Kötet, Rész

 1   3, 15 |  metamorfózisát s viselje magát csöndesen. Olyan szép márciusi nap
 2   3, 144|         a külföldön. Él urasan, csöndesen és „föltalál”… Talán el
 3   3, 182|     adott erre alkalmat, honnan csöndesen kitudtak minden zilált vallásfelekezetû
 4   4, 33 |        hó-bóbitákkal integetnek csöndesen, holdas fényben felém.~A
 5   4, 109|      máskor, s az öreg fiskális csöndesen rukkolt elõ:~- Nézze, kérem,
 6   5, 51 |        kísérõm, a fiatal orosz, csöndesen magyaráz:~Alig nyolc-tíz
 7   5, 54 |        tekintete még szomorúbb. Csöndesen folytatja:~- Nagy igazságtalanság
 8   5, 69 |       jár György királlyal, s e csöndesen baktató világnak örvendeznie
 9   5, 77 |     császárságnak…~Az idõsebbik csöndesen:~- Csöndesen!… Nem lehet
10   5, 77 |       Az idõsebbik csöndesen:~- Csöndesen!… Nem lehet tudni. Még él.
11   6, 226|   lakására. Ma reggel tíz óráig csöndesen aludt. Mikor fölébredt,
12   7, 70 | álmélkodva nézett reám, s aztán csöndesen ezt mondta:~- Különös, csakugyan
13   8, 11 |        ilyen néma. Szólok hozzá csöndesen:~- Ez Párizs. És ezerszer
14   8, 66 |  bizonyos kéj szállott a népbe. Csöndesen így beszélt hozzám a pisze,
15   8, 117|         nincs hazája.~Berthelot csöndesen ezt válaszolta:~- De a tudósnak -
16   8, 142|   szedelõzködtem. A búcsúzásnál csöndesen beszélt hozzám a francia:~-
17   8, 144|        párizsi úr. Jött, szállt csöndesen felé egy léghajó. Az ügybõl
18   8, 161|     végre, aludni próbálnak, én csöndesen szólok hozzájuk:~- Jó éjszakát,
19   8, 199|     fogom leírni, ahogy õ nekem csöndesen, hevülés nélkül elmondta.~*~„
20   9, 14 |        kérdenek tõle akármit, õ csöndesen, csökönyösen ezt hajtogatja:~-
21   9, 45 |            Vajda-Vojvoda Sándor csöndesen, de bátorságosan visszalopta
22  11, 13 |        hozat haza, s az emberek csöndesen koccintgatnak, nem éneklik
23  11, 21 |       Adyak fognak szerényen és csöndesen temetkezni. Ölellek, kedves