Kötet, Rész

 1   1, 405|   kirándulás, íme beteljesedett. Minõ szívrepesve várta a fiatalság
 2   1, 405| szívrepesve várta a fiatalság és minõ szomorúsággal tekintett
 3   1, 566|          predesztinálja, de hogy minõ sokoldalú, azt megmutatta
 4   2, 21 | magunknak - [a] tengeri betegség minõ voltáról.~A váradvelencei
 5   3, 58 |      olyan finom disztinkciókat, minõ az áru és pénzuzsora kérdéséhez
 6   3, 87 |     Debrecent, Kecskemétet, hogy minõ óriásit haladtak a maguk
 7   3, 91 |      szent indulót.~Elképzeljük, minõ zavarban lehet a másik tömeg.
 8   4, 43 |         sivár világban azóta. És minõ irigylésreméltóan élték
 9   4, 173|        tolja fel magát, és ilyen minõ­ségében a sárga földig gyalázza
10   4, 173|   zsebének érdekében követte el. Minõ kapzsiság! Milyen falánkság!
11   6, 20 |       angolszász - azután ember. Minõ küzdelmeik voltak ott mindig
12   6, 22 |         esni. Fantáziálni arról, minõ pletykák keringhettek a
13   6, 22 |         zsúrokon? Pál apostolról minõ eseteket tudhattak az efezusi,
14   6, 38 |           Ezek a legnagyobb urak minõ magasságban állanak erkölcseikkel
15   6, 89 |      Tetszett már ugy-e hallani, minõ meddõség zokogott ki e két
16   6, 91 |       tánc, fregoliáda, zene (és minõ zene!) De mindenekfölött
17   6, 118|          megújul minden.~Életek, minõ a Habsburgi Józsefé volt,
18   6, 138|      aztán õk hová fognak törni, minõ egetvívásokban fognak elvérzeni,
19   8, 186|        nem tudja Magyarországon, minõ gavallér-tûzpróba után küld
20   8, 189|   megmagyarázza, hogy Chélard úr minõ fontosságot tulajdonít magának.
21   8, 203|   kásáját. Harcias demokratáknak minõ elégtétel, hogy a Nemzeti
22   9, 83 |          kacagás nélkül olvasni, minõ végrendelkezést tett aggkorában: „