Kötet, Rész
1 1, 53 | álmodik…~A szép szemek pedig gúnyosan villannak meg; a napsugarak
2 1, 210| vagyok én valaminek?…~A mama (gúnyosan) Világért sem! Tudvalevõ,
3 1, 218| divat, mosolyogni pedig csak gúnyosan; megragadott bennünket a
4 2, 64 | szomorú, öröksápadt legények gúnyosan mosolygunk mindig feléd.
5 2, 73 | tartja, az már mosolyogni gúnyosan sem tud…~*~Az ember megcsinálta
6 4, 80 | bennünket, s mi fagyosan, gúnyosan, megvetéssel néztünk az
7 4, 109| országainak földjén járunk. Gúnyosan nevettem:~- Látja, képviselõ
8 5, 19 | és Richemond urak, mikor gúnyosan ezt válaszolták:~- Jó, jó.
9 5, 107| kisajátító mánia ellen, s mely gúnyosan rajzolja meg azokat a gyöngy-állapotokat,
10 5, 112| maguknak. Sok igazsággal s gúnyosan írják le, hogy milyen kirívó,
11 5, 207| nem állotta a dicsõséget. Gúnyosan meghajtotta magát a publikum
12 6, 19 | akkor sem patakvizet iszik. Gúnyosan rám bégetett:~- Nem fogsz
13 6, 117| hogy hát kik is vagyunk.~Gúnyosan mosolygott a szónok, s az
14 6, 117| És amíg nézték egymást gúnyosan, hirtelen égi zúgás támadt.
15 6, 179| nagy szakításról. És nagyon gúnyosan fognak mosolyogni. És igazuk
16 6, 221| koldus, kis zsidó fiú, kinek gúnyosan mondta a szerzetes-professzor: „
17 7, 9 | cs. és kir. katonatiszt gúnyosan mosolyog az egyik fülkében.
18 7, 65 | nevet ennek az X-nek, kire gúnyosan nem tekinthetnek le Versailles
19 7, 102| Vígszínházba Sherlock Holmest. Õ gúnyosan mosolygott, s visszautasította
20 8, 68 | hívja s egy kicsit persze gúnyosan azt mondja, hogy van olyan
21 8, 80 | mint õ szentsége: ez sok. S gúnyosan száll Szent Péter utódja
22 8, 211| sokszor beszélünk, írunk gúnyosan. De ha igazi kultúra nincs
23 9, 13 | vették észre a tréfát, s gúnyosan legyintettek a kezükkel:~-
24 10, 21 | történéseknek, mely minden sorából gúnyosan ránk hunyorít, egyike a
25 10, 63 | napon kissé pihentebben s gúnyosan tettem meg legelsõ tájékoztató
26 10, 108| Talán a kiadója nevetni fog gúnyosan az enyémre, talán maga Gárdonyi
|