Kötet, Rész
1 2, 272| hallgatóság elõtt. A pályaudvaron Kincs Gyula pártelnök üdvözölte
2 3, 80 | adassék egy embernek királyi kincs és pompa, holott lelkieknek
3 3, 222| vele jár, szintén fejedelmi kincs. De mindkettõnek hatalmát
4 4, 107| forró gyermek-álmok!… Ha Kincs Gyula nem közli le az elsõ
5 5, 5 | Az ötlet azonban drága kincs, s óh, oly kevés az ötlet.
6 6, 71 | legszentebb és legértékesebb kincs a világon. Olvasták, és
7 6, 158| tizenötezernél több millió kincs pihen az orosz monostorokban.~
8 6, 158| szlávokat, egyre gyûlt a kincs.~Ha Komura és Witte nem
9 6, 218| legnagyobb érték az élet. Kincs és szakramentum. Bûn eltaposni
10 8, 2 | szomorúság. Ez a rettentõ kincs mennyi jót tudna mívelni.
11 8, 44 | magyarázta nekem, hogy micsoda kincs az eszperantó. „La lingvo
12 8, 215| számára. Olvastuk például Kincs Gyula, zilahi kollégiumi
13 8, 242| perecek, záporoznak le: a kincs garmada a márványküszöbre
14 9, 65 | Barres-ig minden irodalmi kincs elpusztulna, szörnyûség!
15 9, 130| Szilágy” szerkesztõje: Kincs Gyula. Egy drukkos görögóra
16 9, 130| után az Ady nevezetû fiú Kincs Gyula után szaladt, s nagyon
17 9, 130| Szilágyban megjelennék.~Kincs Gyula elolvasta a verset,
18 9, 130| a lelkemet, és uszított. Kincs Gyula pedig leadta a Szilágyban
19 9, 178| valaki, hogy nem öröm és nem kincs az, ha a debreceni talyigás
20 9, 178| találna is, mert öröm és kincs volna az még így is. Én
21 10, 34 | van igaza. Vagy érték, sõt kincs, a gondolkozás, akkor komolyabban
22 10, 75 | nagyon megbecsült jóbarátaim. Kincs Gyula, az igazgató, a legkívánandóbban
23 10, 77 | Ferenczy Gyulák, Baltazárok, Kincs Gyulák, Justh Gyulák (mennyi
24 10, 97 | kétségbeesnék, de mire való Zilah, Kincs Gyula, emlékezés némely
25 11, 100| barátom, nagyon nagy ember, Kincs Gyula, a zilahi Wesselényi
|