Kötet, Rész

 1   1, 25 |          asztal a fejemre esett.~A fejem vérzett, ő figyelni kezdett.
 2   1, 35 |         könnyektõl. Kezem reszket. Fejem majd széthasad. Édes Lajosom,
 3   1, 198|          Alexandert és Keszlert. A fejem majd szétreped az esztétikai
 4   1, 210|           Ötöt… Haza kéne menni. A fejem is fáj, álmos is vagyok.~
 5   1, 243|          nevetségestõl… Én szegény fejem, olyan komolyan léptem át
 6   2, 4  |        kacérul~Rám nézel, lehajtom fejem,~Rád gondolok én, primadonnám~
 7   2, 129|            kanonokok pöre… Szegény fejem, ha nem okozna neki egyéb
 8   2, 173|    színe-virága.”~Most pedig itt a fejem: verjék be a Tiszántúl-ék!~
 9   3, 75 |      döngetem a kõfalakat s néha a fejem szakajtom be rajtuk. De
10   3, 80 |            cselekedtek…~Én rázom a fejem s nem hallgatom e szavakat.
11   4, 33 |    véletlenül gõzösön jövök ide, a fejem töröm be dühömben, mert
12   4, 105|           s a Gomböntõre gondolok:~Fejem lehajtom örök pihenésre~
13   5, 63 |            szél fölsüvített ide. A fejem kínosan lüktetett. Az elõbb
14   5, 73 |            szíveket… Én lehajtom a fejem s elmondom tízszer, százszor
15   5, 142|           nekem mindig megfájdul a fejem, ha az utcán velük találkozom.
16   9, 91 |          lázadó én volnék, szegény fejem, aki az Akadémiánál egy
17   9, 101| eltakarították velem együtt. Az én fejem kissé összetört, de a szemem
18   9, 194|         valami hat hét óta töröm a fejem, de se a fejem, se az ösztöneim
19   9, 194|         óta töröm a fejem, de se a fejem, se az ösztöneim nem akarnak
20  10, 59 |           rázódik meg az én ideges fejem: lármás. Az emberek ok nélkül,