Kötet, Rész

 1   1, 242|           méltányolni nem tud. Deszkája mindnyájunk katedrája lesz. Ebben a
 2   1, 283|            estén, melyet õ társulatával mindnyájunk legnagyobb örömére holnap
 3   1, 345|                a jövõ Nagyvárad között: mindnyájunk kötelessége.~Még egészen
 4   2, 46 |              nyomorúság elég. De ez már mindnyájunk elõtt ismeretes, hogy a
 5   2, 73 |                 elkészületleneket.~Mert mindnyájunk nagy lelketlensége, hogy
 6   2, 101|                ostoba lelkesülést, amik mindnyájunk szívében ott lakoznak mélyen
 7   2, 142| kötelességeinken belül. A szabadelvûség mindnyájunk hite, kincse, még tán a
 8   3, 90 |                  akinek a katasztrófája mindnyájunk életének magyarázója és
 9   3, 109|                magunk tragédiája, talán mindnyájunk tragédiája. Untatni nem
10   4, 14 |         formálják ott. A jobb jövendõt. Mindnyájunk jövendõjét. Nostra res agitur.~
11   4, 75 |           mellett. Mindenki ellen szól. Mindnyájunk ellen. Mindannyian gyilkoltunk
12   4, 152|           Fájdalmas ám azért a búcsúzás mindnyájunk számára. A nagyváradi élet
13   4, 187|           fordult a játék. De fordulhat mindnyájunk bõrére.~Bejártuk azt a nagy
14   5, 36 |          nagyokban is fölszabadul itt a mindnyájunk lelkében rejtõzködõ örök
15   6, 12 |                 íme, a saját szobrát, a mindnyájunk szobrát, az élet szobrát
16   6, 142|            Mennyi ideig parancsolna még mindnyájunk sorsának a véres kéz és
17   6, 167|     munkálkodást végeznek. Nagy céljaik mindnyájunk életébe, jóvoltába vágnak.
18   6, 170|            norvégek.) Az én lelkemben s mindnyájunk lelkében, kik olvasunk,
19   6, 210|                koronát szerzett e réven mindnyájunk mindenható atyja, az állam.
20   9, 120|                most gróf Apponyi Albert mindnyájunk nevében kijelenti, hogy