Kötet, Rész

 1   1, 19 |          vággyal - sajnálkozzatok rajtam, nyomorult emberen.~Mert
 2   1, 176|         Legelőször is ők nevettek rajtam, mikor valami ostoba véletlenségből
 3   1, 210|      volna?… Hisz’ máris nevettek rajtam!… Valósággal udvaroltam
 4   1, 250|  társadalomnak hamis fénye idézte rajtam elõ a feketeséget.~E feketeség
 5   1, 269|        nagy erõ. Gyõzedelmeskedõ. Rajtam legalább igen. Pedig magam
 6   1, 269|          lettem: nem veszek észre rajtam kívül senkit.~Élek, járok,
 7   3, 135|          Szerkesztõ urat segítsen rajtam valami tanáccsal, hogy miképpen
 8   4, 27 |           fénye. A diabólus urabb rajtam, mint valaha. Az életnek,
 9   4, 33 |          De mert csak a tenger úr rajtam, dühösen rázom le ezt az
10   4, 99 |     Lejöhet. Ez persze nem csupán rajtam áll.~A búcsúzásnál pedig
11   6, 72 |         földije, s meg is látszik rajtam. Az eset igen egyszerû.
12   9, 84 |        fogatok robogtak keresztül rajtam. Emlékezem, hogy még István
13   9, 84 |        megfizette a vámot, amikor rajtam keresztülhajtatott. Az új
14   9, 84 |        mágnás ingyen kocsizhat át rajtam. De viszont tudom, hogy
15   9, 101|       lélek. A többi csak cafrang rajtam, a többi: a civilizáció,
16   9, 101|        ott se lehettem elsõ, ahol rajtam kívül még keresnivaló, sõt
17  10, 42 | csatinázás után dupla bélyege van rajtam az élemülésnek. Az Istennek
18  10, 70 |      sehol, semmiben sem kereshet rajtam hiányzót.~De arról van szó,
19  11, 9  |       miután hidegek futnak végig rajtam, belõlük a leg­hidegebbet
20  11, 12 |         jelenetnek vége. Most már rajtam volna a sor: megkérdezni
21  11, 66 | ármádiának a haszna vagy kára, de rajtam mit se segít. Azt látom,
22  11, 66 |      nekem is vannak, Victor Hugo rajtam is rontott, ráadásul Jókai,