, 295|                           annyit mondhatunk, hogy az olvasóegylet döntése akármilyen
 2811   1, 295|                      döntése akármilyen lesz: nem az ifjúságé, csak az olvasóegylet
 2812   1, 295|                       lesz: nem az ifjúságé, csak az olvasóegylet tagjaié.~És
 2813   1, 295|                           gyávaságnál.~Várjuk hát az olvasóegyesület - nem az
 2814   1, 295|                          az olvasóegyesület - nem az ifjúság - mai határozatát,
 2815   1, 296|                           tüzet új oltárán, mikor az eszmék szent templomában
 2816   1, 296|                      szent templomában felhangzik az elsõ prédikáció…~Mikor a
 2817   1, 296|                           minden vétkezõ indulat. Az egyenetlenség ördöge végig­
 2818   1, 296|                    piszkos kezekben hazug tollak, az ideálból pocsolya lett…
 2819   1, 296|                   fájdalmat. Hogy értenék meg hát az örömet?…~Száz esztendõ vágya,
 2820   1, 296|                           fel rajta. Felégették - az utolsó atomig…~Mi hálásak
 2821   1, 296|                         hogy a mi oltárunk füstje az ég felé szállt!…~…És úgy
 2822   1, 296|                        ott fogjuk folytatni, ahol az oltár volt. Szigligeti háza
 2823   1, 296|                           zavarnák, a mi ünnepünk az egész magyarság ünnepe volna.
 2824   1, 296|                       hogy áldozatunk kedves lesz az eszmék Eszméjének!…~Fogadja
 2825   1, 296|                 becsületes ideálimádásnak, legyen az a Szigligeti díszes, büszke
 2826   1, 296|                 imádságban gyújtsátok fel a tüzet az új oltáron! Gyújtsátok fel,
 2827   1, 297|                    jegytelensége sokat fog ártani az elsõ szezonnak, ezt kell
 2828   1, 297|                     Gyulai Pál úr örömet szerzett az ifjú óriások mértéket félõ
 2829   1, 297|                    egyszerre csak igazán októberi az õsz. Bevárta, míg kicsordul
 2830   1, 297|                            Bevárta, míg kicsordul az utolsó csöppnyi must.~A
 2831   1, 297|                  énekelnek.~Csodálatos forrongása az idõknek. A szív, az emberi
 2832   1, 297|                    forrongása az idõknek. A szív, az emberi belsõ ismét nagy
 2833   1, 298|                 kultúrának, ma megnyitotta kapuit az ujjongva áldozóknak. Régi
 2834   1, 298|                         perc, melyben felcsendült az elsõ szózat: lelkes poéma,
 2835   1, 298|                           napja volt. Nem hasonló az obligát ünnepnapokhoz. Minden
 2836   1, 298|                    felemelõen erõs és nemes.~Csak az tudja megérteni a mi nagy
 2837   1, 298|                   szakadatlan küzdelem nagyságát. Az tudja csak megérteni: milyen
 2838   1, 298|                            örök emlékû eseményét. Az áldozók, a díszes, az ünneplõ
 2839   1, 298|                  eseményét. Az áldozók, a díszes, az ünneplõ közönség áhítattal
 2840   1, 298|                      közönség áhítattal mondta el az elsõ áldozás imáját:~Teremtsünk
 2841   1, 298|                         mi is egy nagy korszakot,~Az ideálnak, mi küzdő hazánknak!…~
 2842   1, 298|                           áldd meg, úgy áldd meg! Az utolsó kalapácsütések visszacsengését
 2843   1, 298|                        hallanók még, amint kíséri az ájtatos imát.~Annyi küzdés,
 2844   1, 298|                          Falaid közé ne férkõzzék az eszmegúnyolás, a ledérség
 2845   1, 298|                            bûzös levegõje. Maradj az ideálok csarnoka örökké!~
 2846   1, 299|                      elmaradt tósztról fog szólni az írás. Aki írja, újságíró
 2847   1, 299|                     fajtája nincs a társadalomnak az újságírónál.~Nem kívánom,
 2848   1, 299|                       hogy ezt még más is vallja. Az effélékben is végletekig
 2849   1, 299|                     tudjuk, hogy mindennek rugója az emberi önzés legmegbocsáthatóbb
 2850   1, 299|                           hibából hányszor csinál az újságíró erényt! Hányszor
 2851   1, 299|                          sarkallta akcióra általa az energiát!… Ha a nagyváradi
 2852   1, 299|                         hogy mások is vallják…)~S az a bizonyos tószt - a kõmívesek
 2853   1, 299|                     kérdésben pláne érdekelt sem. Az érdemesebbeknek hagyhattam
 2854   1, 299|                  megmaradunk a régieknek. Leszünk az eszmék kovászának élesztõje.
 2855   1, 299|                          ilyenek vagyunk, és hogy az urak - bankettezhessenek.~
 2856   1, 300|                      gyökeretlen fának: megjelent az elsõ színházi lap. A neve:
 2857   1, 302|                           idõsebb nõvére a Gésák. Az idõsebb nõvér feltûnõbb
 2858   1, 302|                 Rafinírtabb, kacérabb. Azok közül az aranyos hölgyikék közül
 2859   1, 302|                        hölgyikék közül való, akik az inasokat sem sajnálják boldoggá
 2860   1, 302|                          fordítók csak átélvezték az eredeti szöveget. Talán
 2861   1, 302|                        hogy maga Ámor szállott le az égbõl a kedvéért. Az Ámor
 2862   1, 302|                           le az égbõl a kedvéért. Az Ámor persze Pintér Imre,
 2863   1, 302|                           Pintér Imre, akit ebben az isteni szerepben rettenetesen
 2864   1, 302|                       Aspasia (Forrai Ferike), ez az aranyos kis világbolondító.
 2865   1, 302|                        dologba több ízben beleüti az orrát Archia (Deésy Alfréd)
 2866   1, 302|                       Alfréd) szobrász is, akinek az a dolga, hogy Irisbe (Lányi),
 2867   1, 302|                          Ilyen például Iris dala, az Aranysziget, a rabszolgadal,
 2868   1, 302|                      Aranysziget, a rabszolgadal, az Eljövend az idõ refrénû
 2869   1, 302|                         rabszolgadal, az Eljövend az idõ refrénû s az a felséges
 2870   1, 302|                         Eljövend az idõ refrénû s az a felséges galopp, mellyel
 2871   1, 302|                   ötletesek, hatásosak és szépek.~Az elõadás. Pompás volt, meglepõen
 2872   1, 302|                         kell jelentenünk, hogy ez az ítélet nem végleges. A mai
 2873   1, 302|                          keltett. Mulatságos volt az ízlés határai közt. Az elsõk
 2874   1, 302|                       volt az ízlés határai közt. Az elsõk közt osztozik a sikerben.~
 2875   1, 302|                      Alfréd be tudott illeszkedni az elõkelõ keretbe.~A kisebb
 2876   1, 303|                     viszonyú emberre mit tartozik az, ha süllyed a hõmérõ. Semmi
 2877   1, 303|                          tessék berendezkedni!…~*~Az okos és rendezett viszonyú
 2878   1, 303|                    berendezkednek. A telet mintha az Isten is arra teremtette
 2879   1, 303|                       arra teremtette volna, hogy az ember mulasson.~Ám nem éppen
 2880   1, 303|                   mulasson.~Ám nem éppen túlnyomó az okos és rendezett viszonyú
 2881   1, 303|                         szén is. A hidegnek pedig az a természete, hogy fagyaszt…
 2882   1, 303|                         még mindig aktuálisok. És az az érdekes, hogy a mi fejünk
 2883   1, 303|                          mindig aktuálisok. És az az érdekes, hogy a mi fejünk
 2884   1, 303|                           csak találnak.~Nem baj. Az ünnep szép volt. Emlékezetes.
 2885   1, 303|                   hétköznapjaink ne csúfolják meg az ünnepet.~*~Megkezdõdött
 2886   1, 303|                         szezon. Napirenden vannak az afférek. Egyik vidéki lapban
 2887   1, 303|                        afférek vannak napirenden: az ismerkedések.~A színtársulat
 2888   1, 303|                    legkomolyabb ifjú emberbõl is. Az öregebbekrõl nem is szólunk.
 2889   1, 303|                    özönvíz elõtti anekdota jutott az eszünkbe. Azé a bizonyos
 2890   1, 303|                    kilábaltunk, hanem a póthitel, az sokba fog kerülni.~Szabadság
 2891   1, 304|                         ismét telt házat csinált. Az elõadás talán még sikerültebb
 2892   1, 304|                   egyetlen hibája volt Nyárainak: az, hogy semmiképpen nem akart
 2893   1, 304|                           jós szerepét. Mindenben az ellenkezõjét csinálta annak,
 2894   1, 304|                         képébõl. Márpedig ezt még az olyan igazi, nagy talentum
 2895   1, 304|                          valamit. Pedig kár ezért az erõlködésért, mert csak
 2896   1, 304|                        amellyel csak elfecsérelte az õ bámulatos komikai erejét.
 2897   1, 304|                           hogy a díszletek igenis az utolsó darabig újak. Az
 2898   1, 304|                           az utolsó darabig újak. Az értesítést szívesen vesszük
 2899   1, 304|                      írtuk azt, amit írtunk, mert az elsõ felvonás díszletei
 2900   1, 305|                       után nyíltan vagy burkoltan az antiszemitizmust megtoldta
 2901   1, 305|                      meghozta ismert határozatát, az Alkotmány fogát vicsorítva
 2902   1, 305|                     kálvinista Róma ölelkezésén”. Az erõltetett taps nem tudta
 2903   1, 305|                         elnyomni a szitkot, amely az egyformán gyûlölteknek a
 2904   1, 305|                           akarnak ezek most evvel az ünneppel? Vörösmarty nagy
 2905   1, 305|                            s tüntetnek a halottal az élõk ellen. A halottat kijátsszák
 2906   1, 305|                       mint korelnök elnökölt.~Még az ilyen kicsinységekben is
 2907   1, 306|                           Kambodzsa királyfia jut az eszembe.~Napkeleti, ragyogó
 2908   1, 306|                           meg gyémán­tos fövegét. Az opera szépeit sem léptette
 2909   1, 306|                         év óta egy család, melyet az ég küldött választott népe
 2910   1, 306|                             írja Jukantor herceg. Az önöké, az új s a mienk,
 2911   1, 306|                        Jukantor herceg. Az önöké, az új s a mienk, a régi. Két
 2912   1, 306|                          a régi. Két világ keresi az igazát: az önöké és a mienk.
 2913   1, 306|                           világ keresi az igazát: az önöké és a mienk. Két világ
 2914   1, 306|                       világ nem érti meg egymást: az önöké és a mienk. Nem is
 2915   1, 306|                      annyi millió. A mi vallásunk az öröm és a kibékülés. Az
 2916   1, 306|                           az öröm és a kibékülés. Az önöké az eredendõ bûn s
 2917   1, 306|                          és a kibékülés. Az önöké az eredendõ bûn s a folytonos
 2918   1, 306|                       Nálunk a semmittevés erény, az álmodozás divináció. Önök
 2919   1, 306|                         álmodozás divináció. Önök az embert lealacsonyító munkát
 2920   1, 306|              lealacsonyító munkát tették erénnyé, az álmodót, az istenek igazi
 2921   1, 306|                       tették erénnyé, az álmodót, az istenek igazi kiválasztottját
 2922   1, 306|                            önök boldogtalanok. Mi az élet mûvészei vagyunk, önök
 2923   1, 306|                         vigasztalásunk. Ne legyen az életnek egyetlen durva,
 2924   1, 306|                         ami felett mosolyoghatnak az úgynevezett komoly emberek.~
 2925   1, 306|                            A legnagyobb jóltevõje az emberiségnek, kit áthat
 2926   1, 306|                           harmonikussá kell tenni az emberi szívet. Meg kell
 2927   1, 306|                       szívet. Meg kell jutalmazni az örökös küzdés harcosát,
 2928   1, 306|                           örökös küzdés harcosát, az élet elcsigázott mostoháit.~
 2929   1, 306|                            ki a mûvészetért s így az emberi szívért cselekedik.
 2930   1, 307|                       panaszkodott, hogy mindjárt az elsõ életbelépésnél tapasztalnia
 2931   1, 307|                   bölcsészkari hallgatóknak - kik az egyetemi polgárság kasztjában
 2932   1, 307|                    kicsinyelõ neve: a filozopter.~Az olvasók egy jó részének
 2933   1, 307|                     olvasatlanul hagyja e cikket. Az érzékeny szívû bakfisok (
 2934   1, 307|                         uraim, hogy ez alkalommal az én fajomról szólok. Mert
 2935   1, 307|                         kell vallanom, hogy én is az vagyok.~Erre a pályára ugyanis
 2936   1, 307|                          a körülmény is már, hogy az Eötvös Kollegiumból - protekció
 2937   1, 307|                          mert „kálomista” vagyok; az unitáriusoknál azzal utasítottak
 2938   1, 307|                           De ennek sem mi vagyunk az okai.~Oka a nyomor s az
 2939   1, 307|                           az okai.~Oka a nyomor s az élet, mellyel - különben
 2940   1, 307|                           tenni még a nyomor.~Nem az bánt engem, hogy többnyire
 2941   1, 307|                         azok között is van, hanem az, hogy olyanok is jutnak,
 2942   1, 307|                      tudják okát adni annak, hogy az újabb nemzedék annyira távol
 2943   1, 307|                         annak õseim könnyelmûsége az oka. Ha õk egy kicsit takarékosabbak
 2944   1, 307|                     azonban vagy haza kell mennem az õsi vármegyémbe diurnistának (
 2945   1, 307|                          Egyedüli kívánsága, hogy az elõadásokra is eljárhasson.~
 2946   1, 308|                        õsz napján, ma ünnepet ült az Istent keresõ szabad emberi
 2947   1, 308|                     szabad emberi lélek.~Ködös ez az õsz. Mintha ránk nehezedett
 2948   1, 308|                   borongása. Sötétlik, fellegzik. Az égen szomorú ború. Nehéz,
 2949   1, 308|                         levegõ. Azt mondják, hogy az emberi lelket megkísértik
 2950   1, 308|                       hallom. „Erõs várunk nékünk az Isten!…”~És hallom azért,
 2951   1, 308|                         azért, mert én újra bízom az emberi lélek rendeltetésében.
 2952   1, 308|                       vallások összeütését, hanem az emberi lélek diadalát látom!~
 2953   1, 308|                           diadalát látom!~Hogy ez az ünnep csendes, kicsi volt,
 2954   1, 308|                         volt, annak a terjedõ köd az oka. Így van, így van. De
 2955   1, 308|                         van, így van. De hogy ezt az ünnepet mégis megülték,
 2956   1, 308|                          árnyak…~Nem félünk, mert az emberi lélek, az ember,
 2957   1, 308|                     félünk, mert az emberi lélek, az ember, lenyûgözhetetlen,
 2958   1, 308|                     énekeljük:~Erõs várunk nékünk az Isten!…~Szabadság 1900.
 2959   1, 309|                         teszi, ha gorom­báskodik… Az emberére - arra tudniillik,
 2960   1, 309|                           a Gábel úr célja. Ebben az emberben a rombolás lakik.
 2961   1, 309|                         vannak Gábel úrnak. Nincs az a káromkodás, amivel lehúzhatja
 2962   1, 309|                        bánja, de mit változtat ez az õ igazán!…~A magyar tanítóság
 2963   1, 309|                           tûnnék fel, mintha ezek az érdemek kétségbe vonhatók
 2964   1, 310|                                        310. ÉLJEN AZ ERKÖLCS~Berlinben van -
 2965   1, 310|                    Naponként legtöbb pásztoróra~S az erkölcs Berlinben dühöng…~
 2966   1, 310|                      Nálunk a helyzet már különb:~Az erkölcsöt Várad is óvja,~
 2967   1, 310|                       erkölcsöt Várad is óvja,~De az nincsen papírra róva:~Naponként
 2968   1, 310|                        Azóta már nagyot haladtunk az erény rögös, tövises, de
 2969   1, 310|                    szilárdan állunk, s nem félünk az erkölcstelenség rabigáitól…
 2970   1, 310|                       fölfelé lehet megtekinteni.~Az ifjú sereg nagyon ifjú részén
 2971   1, 310|                   eltávolítani, akiknek beszélhet az õ tanáruk aztán késõbb akármilyen
 2972   1, 311|                         budapesti egyetemen, mint az Egyetemi Körben és sajnos
 2973   1, 311|                         harcot idézi elõ.~Ezeknek az állapotoknak a megszüntetésére
 2974   1, 311|                        megszüntetésére törekedett az ifjúság szabadelvûen gondolkodó
 2975   1, 311|                         áramlattal szembeszállva, az annyiszor hangoztatott tárgyilagosságban
 2976   1, 311|                      részérõl - Szundy Károly azt az indítványt tette, hogy válassza
 2977   1, 311|                          tennie Kiss Áronnal mint az ifjúság ügyei iránt annyira
 2978   1, 311|                          következõ ülésen, melyet az indítványozó távollétében
 2979   1, 311|                   értesítése nélkül hívtak össze, az indítványt egyszerûen visszautasítottnak
 2980   1, 311|                         Ifj. apsai Mihályi Péter, az Egyetemi Kör elnöke még
 2981   1, 311|                    lapokban, feltüntetvén magát s az E. Kört a felekezetiesség
 2982   1, 311|                          legnagyobb ellenségének.~Az A-ny pedig védelmébe veszi
 2983   1, 311|                  nyugodtan kis játékukat. Elvégre az õ kicsinyes hecceik legfeljebb
 2984   1, 312|                           kisebbre építeni.~Mikor az aradi eset, az a bizonyos
 2985   1, 312|                     építeni.~Mikor az aradi eset, az a bizonyos kereskedõsegéd-írnok-affér,
 2986   1, 312|                         akik csak tartunk valamit az agyvelõnk függetlenségérõl,
 2987   1, 312|             függetlenségérõl, felháborodva láttuk az iroda-gavallérság pöffeszkedését,
 2988   1, 312|                       találják venni. Kardot mért az ellen­felével, s összevágta…
 2989   1, 312|                        joggal elvárhatnók azoktól az ifjú kereskedõktõl, kiket
 2990   1, 312|                        jövõ Magyarországnak, mint az egyetemek és akadémiák nagy
 2991   1, 313|                   Újfaluban felfordult világ van. Az embereket rémület tartja
 2992   1, 313|                        majdnem nap mint nap kapja az arcátlannál arcátlanabb
 2993   1, 313|                          gyilkosan erõs cikket ír az ismeretlen gazember ellen.
 2994   1, 313|                           tudunk új tanácsot adni az újfalusiaknak sem. Rekriminálva
 2995   1, 313|                           Rekriminálva ismételjük az egyetlen régit. Mért nem
 2996   1, 313|                           elolvasatlanul mindenki az elsõ levelet? Mért nem teszik
 2997   1, 313|                     eldobni a kapandó s elfeledni az eddig kapott leveleket,
 2998   1, 313|                        gyógyszert nem ajánlhatunk az újfalusiaknak. Egy volna
 2999   1, 313|                     használni, arról nem tehetnek az újfalusiak.~Szabadság 1900.
 3000   1, 314|                     Komjáthy kérelmének, s bement az igazgatói irodába. Komjáthy