Kötet, Rész

 1   1, 97 |          Valami édes illat száll felénk, a márciusi ibolya illata,
 2   1, 208|         nemzet katasztrófája sír felénk. Látjuk a véget, a bukást,
 3   1, 255|       felõl erõs szellõáram csap felénk, a gesztenyefák megmozdulnak!
 4   1, 278|         ültünk a Mülleráj elõtt, felénk fújt egy novemberies, hideg
 5   1, 418|           szerelmi suttogás szól felénk az aranysugaraktól áttört
 6   1, 472| hûvösödik, deres világ liheg már felénk: a dalos madarak elmentek
 7   2, 90 |      Amarról Kossuth nótája zeng felénk, itt mámoros tömeg zajong,
 8   2, 140|        ósdiság, penészszag áradt felénk a színpadról. Ennyiben volt
 9   2, 166|         ragyog fényes délelõttön felénk a Vénusz sugara, s meleg
10   2, 205|   irgalmas nõk ajkairól szállnak felénk. A klerikális ultramontanizmus
11   2, 222|   teremtésvágy pompája sugárzott felénk, s igen kellemesen élveztük
12   4, 63 |       egy klasszikus festménynek felénk áradó idilli varázsát. Visszafojtott
13   4, 112|           római jelenetébõl csap felénk.~Az érdekes darabot pazar
14   4, 133|       hódító tulajdonával áraszt felénk Alberti Werner, aki méltán
15   4, 193|         jámbor anyóka közeledett felénk. A karján koszorú volt,
16   5, 45 |     közöttünk! És mikor gurulnak felénk a véres muszkafejek, reszket
17   5, 88 |        õrület. Ámbár fõképpen mi felénk, kelet felé van irányítva
18   6, 97 |   életnek nincs derûje már, mely felénk ragyog­hasson néhány ügyes
19   6, 117|       tudomány.~A költõ:~Kiáltsd felénk, óh Ég, te szent azúr,~Jöhet
20   6, 169|        Arról pedig, merrõl a Nap felénk ereszkedik, új fényességek
21   7, 2  |          polgári poézise az, ami felénk száll az Ifjúságunkból.
22   8, 241|       konyhaszagú prózája fuvall felénk, olyan apróságos ügyletek,
23   9, 50 |    szeplõtelenség-dogmája emelte felénk a mai kormányt, az isten
24  11, 37 |           kik negyvenen rohannak felénk kitárt karjaikkal, s kiknek
25  11, 113|          különös dinasztiája jön felénk megint pompásan és álombeli