Kötet, Rész

 1   1, 189| ajtaján való kihívástól. Ezt a dicsõséget pedig - azt hisszük - szívesen
 2   1, 430|        derék mûvészt, ki ismét dicsõséget szerzett Debrecennek.~A
 3   2, 90 | ifjúságot, örök vezetést, örök dicsõséget senkinek.~...Mert úgy történt,
 4   2, 121|       a hatalmas, fajának nagy dicsõséget szerzett férfiú emléke,
 5   4, 112|      meg a lámpák elõtt. Ezt a dicsõséget [átengedte] rendes és jogos
 6   4, 120|       fúzió hatalmát s a földi dicsõséget - õ legalább sokat fog magáról
 7   5, 12 |       mint a szerzõknek hozott dicsõséget. Maga a darab az unalmasságig
 8   5, 207| Vibertné asszony nem állotta a dicsõséget. Gúnyosan meghajtotta magát
 9   6, 70 |     Miklósnak hívták e hõst. E dicsõséget a franciskánusok templomának
10   6, 75 |  nagyjában mind olyanok, kik a dicsõséget lelkükbõl sugároztatták,
11   7, 167|     kötelességük a régi hellén dicsõséget megvédeni.~Budapesti Napló
12   8, 11 |    Lelkes álmélkodás. Ez a fiú dicsõséget fog hozni a városra. Munkácsy
13   8, 54 |       már csak a tósztokat s a dicsõséget aratták. A Méditerranée-tól
14   8, 57 |        s learatta a learatható dicsõséget. Közben magának élni, szeretni,
15   8, 170|   város dicsõségét. Az újfajta dicsõséget, a nagy kultúráét. Sápadozunk
16   8, 215|     magyar vala. Aki külföldön dicsõséget szerez magának, attól szívesen
17   8, 215|    attól szívesen vesszük el a dicsõséget. Még örüljön Maróczy, hogy
18   9, 169|      le, s a lovaktól várjuk a dicsõséget. Iszonyúan jellemzõ ez a
19  10, 14 |     csak azért történt, mert a dicsõséget megirigyelték azok az apacsok,
20  11, 128|       legönösebb, legmûvészibb dicsõséget, de azt se, hogy nem valósággal