Kötet, Rész
1 1, 135| dél felé, mikor e sorokat írom, még mindig hatalmas záporban
2 1, 266| élet…~Kegyeletes érzéssel írom e sorokat mastodonokról,
3 1, 274| tûri, mint a papírt, nem írom le.~Azt bizonyítja, mondom,
4 1, 436| kivételével. A nevöket nem írom ki, legalább magát mindenik
5 1, 599| látjuk meg a valót. Ilyenkor írom meg egy-egy versemet. Csodálkozik-e,
6 2, 89 | öt óráig, mikor e sorokat írom, Barabás Béla dr. 2-300
7 3, 93 | Mindezt abból az alkalomból írom le, hogy a jezsuiták dogmává
8 4, 175| kaptam egy levelet, de nem írom meg, hogy mi van benne.
9 7, 86 | szúnyogokéra sem. Csinálom, írom, adom verseimmel lelkembõl
10 8, 168| eszembe jut s azt még ide írom: Gulner fõispán úr megíratott
11 8, 200| A Dunántúl és Bihar~Úgy írom le, ahogy nekem valaki ezt
12 9, 72 | egy elképzelésem. Le is írom: látom Tisza Istvánt hazaérkezni
13 9, 101| folytatom. De ha nem én írom meg a folytatást - óh, a
14 9, 185| asszony-típus: La Femme Fatale. Így írom én is, három nagy betûvel,
15 10, 3 | s valóban azt vallom és írom ma is, hogy legalább automobil-tempóban
16 10, 17 | most második kritikámat írom a Rostand darabjáról: az
17 10, 32 | Reinitz rekedt hangjára írom verseimet, úgy írom meg
18 10, 32 | hangjára írom verseimet, úgy írom meg egészen, mint õ. Nagyon
19 10, 75 | igazságból és igazságért írom ezt a pár cáfoló sort. A
20 10, 108| bántom meg, ha Dickens nevét írom ide, de õ mégis egy szentségesen
21 11, 68 | igaza van, és ez fáj. Messze írom én az én leveleimet, ha
22 11, 68 | én az én leveleimet, ha írom, s olyan sokszor nem írom,
23 11, 68 | írom, s olyan sokszor nem írom, és küldeni valamit, annyi,
24 11, 95 | hírlapokat akkor is olvasni fog), írom meg bûnlajstromát. Hogy
25 11, 95 | bûnlajstromát. Hogy majd akkor írom meg, mit vétkezett ez a
|