Kötet, Rész

 1   1, 20 |          ragyogását, hogy egy derűs, mosolygó sugárt küldjön a mi sejtelmektől
 2   1, 53 |           NAPSUGARAK~Januári tavasz, mosolygó öregség. Reánk ragyog biztatóan,
 3   1, 53 |             is, hogy tavasz van. Egy mosolygó sugár éri csak, s már kikeletet
 4   1, 53 | megtévesztett a januári tavasz, ez a mosolygó öregség…~Titokzatos, megfejthetlen
 5   1, 53 |          össze minden atomját, s egy mosolygó napsugár új életre tudja
 6   1, 53 |              szívben januári tavasz, mosolygó öregség, s bolondítják a
 7   1, 140|            hidegen. Ragyogó arcával, mosolygó ifjúságával, vidám kacajával
 8   1, 222|          örök város napfényben úszó, mosolygó kék ege alatt, hol életvágy
 9   1, 421|              kacaj cseng a fülünkbe. mosolygó arcokat látunk, mintha a
10   1, 448|        tervük, hogy a kék egû, édes, mosolygó, szerelmes Nizzát elhozzák
11   3, 75 |            vagy megbolondulnak, vagy mosolygó bölcsek lesznek. Nekem a
12   3, 82 |              Miért?~I.~Ne higyj a nő mosolygó szép nevének, [!]~Szerelmeért,
13   3, 211|              emberi képet, könnyezve mosolygó dokumentumot láthattak.
14   5, 32 |           lobban!~Óh életünknek ránk mosolygó erős párja!~Óh, boldogságos
15   6, 159|     hetvenötéves, öreg ember siessen mosolygó arccal a Család elébe. A
16   6, 221|              van az egész világon, s mosolygó ismerõs arcok fordulnak
17   7, 52 |           lurkót lelövi.~A fiú pedig mosolygó és kedves fiú volt. A tüzérek
18   8, 209|             leányával. Anya és leány mosolygó örökösei e kis palotának,
19   8, 238|        Bernard, a szeretetreméltó és mosolygó francia ebben a darabban
20  11, 134|           olykor az áramló tömegben. Mosolygó vagy egykedvû arcok. Elnyeli