Kötet, Rész
1 1, 1 | mikor annyi édes-kínos perc emlékeztet reá. Mennyi vágy, ima, lemondás,
2 1, 120| az eljárás veszedelmesen emlékeztet a magyar politikában nem
3 1, 163| feledés súlyánál.~Õrködik, emlékeztet, mint elmúlt idõk sóhaja,
4 1, 199| legtûrhetõbb kúra. Ennek az íze emlékeztet valamennyire a sósborszeszre.~
5 1, 491| A tánc, a nóta, a ruha emlékeztet csak rá. No meg az elmaradhatatlan
6 1, 576| megrajzolt alak, kedves dialóg emlékeztet.~Mondják, hogy a Nemzeti
7 2, 125| csupa szomorú elmúlásra emlékeztet… A városháza felé sietõ
8 3, 206| tudománya s bölcsessége emlékeztet a nagy Révész Imrére. Egyháza
9 3, 227| talentumos ember. Sokban emlékeztet Nyárayra, de esetleg könnyen
10 5, 34 | Egyiküknek az arca feltûnõen emlékeztet George Sand-ra.~Egy csoport
11 5, 71 | mulat. A háborúra semmi sem emlékeztet a cannesi-i Meridien-villán
12 6, 23 | hogy trónom büszkeségére emlékeztet. Engem nem tör meg egy-két
13 6, 203| hess, Idõ! Minden, ami rád emlékeztet. A fekete kesztyû is. Minden,
14 7, 19 | fiúkról. A világtörténelem emlékeztet bennünket arra, hogy minden
15 7, 145| Naplegenda Ibsen Peer Gynt-jére emlékeztet. És ez csupán dicséret.
16 8, 108| Egy kicsit az Otthonra emlékeztet, melyet Tóth Béla hencegve
17 8, 123| Maeterlinck ifjúkori darabjaira emlékeztet. Este van, terített asztal
18 8, 162| ex-minisztert, aki annyira emlékeztet bennünket itthon valakire,
19 8, 255| feltûnõen szerény és semmi sem emlékeztet az egykori Palais Humbert
20 9, 37 | fényességben, páholyában igazán nem emlékeztet Odüsszeuszra a görög király.
21 9, 83 | fegyverletételért. Minden gesztusuk emlékeztet Károlyi Sándorra, habár
22 9, 150| Valóban, ez a Servet-szobor emlékeztet mindenkit, hogy a protestáns
23 9, 174| nemes, büszke Dykgrave-okra emlékeztet. Õsi fajta, nyugtalan, csatázó,
24 9, 182| szerkesztõségi szolgára emlékeztet engem, aki fölvetõdött Pestre,
25 10, 93 | nálunk nem emlékezik, s nem emlékeztet. Életek, melyek megformálódásukban,
26 10, 102| világ. Megható könyv, s emlékeztet engem egy hozzám nagyon
|