Kötet, Rész

 1   1, 35 |        vezetõjük, én azt hiszem: a végzet. Eltaszítasz-e ezek után
 2   1, 35 |          lépteit nem az akarat - a végzet irányítja… Édesanyánk könnyeirõl
 3   1, 40 |     csókját, ölelését.~Rájuk ült a végzet, nem tehettek ellene semmit.~
 4   1, 140|         enyhülést a gyászolóknak a végzet elháríthatatlan akaratában
 5   1, 176|            az én végzetem.~És ez a végzet reám nehezedik; a lelkemre,
 6   1, 176|            érzem, mint törik meg a végzet, érezni kezdem a tavaszt…~
 7   1, 233|       Játékszerek vagyunk a démoni végzet kezében. Labdák vagyunk
 8   1, 237|      tragédiából, s a témát, mit a végzet szörnyû hatalma adott, ponyvára
 9   1, 599|       illenek ebbe a világba, és a végzet azt mérte reájuk, hogy agyrémekért
10 Pot, 6  |         volna, ha minket újra az a végzet érne el, hogy új föladatok
11   3, 71 |           bennünket. Ez az ember a végzet embere s ha megcsinálja,
12   3, 185|     pusztulásáról. Mucsát elérte a végzet. Elnyelte Budapest. Éppen
13   4, 158| uralkodócsalád fölött ilyen fekete végzet még tort nem ült. A szegény,
14   4, 158|         király valósággal rohant e végzet felé, s e végzet végre is
15   4, 158|          rohant e végzet felé, s e végzet végre is keresztülgázolt
16   5, 17 |          Talán ezek… Talán nem…: A végzet rettenetes, a valóság elviselhetetlen
17   9, 116|           Mivel lehetetlen, hogy a végzet Magyarország elsöprését
18  10, 29 |        nõsülõ ember csak a különös végzet által lett azzá, ami lett.
19  10, 104|        történhetik meg. Az a cudar végzet, amely ilyen rossz geográfiai
20  11, 110|           s beteljesedik vele az a végzet, amelyik egy normális hadgyakorlaton
21  11, 112|        honvédekhez, lélek, test és végzet héroszaihoz. Magyarul megállni