Kötet, Rész

 1   1, 420|    tennivalónk van, mintsem egy Apponyit nélkülözhetnénk.~Elhatározását
 2   4, 148|  helyzetet. Aztán mi megértenõk Apponyit, ha Tisza Istvánhoz csapna
 3   4, 148|        el soha pártvezért, mint Apponyit az õ kedves volt hívei.
 4   4, 148|  jottányit sem engedni.~Szegény Apponyit különben is sajnálni lehet.
 5   4, 181|      Leó elparentálására, mikor Apponyit csak a botránytól való félelem
 6   4, 181|         háborúk rókaúton viszik Apponyit a cél felé. A klerikális „
 7   6, 8  |   mondotta a hatvani állomáson. Apponyit kísérte a jászok földjére,
 8   6, 8  |      ismerik - a negyvennyolcas Apponyit. Ki hitte volna, így gúnyolódott
 9   6, 13 |      bizonyos volt már jóelõre.~Apponyit lázban tartja az adeptusok
10   6, 13 |         a szívünket.~„… Minket (Apponyit és Kossuthot) többé el nem
11   6, 13 |        ballagni elébe.~A népies Apponyit ez idõ szerint nem lehet
12   6, 195|   választók elébe Kossuthot is, Apponyit is, Ugront is, még talán
13   8, 120|     születik tíz év múlva, hogy Apponyit csak a gondolatától is a
14   8, 139|      vigasztalódjék egy kicsit. Apponyit nem dicsérte föl külön s
15   8, 200|         számára.”~III.~Üdvözlik Apponyit és Andrássyt~A pozsonyi
16   8, 223| Björnsonnak is az kellett, hogy Apponyit bántsa. S csak így érhette
17   9, 13 |     tanító szerényen, de szidja Apponyit, s a jegyzõ védi az egész
18   9, 25 |      ott egyformán becsülik meg Apponyit és Rigót.~III.~Mezõcsát
19   9, 69 | olvastam, hogy te is üdvözölted Apponyit. De lásd, én, amolyan régimódi,
20   9, 176|       az országot, Kalksburgot, Apponyit s mindazt, ami muszájosan
21  10, 54 |          élõ, utánzó regényhõs.~Apponyit szabad, lehet szidni, magyarázni,
22  10, 54 |   Apponyi nem ismeri önmagát, s Apponyit kevesen ismerik: Apponyi
23  10, 54 |        Albert.~A Jókai emberét, Apponyit, szabad már érteni, sõt